Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

Az országgyűlés képviselőházának h66. vetélte a közhangulat azt, hogy ennek • a törvényjavaslatnak kapcsán a kormány omnipotenciája növeltessék. Ezit a közhangulat nem követelte, ezt már a kormány évek hosszú során át követett következetes magatartása hozta bele a törvényjavaslatba- Ügy, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formában, ahogy most előttünk van, közönséges Damoklesz-kard törvényjavaslat, (Ügy van! a balközépen.) amely megint 'növeli a kötöttséget és a függőséget, messze a közgazdasági élet széles ferén: (Ügy •van! a baloldalán.) Nagy kérdés viszont, (Qaal Gaston közbeszól.) hogy a segítségért kiáltozó termelő és fogyasztó így a kartellek megrendszalbályozásávial védelmet, segítséget kap-e, nagy kérdés, hogy a segítségért kiáltó termelő és fogyasztó ezzel a törvényjavaslattal, amely' lyel a kormány omnipotenciáját ennyire megnöveli, védelmet kap-e, igen vagy sem? Tapasztalatok vannak arra vonatkozóan, hogy még olyan országokban is, mint Németország, ez a védelem nem volt meg, nem következett be, vagy legalább is nem volt mindenütt, az egész vonalon teljes. Annyi bizonyos, hogy ezideig még arra sem volt lehetőség, hogy a kartellek, vagy a monopolisztikus alakulatok ellen emelt panaszok megnyugtató módon kivizsgálhatok legyenek. Még arra sem volt lehetőség, hogy ezek a panaszok gyorsan felderíthetők legyenek. Nem voltak megfelelő szervek és nem volt szabályozva az eljárási mód, nem voltak megfelelő ártalmatlanító» intézkedések és nem voltak megfelelő megtorló intézkedések a hatóságok kezében. Ezek hiányoztak és ezek ezzel a törvényjavaslattal létre hozatnak, ellenben olyan formában, hogy egyedül és kizárólag a kormánytól függ, hogy a hatalomnak ezekkel a szerveivel miként fog élni. Nekem, aki teljesen kívül állok a közgazdasági életen, feltűnik az a esend, amely az egész országban honol ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása közben. Képviselőségem alatt mindig azt láttam, hogyha egy ilyen törvényjavaslat került elénk, akkor a képviselők L'lhalmoztattak az érdekelt felek részéről mindenféle tájékoztató közleményekkel, a nyomtatványok egész tömegével. (Farkas István: Most megvannak elégedve.) Feltűnik nekem, hogyha tekintetbe veszem azt az óriási irodalmat, amely ebben a kérdésben már előbb keletkezett, hogy most a tárgyalás közben ilyen síri csend van. (Meskó Zoltán: Az egész ország követeli!) Kosszat sejtek; rosszat sejtek ennek a csendnek konstatálása közben. (Farkas István: A kartelleknek nagyon jó ez a törvény!) Nem tudom, hogy ez a törvényjavaslat nem rossz-e abban a tekintetben, hogy mindenkinek eleget akar tenni, a legellentétesebb felfogásokat ki akarja egyenlíteni. Ez lehetne jó, ez lehetne rossz is, nem tudom, hogy melyik a kettő közül, de tény, hogv feltűnő, mennyire nem izgatja ez a törvényjavaslat azokat az erős kartelleket, amelyek olyan hatalmasan fel szoktak kiáltani, amelyek olyan erősen fel szoktak szisszenni, ha valaki az ő érdekkörükhöz, az ő birtokállományukhoz csak egy kicsit is közeledni mer. Most pedig, amikor ilyen erős beavatkozási jogot szavazunk meg a kormánynak, érdekes, hogy ezek a kartellek abszolúte nem izgatottak, abszolúte nem nyugtalankodnak, abszolúte nem szaladgálnak képviselőkhöz és nem kérik, hogy ennek a törvényjavaslatnak ezt vagy azt a szakaszát buktassák meg. (Rothenstein Mór: ök már tudják, hogy minden marad a régiben!) Eddig felszólalt képviselőtársaim jóformán ülése 1931 február 12-én, csütörtökön. 319 már kimerítették az egész vitát; alig tudnék újabb gondolatokkal jönni. Mégis szóváteszek két kartellt; két olyan kartellt, amely csodálatosan nagy mértékben élvezi a kormány jóindulatát, és félek tőle, hogy ez a jóindulat, amely túlontúl sok, ennek a törvényjavaslatnak megszavazása után is változatlanul meglesz. (Sándor Pál: Biztosan!) Félek tőle, hogy az a kormány, amely úgy dédelgeti az általam kifogásolt két kartellt, majd változatlanul a régi állapotban hagyja őket és a beavatkozás jogával, amelyet most megszavazunk a kormánynak, velük szemben élni nem fog. Elsősorban a benzinkartellre gondolok, mint a kormány által különösen dédelgetett valamire, de gondolok egy olyan kartellre is, amelyre ez a törvényjavaslat nem vonatkozik; ez pedig a biztosító magánvállalatok között fennálló egyezmény, a Biztosító Intézetek Országos Szövetsége elnevezés alatt ismeretes alakulat, amelyre ez a törvényjavaslat, őszinte sajnálatomra, nem vonatkozik. Nem vonatkozik rögtön az első szakaszban foglalt definíció folytán, amely szerint csak árura vonatkozó megállapodásokra lesz érvényes ez a törvény, mivel pedig a biztosítás nem áru, hanem szolgáltatás, ebből kifolyólag a biztosítási üzletág ennek a törvényjavaslatnak újabb határozrnányai alól mentesül. Érdeklődtem az iránt, mi vezette a kormányt abban a tekintetben, hogy a biztosító vállalatokra nem akarja kiterjeszteni ennek a törvénynek határozványait és azt a választ kaptam: nincs-e nekem tudomásom az 1923. évi VIII. tc.-ről, amely a biztosító magánvállalatok állami felügyeleterői szól, és nem gondolom-e, hogy az 1923 : VIII. tc.-ben a biztosító vállalatokkal szemben a kormánynak még nagyobb beavatkozási jogot szavazott meg a törvényhozás, mint amilyen beavatkozási jogot fog most megszavazni a kartellekkel szemben. Igenis, ismerem az 1923 : VIIÍ. tc.-t, ismerem az annak alapján kibocsátott 196. számú miniszterelnöki rendeletet, s mégis azt mondom, hogy csak látszólag az a helyzet, hogy a biztosító intézetek szigorú felügyelet alatt, állandó kontroll alatt állanak, csak látszólag az a helyzet, hogy velük szemben erős rendszabályokat alkalmazhat a kormány és csak látszólag az a helyzet, hogy amit most megszavaz a többség, az kevesebb, mint amit a biztosító intézetekkel szemben már törvénybe iktatott. Szerintem a biztosítási üzletben fennálló úgynevezett egyezmények igenis, ennek a törvénynek hatálya alá lettek volna yonandók és pedig akár illik ezekre az egyezményekre ez a szó, hogy: kartell, akár nem illik rájuk ez a szó és akármennyire különbözik az egyezménynél az indok, a cél, vagy a szerep az ipari kartellek indokától, céljától és szerepétől, tekintet nélkül erre, igenis, ennek a törvénynek hatálya alá kellett volna őket vonatni. Mert nem változtat a dolgon az sem, hogy a biztosítási üzletben tulajdonképpen a kockázatok megosztása és a kockázatok kicserélése érdekében bizonyos megállapodásokra tényleg szükség van. Igaz, de hogy ezek a megállapodások miért ne vonathassanak egyöntetűen ugyanazon elbírálás alá, mint az ipari élet terén a kartellszerű megállapodások, azt nem tudom megérteni. Nemcsak hogy nem lenne zavar, ha a biztosítási üzletágra is érvényesíttetnek ennek a törvénynek minden szabálya, hanem ellenkezőleg, . éppen abból az okból lesznek zavarok, hogy kétféle el- * bírálás alá kerülnek majd a jövőben ezek a megállapodások.