Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

Az országgyűlés képviselőházának 466. ülése 1931 február 12-én, csütörtökön. 317 tiszta képet csak ilyen adatok alapján tudok adni. Konstatálhatjuk, hogy Németországban az egész termelésnek 65%-a van kartellizálódva. A legkisebb a kartellizálódás a faiparban, ahol összesen csak 6%-a van karteilizálva az iparvállalatoknak. Már a mezőgazdság és erdőgazdaságnak — és ez igen érdekes, hogy Németországban olyan messze van a kartellfejlődés, hogy már a mezőgazdasági nagybirtokosok és főleg az erdőgazdaságok is kartellizálódnak — 35%-a van kartellszerű megállapodásokkal lekötve. (Mattá Árpád: Főleg az erdőgazdaságok!) Egészen fantasztikus, hogy egyes iparoknak mennyire erős kartellszervezetei vannak, így különösen a bányászat, ahol az összes bányavállalatoknak 98%-a karteilizálva van, mégpedig a kálibányászat teljesen, a barnaszén- és kőszénbányászat pedig 96—94% -ig van karteilizálva. Igen erős a kartellizálódás a vas- és fémfeldolgozással kapcsolatos iparoknál, elsősorban a nehéziparnál, ahol a vállalatoknak 85%-a van kartellekbe szervezkedve. Ugyancsak nagyon erős az elektrotechnikai iparnál, ahol a vállalatoknak 87%-a van kartellekbe egyesülve. A kémiai iparnál, ahol az I. G. Farbenindustrie vezetése alatt a kémiai iparnak úgyszólván minden nagyobb vállalata a kartellhez tartozik, 82*7%-ra van karteilizálva éis az elektromos áramszolgáltatás is 82*8%-ig van kartellizálódva. Ha azt nézzük, r— mint mondom — hogy az egész iparra kiterjed ott a kartellizálódás, sőt kiterjed már a színházakra, a sportra, a szállodaiparra és minden egyéb foglalkozásra Ls — megállapíthatjuk, hogy az egész német közgazdasági életnek 65%-a karteilizálva van. Ezzel szemben nézzük most meg, hogyan állunk Magyarországon. Azt hiszem, érdekelni fogja a t. Házat, mert ezeket az adatokat még nem hallotta, a t. Ház. (Halljuk! Halljuk!) Nálunk Magyarországon is igen nehéz megállapítani egész pontossággal azt, hogy tulajdonképpen hány kartell van. A kartellszerű megállapodásoknak és kartellszerű szerződéseknek ugyanis a legkülönfélébb konstrukcióit ismerjük. Vannak egészen laza szerkezetűek, aiinelyek csak bizonyos üzleti gesztiókra vonatkoznak. Vannak azután teljes kartellszervezetek, amelyek az egész termelést, fogyasztásit, elosztást és árubeszerzést, szóval az egész gazdasági kört felölelik. A magam részéről nyolc csoportba osztottam ezeket a Magyarországon létező ilyen kartellszerű megállapodásokat, a szerint, hogy milyen látható szervük van ezeknek a kartallszervezeteknek. A legláthatóbb kartell az, amelynek központi eladási irodája van. Az ilyennek látható szerve van. Itt tudjuk, hogy kartellel állunk szemben. A második fajtába tartoznak azok, amelyeknek közös nyilvántartó szervük van, de még minden vállalat külön bonyolítja le a maga eladásait és üzleti gesztióit. A harmadik kategóriába tartoznak azok, ahol közös ármegállapításra vonatkozólag van a megállapodás, a negyedikbe azok, ahol a termelési kvótát, tehát a gyárak termelését szabályozzák egymás között. Az ötödik csoportba tartoznak azok, amelyek csak az eladási kondíciók tekintetében, a kihitelezés tekintetében tartalmaznak megállapodásokat, a hatodik csoport az a csoport, amelyik a fogyasztóterületeket rajonírozza. Ezek az országot rajonírozzák,^ egymás. területére tehát nem mennek konkurrálni. Aztán vannak egész laza szervezetnek, amelyek csak a munkafelosztásra vonatkozólag kötnek megállapodásokat és végül vannak olyanok, ahol több gyár összeáll üzemkoncentrálás céljából és egyes gyárat leállítanak, amiért természetesen megfelelő kártalanítást fizetnek. A megmaradó gyárak teljesen szabadon folytatják üzleti politikájukat. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor Magyarországon 64 látható kartell van összesen, szemben a Németországban előbb felemlített több mint 3000 kartellel szemben. T. Ház! Igen érdekes az, amit felszólalásom elején felemlítettem, hogy r a legerősebb kartellizáló törekvéseket ott találjuk, ahol^ a túltermelés és a fogyasztópiacok elvesztése kény szer ítőleg hatott, vagyis kényszer ítőleg írta elő a vállalatoknak, hogy igyekezzenek megállapodni és igyekezzenek bizonyos koncentrációt és üzemredukciót keresztülvinni.^ Ez természetesen csakis bizonyos kartellmegállapodások keretében lehetséges. így azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb kartellszerű megállapodás: 27. a vas- és fémiparban van. A bányaiparban 3, a kő-, agyag- és üvegiparban 4, a' bőr- és serteiparban 3, a fonó-szövőiparban, tehát az egész textiliparban Összesen csak 10, élelmezési iparban 7, a vegyészeti iparban 10. Ez összesen 64. Eme 64 kartell közül azonoan csak 26 tekinthető szorosabb kartellnek. amennyiben csak 26-nak van közös eladási irodája, vagy közös nyilvántartási szerve, vagyis látható kartellorganizációja. (Sándor Pál: A kartellhez nem kell közös iroda!) Arra vonatkozólag is bátor vagyok felvilágosítással szolgálni, hogy miként alakul a helyzet, ha iparáganként vizsgáljuk, hogy a kartellek az egész iparra kiterjedők-e, vagyis, hogy minden vállalatot, avagy gyárat magukban foglalnak-e, vagy pedig csak egy részüket foglalják magukban, tehát csonka-kartellek, tehát outsiderek maradnak, amelyek ma is árszabályozólag hatnak, mert a piacon mint versenytársak jelentkeznek. Ekkor azt látjuk, hogy igen kevés olyan kartell^ van, amely téliesen monopólisztikusan használhatná ki a belföldi fogyasztópiacot, mert mindenütt találunk kisebb-nagyobb outsidereketMeg kell állapítanom az egyes kartellek működését vizsgálva azt is, hogy a legtöbb csak védekező jellegű. (Esztergályos János: A fogyasztók ellen védekeznek!) Számadatokkal jövök, nem frázisokkal. A legtöbb, ismétlem, védekező jellegű és azért voltak kénytelenek ilyen megállapodást létesíteni, hogy megélhetésüket, prosperitásukat biztosítsák, ezenfelül legfeljebb — koncedálom — igyekeztek a rendelkezésükre biztosított vámvédelmet a belföldi piacon többé-kevésbé kihasználni. Ahogy mondani szokták, árszabályozó vagy mondjuk árdiktáló hatalma csak a következő kartelleknek van: a cement, a mész, a budapesti tégla, a szesz, az ecet, a cukor, a szikvíz, az oxigén, a szénsav és a gyiufakartelléknek. %Ha ezeket egyenként meg méltóztatnak vizsgálni, azt méltóztatnak találni, hogy egyesek azért vannak a kartellben, mert adórendszerünk vagy törvényben biztosított kiváltságos helyzetük biztosítja nekik ezt a jogot és a monopolisztikus helyzetet. így van például a szesznél vagy az ecetnél. Méltóztatnak tudni, hogy^ kényszerkartell van a gyufánál és bizonyos értelemben véve a cukornál szintén a pénzügyi kormányzat Ibizonyos szankciókkal teszi lehetővé, hogy az árakat szabályozzák. Más kartelleknél pedig azért vált lehetővé, hogy bizonyos árszabályozó vagy árdiktáló hatalmat fejtsenek ki, mivel fajlagos alacsonyabb értéküknél fogva a távolabbi áruk a szállítási költségek miatt nem képesek konkurálni. Ilyen például a budapesti téglakartell működébe A többi kartell, amelyet nem akarok itt részletesen ismertetni, mint em47*