Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

316 Az országgyűlés képviselőházának van. azonban a versenv alatt hatalmas tőkék. vagyonok pusztulnak el és a gyengébb a végén feltétlenül ott marad. Hiszen mire irányul a verseny? Arra, hogy a versenytársakat tönkretegyem, kipusztítsam és végül a győző, az erősebb, a hatalmasabb marad ott, aki monopolisztikusan mégis csak uralni fogja a piacot. Akikor azután beáll a verseny második fázisa, amikor a győztes igyekezni fog azokat a veszteségeket, amelyeket a verseny korszakában kénytelen volt a konkurenciával megvívott harcában maga is áldozni, a fogyasztókon behozni. Közgazdasági axióma, hogy ott, ahol éles verseny volt, a verseny után, amikor^ az egyik a porondon marad, újabb drágulás, az előzőnél lényegesen nagyobb drágulás áll be és ezt mindig a fogyasztó fizeti megT. Ház! Nem akarok ezek mellett a közgazdasági elgondolások mellett sokáig meditálni, azonban meg kell még említenem, hogy amidőn a kartellek úgy vannak beállítva, hogy igyekeznek kihasználni a részükre biztosított monopolisztikus helyzetet, igyekeznek mértéktelenül drágítani az árakat, a fogyasztókat kizsarolni, ennek vannak ellenszerei, automatikus kik após olói is, mert mindenütt azt tapasztaljuk, hogy ott, ahol egy kartell túlságosan megerősödött, ahol egy kartell nagy profitra tett szert és kihasználta a piacot, ott egymásután keletkeznek az outsiderek, ott a vállalkozási kedv létesít új. kívülálló vállalatokat, amelyek azért jelentkeznek a piacon, hogy. olcsóbb áraikkal versenyt támasszanak a kartellnek. Az olyan kartellek, amelyek a túltermelést akarják megakadályozni, — s ma sajnos, a legtöbb kartell ebből a célból jelentkezik, miután túlprodukció van és a fogyasztóképesség csekély, tehát nem tudják kapacitásukat teljesen kihasználni — nagyon fognak vigyázni saját jól felfogott érdekükben arra, hogy túlhajtott, túlzott árpolitikával ne csábítsák oda maguknak az outsidereket, mert egy újabb outsider megint újabb harcot jelent, tehát a tőke nyugodt pozícióját zavarja. Minden észszerűen vezetett kartell tehát nagyon fog vigyázni arra, hogy árpolitikája olyan legyen, hogy abban ne foglaltassák prémium új gyárak létesítésére. Es van egy szempont, amelyet a kartellkérdésnél nem igen hallottam felemlíteni, ez a fogyasztók érdekében a termelés racionalizálása, modernizálása, olcsóbbítása, a gyárak műszaki fejlődése. Amikor éles versenyben vannak a gyárak, akkor nincs is tőkéje annak az egyednek arra, hogy modernizálja telepét, hogy igyekezzék újabb eljárásokkal gyártását tökéletesíteni és olcsóbbá tenni, csakis akkor, amikor a kartell bitosítékot nyújt és a kartell erre a célra újabb találmányok kipróbálására megfelelő tőkét bocsát rendelkezésre, csakis ilyenkor tapasztalhatjuk a koncentráció keretében azt, hogy az ipari termelés során igenis újítás és fejlődés indult meg. Ez pedig kétségtelenül^ a fogyasztók érdekében áll, mert hiszen azt célozza, hogy olcsóbb és jobb árut gazdaságosabban, racionálisabban termeljenek és árusítsanak. Igen t. Képviselőház! Méltóztatnak tehát látni, hogy ez a kérdés nagyon szövevényes és órákig lehetne pro és kontra beszélni erről a kérdésről.^ Nekünk, Magyarországnak az a feladatunk és ezt nem szabad soha szem előtt téveszteni, hogy amikor mi ezt a kérdést rendezzük, nem szabad olyan erősen belenyúlni a gazdasági életbe, hogy ezáltal a belföldi termelés zavartalanságát kockáztassuk, és nem '. ülése 1931 február 12-én, csütörtökön. lehet a törvénynek messzebbmenő intenciója, mint hogy tényleg a kinövéseket és káros jelenségeket lenyirbálja, állandóan ellenőrizze, és tartsa rajta kezét ezeken a gazdasági szervezeteken. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert, ha messzebb mennénk, a magyar termelést sorvasztanók el, tennők lehetetlenné és ez esetben a külföldi, nemzetközi tőke a magyar piacot szabadon kihasználhatná. Az állam ellenőrzési jogának sem szabad tehát olyannak lennie, hogy az a magyar nemzeti vállalatokat jobban korlátozza, mint a nemzetközieket, mert nem lehet széjjelválasztani ezt a kérdést nemzetközi vonatkozásaitól és mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy a mi iparunknak egy sokkal hatalmasabb, erősebb és főként sokkal szervezettebb nemzetközi versenytárssal szemben kell a versenyt megállnia. Igen t. Ház! Egészen őszintén meg kell mondanom, hogy minden államban, ahol ennek a kérdésnek rendezését megpróbálták, szigorú, túlszigorú, vagy kevésbbé szigorú törvénnyel, ez a rendezés — sajnos — eddig nem igen sikerült, a törvénynek rendelkezései többnyire holtbetűk maradtak, mert a gazdasági élet tényleg halad, és akármilyen törvénnyel, rendelettel, vagy például a később Németországban kiadott «Notverordnung»-gal igyekeztek megfogni és szabályozni ezeket a kartelleket, ez eddig nem igen sikerült. Nem áltatom itt magamat abban a tekintetben sem, hogy Magyarországon sem fogunk tudni egyik napról a másikra eredményt elérni és itt bizonyos fokig megint igazat kell adnom Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak. Ez a törvényjavaslat azonban mégis az első lépés ezen az úton. Es miután egy egészen új területen egy nahéz gazdasági kérdést akarunk kodifikálni, azt hiszem és úgy látom a jövőt, hogy ez a törvény nem fog így sokáig lerögzítve maradni, hanem a tapasztalatok alapján, ha szükség lesz erre, új novellákkal és módosításokkal akár jobbra, akár balra megfelelően fogjuk ezt a törvényt módisítani, szem előtt tartva mindig azt a nagy kérdést, hogy nem szabad ennek a rendezésnek mélyebben belehatolnia a gazdasági viszonyokba, mint amennyire az okvetlenül szükséges, nehogy a szabad és zavartalan termelést megakadályozza. Mert hiszen például Amerika egyszerűen eltiltotta — mint méltóztatnak jól tudni, még a háború előtt — a kartellek létesítését és az amerikai nagytőke mégis mindenféle más formában annál ^hatalmasabban meg tudott szervezkedni. Németország egészen szigorú rendelkezéseket léptetett életbe és próbálta azokat.' végrehajtani, mégis azt tapasztaljuk, hogy éppen a német kartellszabályozás óta Németországban a kartellfejlődesnek olyan foka állott elő, amely egyszerűen páratlan. Éppen a németországi adatok közül leszek bátor egynéhányat felolvasni, mert összehasonlításképpen azután a magyarországi kartelíekről is akarok néhány szót szólni. Németországból az 1928. év végén összeállított adatok állanak rendelkezésemre. Az az érdekes, hogy ott különböző termelővállalatokba — és itt a mezőgazdaság és erdőgazdaság, sőt a halászat adatai is fel vannak sorolva — kereken 20 milliárd aranymárka van befektetve. Ebből az állótőkéből 13-2 milliárd márkát képviselnek a kartellizált vállalatok. Azért hasonlítom össze az állótőkéket, mert hiszen az állótőkékből tudok igazán tiszta képet kapni a helyzetről, minthogy nem a vállalatok abszolút száma, hanem a vállalatok súlya, nagysága jelent valamit az ország közgazdasága szempontjából. Ismétlem,