Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

Àz országgyűlés képviselőházának 466. igyekszik és monopolisztikusan uralja a piacot, mert szabadon diktálja az árakat és indokolatlanul súlyosbítja a fogyasztóközönség terheit. (Ügy van! balfelől.) Ez nézetünk szerint feltétlenül megakadályozandó, mert csak a kereslet és a kinálat közti helyes és egészséges arány kialakulása fogja .a mezőgazdasági termelést újból rentábilissá tenni. Kétségtelen, hogy a kartell és általában minden termelő, neon altruista vállalkozás is azért alakul, hogy imagának mentől nagyobb hasznot biztosítson. (Gaal Gaston: Csak a mezőgazda legyen altruista! Senki más ne legyen!) Az kétségtelen, hogy a kartellek, amenynyiben módjukban áll, igyekeznek a részükre biztosított helyzetet kihasználni és amennyiben megfelelő vámvédelemmel bírnak, igyekeznek a rendelkezésükre álló vámvédelmet is kihasználni, a belföldi árakat még >a világpiaci árnál is magasabbra emelni. (Griger Miklós: Lelketlenül!) ßiz kétségtelen igazság, azt hiszem, ezt tehát senki sem vitathatja. De nemcsak a mezőgazdaság, hanem — amint az előbb Sándor Pál t. képviselőtársam beszédéből is hallottuk — a kereskedelmi érdekeltség is szükségszerűleg kartellenes álláspontot foglal el, ami megint csak érthető és természetes, mert hiszen a kereskedelem éltető eleme a legmesszebbmenő verseny szabadsága, a korlátlan gazdasági szabadság, a gazdasági liberalizmus, amikor a kereskedő minden korlátozástól, minden irányítástól és árszabástól menten, a kereslet és kínálat természetes lehetőségeit kihasználva, igyekszik a saját portékáját továbbadni. Természetes tehát, hogy a kereskedelem szintén kartellellenes. De kartellellenes a mezőgazdaságon kívül minden olyan termelési ág is, amely részint szervezetlenségénél, részint saját természeténél fogva vagy egyes termelési ágon belül mutatkozó érdekellentéteknél fogva maga nem képes kartellizálódni. Ezek is kartellellenesek, mert hiszen a szervezetlen mindig gyengébb a szervezett kartellel szemben, (tiriger Miklós: De kicsoda kartellbarát? A vezérigazgatók és az igazgatósági tagok, más senki! — Gaal Gaston: Egyes képviselők is. — Zaj.) Azt hiszem, igen t. képviselőtársam, én elég objektíve minden szempontot igyekszem megvilágítani. (Ügy van! Úgy van! jobb felől. — Neubauer Ferenc: Nem lehet itt sem barátságról, sem ellenségről szó.) Itt nem személyi kérdésekről van szó; én az egész kérdést magasabb gazdasági szempontból nézem. (Zaj balfelől. — Elnök csenget. — Gaal Gaston: Nem személyi kérdés ez, képviselő. úr, hanem nagyon is tárgyi kérdés! Argumentum ad hominem!) T. Képviselőház! Ezekhez hozzászámítom a fogyasztókat is, akik a kartellekben az indokolatlanul drágító kapitalista tőkét látják, amely szervezettségénél és hatalmánál fogva ráfekszik a fogyasztókra, és nagyobb profitot igényel a maga részére, mint amely indokolt és helyes volna. A fogyasztók és az előbb említett termelési ágak együtt adják azt a közvéleményt, együtt termelik ki azt a kartellellenes hangulatot, amely azt eredményezte, hogy ezt a kérdést tényleg valamiképpen rendezni keíl. (Gaal Gaston: A kirablottak jajgatnak. Ez csak természetes!) Nézzük azonban, — miután bizonyára Griger t. képviselőtársamat is érdekli — hogy az érem másik oldalán mit lehet felhozni a mellett, hogy miért van szükség bizonyos körülmények között kartellizálódásra, (Gaal Gaston: Egy tucat bank igazgatónak és lekenyerezettjeinek!) amit még Sándor Pál t. képviselőtársam is elKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXIII. llése 1931 február 12-én, csütörtökön. 315 ismert, inert nem én állapítom meg, hiszen az egész világon ma már hatalmas tábora és egész irodalma van ennek a kérdésnek. (Gaal Gaston: Tudjuk!) Pro és kontra különböző érveket hoznak fel arra, hogy szükség van-e a kartellekre vagy sem, meg lehet-e létezésüket akadályozni vagy nem, s ma már hatalmas tábora van azoknak, akik a kartelleket nemcsak a gazdsági szükségszerűségből kialakult és a gazdasági fejlődés során szükségképpen létesült legális szervezeteknek tekintik és így elismerik a kartellek létjogosultságát, hanem azt is vitatják, hogy a gazdasági fejlődésnek elengedhetetlen kelléke a bizonyos kartellizálódás, (Zaj balfelől.) mert az egyes gazdasági ágak természete nem nélkülözheti azt a szervező és irányító erőt, amely a kartellszervezkedés keretén belül viszi tovább a termelést. Ha vizsgáljuk az egyes kartelleket és megnézzük azokat az indokokat, amelyek az ipart arra késztették, hogy egymás között kartellt kössön, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nagyon sok kartellnél és különösen a magyarországi kartellek nagy részénél azt tapasztaljuk, hogy a kényszerű védekezés késztette őket arra, hogy egymással megállapodásokat létesítsenek és a védekezés helyességét és indokoltságát még azok is elismerik, akik egyébként kartellellenes álláspontot foglalnak el, olyan esetben, amidőn a külföldi dumpinggel szemben kell megvédeni a belföldi piacot, vagy olyan esetben, amikor a külföldi piacokat még áldozatok árán is meg kell tartani, vagyis exportálni vagyunk kénytelenek és ezt az exportot csakis áldozatok árán eszközölhetjük. Az ipari államokban azért nincsen olyan kartellellenes hangulat, mint a mezőgazdasági államokban, mert az ipari államokban az ipar jelentősége a nemzet vagyonossága, a nemzet jövedelme szempontjából sokkal nagyobb, mint egy agrárállamban. Ott ugyanis nem közömbös arra az államra egy iparág sorsa és nem közömbös az, hogy az ipar, amelyre egy államnak egész közgazdasági élete, egyes társadalmi rétegeknek elhelyezkedése, exisztenciája van felépítve, nyugodtan tud-e termelni, vagy pedig olyan kilengéseknek és olyan kockázatoknak van kitéve, amelyek az egész állami vagyont, az egész állami jövedelmezőséget egyik napról a másikra megváltoztatják és kockáztatják. A világpiacokért való küzdelem, amely ma végtelenül ki van élezve, mindenütt talajbeomlásra vezetett: a gyengébb egyedek elhullanak az ilyen versenyben és csakis az erŐsebb^ a szervezettebb és amint tudjuk •— a legtöjbb államban állami támogatásban, állami segélyben részesülő egyedek képesek csak a világpiacon megtartani pozíciójukat. Nem közömbös tehát egy államra az, amidőn külállamok éles versenyével kell (megküzdenie, vájjon az ő ipara olyan bázison nyugszik-e, olyan megalapozottsággal bír-e, olyan kartellszerű* megállapodásokkal rendelkezik-e, hogy nyugodt prosperitása biztosítva van. Igen fontos a tőke kérdése is. A tőke ina sokkal drágábban és nehezebben szerezhető meg, mint a háború előtt. A tőke lehetőleg fél a kockázattól és azt az elhelyezkedési lehetőséget keresi, ahol nyugodt jövedelmezősége biztosítva van. A tőke szempontjából is igen nagyjelentőségű az, hogy az ipar nyugodt prosperálását lehetővé tesszüík-e, vagy pedig az ipar bizonytalanságnak van kitéve. Kétségtelen, hogy a szabadverseny átmenetileg olcsóbb árakat tud eredményezni, a fogyasztónak ebből átmenetileg jelentékeny haszna is 47