Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

314 Az országgyűlés képviselőházának ^66 lat, mint amilyen ma tényleg van a közvéleményben. (Gaal Gaston: Mert nem voltak rebaeh-kartellek!) Ennek, amint már említettem, kétségtelenül a mai nyomasztó gazdasági viszonyokban kell az indokait keresnünk mert nem szabad elf elet jenünk azt, amit Sándor Pál igen t. képviselőtársam is elismer, hogy a kartellek és a trösztök nemcsak mint a kapitalista gazdasági rend és fejlődés természetes és szükségszerű jelenségei jelentkeznek, hanem azoknak keletkezésére, amint említettem, a mindenkori gazdasági viszonyok vannak a legnagyobb befolyással. Kiegyensúlyozott gazdasági helyzetben. amikor nyugodtan lehet termelni, amikor nyugodtan lehet a termelt cikkeket a piacokon elhelyezni, a termelés úgyszólván kockázat nélkül történik, mert előre tudom, mennyit termeljek, tudóan, hol adjam el. Ilyenkor az a termelőegyed a legteljesebb szabadverseny mellett^ is megtalálja a maga számításait, nincs tehát olyan kényszerhelyzetben, hogy keressen valami segítőtársat, hogy igyekezzék mással szövetkezni arra, hogy azt a megcsappant fogyasztóterületet a rossz gazdasági viszonyok mellett kihasználja. Amikor tehát a rossz gazdasági visonyok folytán az Önálló termelőegyedek individuális prosperitása, önállóan való prosperitása nehézzé, sőt sokszor egyenesen lehetetlenné válik, akkor leginkább ez a kényszerhelyzet ösztönzi a termelőket és elsősorban az ipari termelőkeit, hogy kartellszerű megállapodásokat kössenek és maguk között szabályozzák a termelést. {Gaal Gaston: Matlekovits tíz évvel ezelőtt megmondta, hogy mi lesz!) A háború előtt majdnem ideálisnak volt mondható ez a termelési gépezet az egész világon, nem igen fordult elő, hogy áruhiány vagy túlprodukció miatt nagyobb talaj'beomlások, nagyobb bukások és vállalati csődök lettek volna. A termelési g*épezet — mondom — a háború előtt elég szabályosan működött, a békekötések azonban tönkre tették egész Európa gazdasági rendjét és nagv kaotikus állapot állott elő. Például csak az Osztrák-magyar monarchia példájára kell utalnom, ahol egy ötvenmilliós kiegyensúlyozott fogyasztóterület volt, aihol úgy a mezőgazdaság, mint az ipar •— a monarchia területén, rendelkezésére állván a fogyasztóterület — nyugodtan tudott termelni és nyugodtan tudott kalkulálni. Jött azután az összeomlás. Egészen újjáalakult Európa gazdasági térképe is. Az egyes államok elzárkózó és védővámos politikája lehetetlenné tette azt, hogy az egyes területek között a kiegyenlítődés, vagyis-a nemzetközi kereskedelem normálisan induljon meg, mert elzárkózó gazdasági politikát folytattak. Ennek az élő organizmusnak pedig élnie kell, maga kereste tehát a regenerálási utakat és maguk azok az iparvállalatok, amelyeknek adottságuk volt egy-egy területen, keresték a módokat, hogy miképpen lehet ezen a területen berendezkedni. Itt megint csak Magyarország példájára utalok, ahol az úgynevezett mezőgazdasági ipar, amely itt túlfejlett volt, mint a malomipar, a söripar stb., itt maradt egy kis nyolcmilliós fogyasztóterülettel, s ezek az iparok kénytelenek voltak gváraik nagy részét leállítani, kénytelenek voltak a gyárak egy részében más iparágakat, textil, csokoládé stb, gyárakat berendezni, vagyis kénytelenek vol1 tak nagymérvű üzemkoncentrációit, tehát kartellizációt keresztülvinni, hogy megmaradhassanak. Az első volt tudvalevőleg a budapesti ülése, 1931 február 12-én, csütörtökön. sörgyárak koncentrációja, amelyek hatalmas telepeket, modern gyárakat állítottak le, mert alkalmazkodniuk kellett a megcsökkent magyar fogyasztópiachoz. De ugyanilyen jelenséggel találkozunk más túldimmenzionált iparágaknál is, mint például a gépiparnál, ahol ugyancsak azt konstatáljuk, hogy nagymérvű üzemkoneentrációk történtek. Hiszen amint méltóztatnak tudni; a Ganz-gyár a gyárak egész sorát olvasztotta magába és állította le, de '

r még jelenleg is. túldimenzionált, mert akármennyire is próbál exportra is dolgozni és akármennyire is igyekszik nemzetközi kartell kapcsolatokat találni a magyar gépipar, mégsem képes produkcióképességét eléggé kihasználni.. Meg kell állapítanunk teljes objektivitással, hogy a kaotikus gazdasági viszonyokban lényeges javulást és megkönnyebbülést jelentett az ipar részére az 1925. január 1-én életbe léptetett vámtarifa, amely legalább a belföldi piacot biztosította ,a magyar iparnak. Meg kell állapítani, hogy a vámvédelem következtében tényleg igen örvendetes és szép iparfejlődés indult meg, azonban itt megint utalnom kell arra, hogy ( a kartellizálódást, a koncentrációt nem azoknál az iparoknál tapasztaljuk, amelyek ez után az idő után fejlődtek. Köztudomású például, hogy a legutóbbi tíz év alatt textiliparunk fejlődött legerősebben és mégis a textiliparnál, amely ma még legnagyobb részben a belföldi fogyasztópiacon tudja elhelyezni áruit, a legkisebb mértékben találkozunk a kartellizálódó törekvésekkel, miután itt a túldimenzionálás, a túlprodukció még nem kényszeri tette őket arra, hogy összefogjanak és egymással kartellmegállapodásokat létesítsenek. Tényleg .a textiliparban van .a legkevesebb kartell és azok a kartellek iis, amelyek ideigóráig létesültek, mint például a nyomókartell, egy-két év alatt felbomlottak, mert a gyárak még nem érzik annak szükségét, hogy közös kartellben dolgozzanak, miután ma még individuálisan is tudnak prosperálni, boldogulni. Ha tehát megállapítjuk, hogy a nyomasztó gazdasági viszonyok kényszerítik elsősorban az ipart arra, hogy kartellizálódjék, akkor viszont azt is meg kell állapítanunk, hogy ugyancsak ezek a nyomasztó gazdasági viszonyok váltották ki az idegességet az agrártársadalom részéről a kartelltörekvesékkel szemben. A mezőgazdaság lévén ugyanis legnagyobb fogyasztója az iparcikkeknek, érthető és kétségtelen, hogy a legnagyobb terhet a mezőgazdaság érzi, amikor f valamely iparágban kartellszervezkedés történik és a kartell profitjának fokozása céljából az árakat megfelelően emelik. Érthető tehát, hogy a szervezetlen mezőgazdaság részéről egyre erősebb hangok hangzottak a tekintetben, hogy tessék a kartellkérdést sürgősen szabályozni és tessék a kormánynak ellenőrző és irányító befolyásával odahatni, hogy a kartellalakulatok, amelyeket kiradírozni, megtiltani és eltüntetni mindaddig nem leszünk képesek, amíg kapitalista világrend van, legalább is olyan ellenőrzés alá helyeztessenek, hogy ezáltal a mezőgazdaság és fogyaszT tók érdekei is 'megfelelően meg legyenek védve. Agrár részről, — amint bizonyára méltóztattak már nem egyszer hallani — a mezőgazdasági termelés drágaságának okául egyrészt a magas ipari vámvédelmet, másrészt a kartellek árdiktatúráját szokták felhozni. (Gaal Gaston: Es még egy ilyen dolgot!) Azt állítják agrár részről, hogy az ipar a vámok által részére biztosított kedvező helyzetet -kihasználni