Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-466
Àz országgyűlés képviselőházának U66. szülve lennem és nagy támadásokra is voltam elkészülve, de mindent szívesen vállaltam magamra, mert meg voltam győződve arról, hogy azt a munkát, amit én itt elvégeztem, kevés ember veszi magára, mert nagyon kellemetlen; elvégeznék talán egy szónoklat erejéig, de nem az adatok felkutatása és a konzekvenciák levonása formájában. Ebben a tekintetben megtettem a kötelességemet. (Helyeslés.) Hogy itt most ilyen egér született, amilyen a kartelltörvényjavaslat, annak oka nem vagyok. Nagyot akartak a hegyek, de csak egér született. (Derültség.) Gratulálok önöknek hozzá, de nem fogadóim el a javaslatot. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra kö vetkezik 1 Gubicza Ferenc jegyző: Neulbauer Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Gubicza Ferenc jegyző: Görgey István! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A kartellbar át!) Görgey István: T. Képviselőház! Sándor Pál t. képviselőtársam beszédét, amely kétségtelenül nagyon érdekes és tartalmas volt, magam (is nagy érdeklődéssel hallgattam. (Baracs Marcell: Nagy élvezettel!) Igen sok kérdésben én is az ő nézetén vagyok. O is megállapította azt, hogy a kartellek bizonyos körülmények között a kapitalista gazdasági termelési rendnek szükséges alakulatai; ő is hangoztatta felszólalásában, hogy csakis a káros kinövések, a szerinte káros kartéllek ellen kíván megfelelő kormányintézkedéseket, törvényhozási intézkedéseket és hangoztatta felszólalásában azt is, hogy csakis a kinövéseket, a kartelleknek csakis azokat a ténykedéseit akarja megrendszabályozni, amelyek a közre, az államra, a fogyasztókra nézve károsak. (Jánossy Gábor: Mindnyájan így vagyunk!) Ebben a kérdésben az én felfogásom teljesen azonos az ő felfogásával. Végighallgattam okfejtését, amelynek végén arra a megállapításra jutott, hogy nem fogadhatja el a tárgyalás alatt lévő kartelltörvényjavaslatot, mert ez csak szenteltvíz, ez nem alkalmas eszköz arra, hogy a kormányhatalom a kartellekkel szemben tényleg hatékonyan eljárhasson. (Gaal Gaston: Ha szenteltvíz volna, az ördögök megszaladnának előle!) Itt szembeállítom vele Biró Pál t. képviselőtársam felszólalását, aki igen alapos indokokkal támasztotta alá azt a felfogását, hogy a gyáripar miért nem fogadhatja el ezt a törvényjavaslatot, miért tartja ezt magára nézve olyan szigorúnak és veszedelmesnek, hogy az az egész jövő termelés nyugodt és zavartalan menetét kockáztatja. Ha ezt a két álláspontot szembeállítom egymással, akkor logikusan arra a megállapításra kell jönnöm, hogy ez a törvényjavaslat ott jár valahol a középúton, mert ez a törvényjavaslat mégis csak tartalmaz olyan rendelkezéseket ésjbír olyan szankciókkal, amelyeket megfelelően r végrehajtva, tényleg a köz érdekében lehet érvényesíteni. (Gr. Hunyady Ferenc: A végrehajtás a punctum s aliens! — Gaal Gaston : Ha nem volnának a kartellek támogatói a végrehajtó hatalom fejei !) Előre kijelentem tehát, hogy a magam részéről a törvényjavaslatot megfelelőnek tartom és azt el is fogadom. (Rothenstein Mór: Muszáj! — Jánossy Gábor: Nincs muszáj! Micsoda beszéd ez!) Hogy mégis foglalkozni kívánok ezzel a fontos kérdéssel és nagy hordülése 1931 február 12-én, csütörtökön. 813 erejű gazdasági problémával, ezt teszem azért, mert az itteni igazán szép és nívós vita során nem foglalkoztunk azzal a kérdéssel, amely tulajdonképpen lényege az egész kérdésnek, hogy tudniillik, hogyan is állunk Magyarországon a kartellszervezkedéssel, mennyi kartellünk van, milyen befolyással bírnak ezek a kartellek, nemzetköziek-e ezek, vagy nemzetiek, az egész ipart magukban foglalják, vagy pedig annak csak egy töredékét, csakis egyes cikkekre vonatkozólag 1 ? Azt hiszem, ez a kartellvita nem lenne tökéletes, ha ezekkel a számszerű statisztikai adatokkal nem támasztanám alá ezt a törvényjavaslatot, amelyet most tárgyalunk. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mielőtt azonban rátérnék ezekre a számszerű adatokra, legyen szabad kissé foglalkoznom azzal a kérdéssel is, hogy miért van ennek a, t kérdésnek éppen most ilyen különös aktualitása. (Gaal Gaston: Közel vannak a választások!) Itt megint abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy teljesen osztozom Sándor Pál igen t. képviselőtársam véleményében, hogy nem akkor tapasztaljuk a kartellosodásra való különös törekvést, amikor nyugodt, kiegyensúlyozott viszonyok vannak az egész világon, hanem ellenkezőleg akkor, amikor nagy gazdasági zavarok vannak, amikor a termelés és a fogyasztás terén kiegyensúlyozatlan helyzeszerű megállapodással igyekeznek védeni nek a termelőegyedek tömörülni, és kartelltek vannak, amikor tényleg a gazdasági viszonyok kényszerítő ereje következtében igyekeznek saját pozíciójukat és biztosítani maguknak a fogyasztópiacot. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Abban is igaza van Sándor Pálnak, hogy a kapitalista világ igen nagy hibába esett akkor, amikor nem számolt az oroszországi veszedelemmel és amikor a pillanatnyi profit kedvéért (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hatalmas kapitalista termelőegyedek segítségére siettek az orosz szovjetnek és lehetővé tették, hogy az orosz szovjet az ő segélyükkel megerősödött gazdasági hatalmával ugyanez ellen a kapitalista termelés ellen igen veszedelmes eszközökkel vegye fel a versenyt. Ezek a kérdések nemcsak nálunk, hanem az egész világon gondolkozóba ejtik a közgazdasági kérdésekkel foglalkozó embereket és ezért aktuális a kartellprobléma nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Az utóbbi : években, ahány nemzetközi konferencián résztvettem, •— akár gazdasági, akár politikai konferenciákon — mindig »napirendre volt tűzve a kartell kérdés. Igen szép, igen hatalmas előadásokat hallottunk, a legtöbb helyen azonban nem történt semmi. Mi, Magyarország vagyunk az elsők, akik bele merünk nyúlni ebbe a nehéz és szövevényes kérdésbe, aminek indokát kizárólag abban találom, hogy nálunk Magyarországon elsősorban az agrárérdekeltséget izgatja • leginkább ez a kérdés; a minek magyarázatát szintén bátor leszek pár szóval kifejteni. A világháborút megelőző időkben is igen hatalmas nemzeti és nemzetközi kartellszervezetek állottak fenn, amelyek egész iparágakban korlátlanul uralkodtak, monopolisztikus hatalomra tettek szert a nemzetközi piacon és mégsem konstatáltuk a háború előtt, hogy ez a kérdés a gazdasági közvéleményt olyan különösképpen izgatta volna, mint mostanában, s nem alakult ki olyan kartelleilen es hangú-
