Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-466

312 Az országgyűlés képviselőházának Í66. ülése 1031 február 12-én, csütörtökön. óra alatt végeznék vele! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Alkotmányos alapon? — Gaal Gaston: Alkotmányos alapon 24 óra alatt végeznék vele!) Talán már említettem, hogy egyszer társaságomban az én Goldberger Leó barátomat, aki a legnagyobb textiles ebben az országban, akit én mindig a textil-Fordnak szoktam nevezni, megkérdeztem, hogy mennyi pénzt ad ki évente szénre. Azt mondta: 600.000 pengőt. Mondóim neki: neked mindegy volna, ha erre 25%-kal kevesebbet adnál ki, ami 150.000 pengő volna? Azt mondotta: «Eigentlich hast du Keeht.» Voltaképpen igazad van. (Gaal Gaston: De a fogyasztó megfizeti neki!) Bocsánatot kérek, főleg mire vezethető vissza ez a színleges egyetértés? Itt két eset lehetséges. Vagy amikor megállapították a vámtarifát, megegyeztek egymással, hogyan és miként fogják ezeknek a kartelleknek révén ezt a dolgot beosztani. Vagy így történt ez a dolog, vagy nem érthető. Egyszerűen rébusszal állunk szemben, ami meg nem fejthető, mert a szén alkalmazása folytán a szén olcsósága mindenre kihat, ami ebben az országban van. (Ügy van! a jobboldalon.) Mindenre! Nincs semmi, amire a szén ki nem hat, nincs semmi, amit a szén ne befolyásolna, meg nem drágítana. (Gaal Gaston: Még a szerelemre is kihat! Csak fűtött szobáiban tenyészik! — Derültség. — Jánossy Gábor: Az is drága dolog máma!) Az egyes felszólalásokban — már nem tudom melyekben — előfordul az a tézis is, hogy vigyázzunk a kartellj avaslattal, mert az idegen tőke tőlünk el fog fordulni. T. uraim, van valaki önök közt, aki ezt a dajkamesét el fogja hinni? (Jánossy Gábor: Senki sem hiszi, még az sem hiszi, aki mondja!) A tőke internacionális, a tőke hasznot akar, a tőke oda megy, ahol hasznot kap. A legjobb, kézzelfogható példa az, hogy az amerikaiak segítették fel Oroszországot, hogy megkapják azok_at g gépeket, amelyekkel azután ők a dumping-Öt ellenük ésmi ellenünk folytatni tudják. Ez a legjobb példa arra, hogy még oda is elmegy a tőke, ahol bizonytalan a pénz. Miért? Mert sokat nyer "ott! (Gaal Gaston: A mi Gyosz.-unk nem akart Oroszországgal szerződést kötni és nem akarta a kormányt ebbe belekényszeríteni? Cikkeket olvashattak a képviselő urak, ha foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Csodálom, hogy nem mentünk bele, ha olyan nagy hatalom! Hogyan lehetséges ez? Hiszen az előbb hallottam, hogy feltétlen hatalom!) Ismét csak visszatérek oda, — és ezzel beszédem végére is jutok — hogy én nem vagyok a kartellek ellen, csak a kartellek kihágásai, visszaélései ellen küzdök és nem is fogok megszűnni ezek ellen küzdeni. Azt mondom: a kartellek szükségesek, de az államhatalomnak kezét rajta kell tartania ütőerükön, mert ahol monopóliumok és árdiktatúrák vannak, ott az államnak vigyáznia keli arra, hogy ezek a diktatúrák ne fejlődjenek egészen az égig! (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ez vitán kívül áll! — Jánossy Gábor; Egyetértünk!) Nem értek egyet azokkal, akik a múltban a kartelle ket elítélték. Sohasem értettem velük együtt. Ha olvasni akarnak, — mert lehetnek más felfogások is — csak arra utalok, hogy nézetem szerint annak, amit most a kartellek és trösztök csinálnak, nem lesz más végeredménye, mint az, hogy ez a folyamat az államszocializmushoz fog vezetni, a Gottscheid-féle államszocializmushoz- Ha mindinkább szűkül a keret, ha az egész ipar minden tekintetben néhány ember kezében fog összefutni, akkor az állam természetesen nagyon könnyen ráteheti kezét az öszszes üzemekre. A kapitalizmus saját maga alatt vágja a fát azzal, hogy a trösztök és kartellek ilyen visszaéléseit tűri. (Ügy van! — Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ez teljesen igaz!) A világ nem tudja, milyen veszélyben forgunk a kartellek és trösztök alakítása folytán. Amerika, amelynek (Gaal Gaston: Szigorú törvénye!) városaiban van olasz negyed, kínai negyed, japán, orosz, lengyel negyed, — csupa szemét az elővárosokban — fogja legelőször megsinyleni azt, hogy ők most az oroszokat segítik. (Wolff Károly; Traktorokat küldenek!) A helyett, hogy az egész világ összefogna, hogy ne engedje magát gazdaságilag leigázt atni azoktól a kartelektől, amelyek most Oroszországban vannak, amelyek még sokkal erősebben fognak fellépni a jövőben s amelyek meg fogják mutatni a vén Európának, hogy ha nem védekezik, akkor el van veszve èz a vén Európa Amerikával együtt — mondom, a helyett, hogy a kapitalizmus belátná azt, hogy szükséges egy bizonyos védelme a közönségnek, hogy a közönség se vaduljon el az ő áraitól, mértéktelen túlzásokra ragadtatja magát. Ez lehetetlenség. Sajnos, nem kell mást elolvasni, mint Durand könyvét a kartellekről és a trösztökről, vagy Pap Dávid munkáját, — talán még sokan emlékeznek erre a hírneves ügyvédre — amelyben azt írja: «A kartell rablásra alakult szövetkezet.» Vagy tessék elolvasni Székely doktor most megjelent művét a kartellekről, aki azt mondja, hogy a kartellek Trianon uzsorásai. Vagy utalok Ausztriára, ahol a rendőrség meg van bízva, hogy titkos detektívekkel kutassa ki az összebeszéléseket, hogy ilyenek ne történjenek. Ezt az adatot, már a bizottságban is felemlítettem. Ausztriában & rendőrséget szervezték meg a tilos megegyezések kikutatására, pedig ez iparosállam. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Csak nem a 17. §-t akarja ezzel indokolni?) A 17. §-ról készakarva nem beszélek. (Gaal Gaston: Azt a miniszter úr maga sem pártolja! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Én csak kérdeztem! Azt mondta: a titkos rendőrséget veszik igénybe erre a dologra!) En reméltem, hogy a miniszter úrnak a 17. § éppen olyan ellenszenves, mint nekem, és meg vagyok róla győződve, hogy a kormánypárt ezt a tévedését, amelybe itt a 17. §-ban esett, jóvá fogja tenni. Nem is beszélek róla. Én mindezekkel nem tartok, de tartok egy kiváló magyar tudóssal, Heller Farkas nemzetgazdásszal, aki azt mondotta: a hasznos és káros kartell büntető jellegét kell, hogy a túlzott haszon képezze. Ezzel tartok s azt szeretném ezzel a kartellj avaslattal elérni, hogy ez az egész vonalon kiküszöböltessék. A hasznos kartelleket meg kell tartani addig a határig, amíg azt az ország érdeke megköveteli, de hogy a káros kartelleket tűrnünk kell és a titkokat nem szabad fellebbentenünk a káros kartellekről, ezt nem tudom belátni. Csak olyan kartelltörvényt akarok, amely a titkosságot teljesen eliiminálja és a kartellekről mindent teljesen nyilvánosságra hoz. A kartelleknek nincs mit titkolniuk, nincs semmi, amit itt titkolni kellene. Higyjék el nekem, t. uraim, — és ezzel be is fejezem beszédemet — nem volt passzióm az utóbbi években ezzel a kérdéssel foglalkozni. Higyjék el, nagy megerőltetésembe került, hogy legjobb barátaim ellen vonuljak fel, mert legjobb barátaim vannak azok között, akik a kartelliták közé tartoznak. Nagy megerőltetésembe került, nagy lemondásokra kellett elké-