Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-466
306 Az országgyűlés képviselőházának ^66. ülése 1931 február 12-én, csütörtökön. erős kezében, hogy mindezt meg fogja változtatni? Bocsánatot kérek, — azt hiszem, normális emberek között vagyunk — ha két év alatt nem tudtak semmit, de semmit & világon csinálni, osak kostatálni két év után, hogy az én adataim helyesek, akkor ne követeljék az országtól, hogy higyjen egy ilyen irott malasztnak, amelyet elémk tárnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mitől félnek a kartellek legjobban 1 ? (Kun Béla: Egyáltalán fél a kartell valamitől 1 ?) A nyilvánosságtól; mindenütt a világon! (Kun Béla: Nem a kormánytól félnek a kartellek? — Propper Sándor: Nem bizony! A'kormány fél a kartellektől!) Mindig titkot csinálnak a dolgokból. Legnagyobb gondjuk az volt, hogy ezeket a kartellszerződéseket úgy mutassák be, hogy azokhoz hozzá ne lehessen férni. Azokat nem szabad publikálni, csak egyes esetekben, hozzá sem lehet férni, titok. A titkon, t. Képviselőház, nincs áldás. Minden titokból csak a közönség kihasználása és kiuzsorázása származhatik, de azon sohasem lehet áldás. Sohasem láttam még egyetlenegy vonatkozásiban, sem családban, sem közügyben, hogy a titok valamit használt volna. Ellenkezőleg, mindenkor ártott. A kartellek csak a nyilvánosságtól félnek, az íujságoktól félnek. (Propper Sándor: A kartell titkos, a szavazás nyilt! — Kun Béla: Fordítva kellene lenni! — Görgey László: Nyíltan csinálták dolgaikat, nem titokban! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Görgey László: Mindenkinek elárulták üzleti titkaikat! — Propper Sándor: A szavazás nyilvános!) "A nyilvánosság az egyedüli ramédium a kartellek kinövései ellen, a nyilvánosság pedig a?z egész törvényjavaslatban meg van tiltva. Az egész vonalon^ mint vörös fonál megy végig, hogy a nyilvánosság jóformán ki van zárva. Csak abban az esetben jön nyilvánosságra az ügy,— ami nem fog megtörténni — ha a Kúriához kerül. (Gaal Gastón: Nem csodálnám, ha randevú volna! — Derültség.) A bizottsági tárgyaláson már voltam ibátor átadni a t. miniszter úr államtitkárának dr. Klinger könyvét, amely azokat a bírósági határozatokat, kúriai ítéleteket tartalmazza, amely ítéletek mérvadók a jövőben követendő gyakorlatra nézve. Kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet egy órával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a képviselő úr által kért egyórai meghosszabbítást megadja. Sándor Pál: Dr. Klinger könyve tehát rendkívül érdekes könyv. Azok az ítéletek, amelyek benne vannak, több mint négyötöd részben magánvád alapján hozott ítéletek. De azt hiszem, keveset mondok a négyötöd résszel. (Baracs Marcell Túlnyomó része! Elenyésző kevés az az eset, amikor kormányintézkedésre indult eljárás!) Csak magánvád alapján lehet megállapítani azt, hogy a kartelleknek vannak-e kinövései vagy nem. Mert mi történik ebben a javaslatban, milyen hosszú utat kell megtenni e szerint a javaslat szerint addig, amíg az ember valahogy meg nem kapja az igazságát? Először beadványt kell adni a miniszterhez. A miniszter otthagyhatja azt a Beadványt addig, amíg neki tetszik. Néhány év múlva az illető (megtudhatja, hogy a miniszter úr nem kíván foglalkozni azzal a beadvánnyal. (Gaal Gaston: Iktatták, el van intézve!) Iktatták. De a legjobb esetet véve, ha a miniszter úr elhatározza, hogy lépéseket tesz, akkor először jön a békéltető bizottság. (Gaal Gaston: A kartellbizottság!) Nem, a békéltető bizottság. Ha a békéltető bizottság nem jut eredményre, akkor ismét a miniszter határoz a felett, hogy a kartellbírósághoz kerüljön-e az ügy. (Gaal Gaston: Nem a kartellbírósághoz, hanem a kartellbizottsághoz!) Nem a kartellbizottsághoz, méltóztassék megengedni, hanem a kartellbírósághoz. A miniszternek azonban jogában áll a kartellbizottságot megkérdezni, véleményét kérni, annak a kartellbizottságnak véleményét, amelyet a törvényjavaslat, szemN ben az első javaslattal, szintén megváltoztatott, s amely a miniszter által neveztetik ki. (Gaal Gaston: A szakértők, a kartelliták közül!) Az első javaslatban még az volt, hogy az érdekképviseletek jelölik ki a kartellbizottságot, a második javaslat szerint pedig azt már a miniszter nevezi ki. A miniszter tehát azoknak véleményét kéri, akiket ő maga nevez ki. Ez tehát egy hosszú eljárás. Ez esetben tehát egyszerűen egypár miniszteri hivatalnok lesz döntőbírójává a kartèllkérdéseknek és én nem is tudom megérteni, hogy e*t árkartellek részéről olyan könnyen elfogadják. (Baracs Marcell: Sőt nagyon szívesen! Én megértem ezt!) Ismétlem, egy pár miniszteri hivatalnok lesz a döntőbírája a kartellnek. A helyett, hogy: ha nekem panaszom van, jogom legyen odamenni a bírósághoz, mint más jó magyar embernek és megmondani, hogy itt keresem az igazságomat, a helyett ez a törvénvjavaslat egy olyan folyamatot rendel el. amelynek alapján ennek a törvénynek semmi5 foganatja nem lesz. (Ügy van! Ügy -van! a baloldalon.) Bemutattam a bizottságban Lukács könyvét is, aki szintén a kartellbizottság tagja, de ez mind nem használt. Hiába mutattam rá arra, hogy a választottbíróságot a kartellek egymás között kikötik, és a választottbíróságot is rákényszerítik az egyes emberekre, akik nem saját jószántukból mennek abba bele, hanem terrorral kényszerítik bele abba, hogy elfogadják a választottbíróságot. S ez a választottbíróság', amely zárt falak között működik, hozza meg azután az igazságot; ettől tudja meg azután a nyilvánosság, hogy melyek a kartellek kinövései? Hát nem sokkal okosabb volt az első javaslat, amely eltörölte a választottbíróságot s amely azt mondotta: nem engedem meg a választottbíróságot, mert tudni akarom, — úgy, amint a németek megtudták — hogy hol vannak ezek a visszaélések. Hogy a választottbíróság, amely hivatali eskü alatt kötelezi magát arra, hogy onnan nem fog semmi sem kimenni a nyilvánosságra, hozza meg a remédiumot a kartelliták bűnei tekintetében, ezt senki sem fogja elhinni. (Gaal Gaston: Ez az első rend, amelynek egyszerre férfi- és nőtagjai lehetnek! — Baracs Marcell: A fogyasztók a nőtagjai!) A törvényjavaslat tehát, mint mondottam, a minisztert ruházza fel hatalommal az eljárás tekintetében, minden tehát a minisztertől függ, minden más eltörpül e mellett, hiszen mindenütt azt látjuk ebben a törvényjavaslatban, hogy a miniszter fog mindenben intézkedni, mert a, miniszternek még a kartelibíróságra sincs szüksége,- a miniszternek sokkal több hatalma van, mint a kartellbíróságnak. (Strausz István: Ez a lényeg!)- A ' miniszter mindent megtehet, a miniszter még a kartelibíróság határozata ellen is tehet valamit, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: De nem mondhatja ki azt semmisnek!) Bocsánatot kérek, miben határozhat a kartellbíróiság? Van nekünk egy kartellbizottságunk, amelynek tagjait, amint előbb mondottam, a miniszter nevezi ki. Kérdezem,
