Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

288 Az országgyűlés képviselőházának U65. ülése 1931 február 11-én, szerdán. A kistermelő a maga kevés kis törkölyét, seprőjét vagy gyümölcsét ki szokta főzni és annak olyan ára volt, hogy az arányban volt a főzési díjjal s azonkívül még tudott belőle a maga részére nyereséget is produkálni. Ma mi a helyzet? A kincstári illeték szeszfokonként 1-92 pengő, vagyis mint jelent ez? Ötvenfokos pálinka adója majdnem egy pengőbe, 92 fillérbe kerül. Ez csak a kincstári illeték. Éhhez hozzá kell számítani a tűzifát, a munkadíjat, a fuvarozást stb. s ha az ember mindezt r összeszámítja, 1-70—1*80 pengőbe kerül a kifőzés, ugyanakkor a kereskedelmi ár nein több, mint 180 pengő. Vagyis ez azt jelenti, hogy ma egyáltalában nem érdemes ezzel vesződni, legjobban teszik a gazdák, ha nem főznek ki. Ezt különben nem is kell nekik mondani, mert látjuk, hogy egymásután öntözik ki a törkölyt, a seprőt, nem főzik ki. (Krisztián Imre: 401.000 pengővel folyt be kevesebb!) Óriási vesztesége van ebből a kincstárnak is, és nagy nemzeti vagyon pusztul el, mert vagyonnak lehet nevezni azt a sok pénzt, amely befolyna akkor, ha a kisgazda szeszt főzne. (Jánossy Gábor: A pálinkafogyasztás" csökkenését nem sajnálom.) Nézzük a petroleumkartellt, az olajkarteílt. Ez sem igazodik a mostani árakhoz. Amint egyik képviselőtársam említette, igen sok mezőgazdasági üzem, igen sok mezőgazdaság felhagy a gépüzemmel, a traktorüzemmel azért, mert, az elfogyasztott anyag- nincs arányban azzal a munkával, amelyet a gép végez. Olyan drága a kenő- és a hajtóanyag, hogy nem rentábilis az üzem, nem fizeti ki magát. Két évvel ezelőtt azt fejtegettem egyik parlamenti beszédemben, hogy nagyon üdvös volna nekünk azzal foglalkozni, hogy mennyire tudnánk kiküszöbölni, vagyis nélkülözni a benzint^ a petróleumot és a nyersolajat. Erre a mód és a lehetőség megvan, és óriási módon elősegítenők a mezőgazdasági termények értékesítését. Nagyon sokan akkor, amikor a motalkót bevezették, tiltakoztak ellene, hogy ez nem jó, motorhajtásra egyáltalában nem alkalmas; annyi panasz volt előzőleg, hogy az ember igazán azt hitte, hogy csakugyan igazuk is vau. Most látja az ember a gyakorlatban, hogy éppen úgy tudnak vele menni és dolgozni a motorok, — ha nem is éppen olyan sebességgel — mint a benzinnel és iparilag jól fel lehet dolgozni egy bizonyos mennyiségű rozsot, kukoricát, burgonyát, répát és szeszt. Ha a pénzügyi kormány • zat segítségére lenne a gazdáknak és szövetkezeti alapon segítené őket, hogy szeszgyárakat létesíthessenek és feldolgozzák a rozsot, kukoricát, burgonyát répát motorthajtó szesszé és nem pálinkává, akkor — azt hiszem — az a mennyiség, amelyet mi Romániából behozunk nyersolajban, benzinben, • rögtön a felényire szállna le, inert nem áll az, hogy a szesz nem alkalmas motorok hajtására. . \.

r A háború alatt a gazdaságomban kénysze' rítve voltam — miután nem lehetett ben. zint kapni — hogy denaturált spiritusszal dolgoztassak egész nyáron át. Merem állítani, hogy majdnem semmibe sem került a gép átalakításba, a hüvelyt, amely bebocsátja a hengerbe a benzint, egy kissé ki kellett reszelni, . nagyobb f lyukakkal ellátni, hogy nagyobb mennyiség folyjék be és olyan kifogástalanul dolgozott denaturált spiritusszal a motor, .hogy a benzinnel sem dolgozott jobban; legfeljebb a begyújtásra kellett könnyű benzint alkalmazni. Ez a kérdés tehát könnyen megoldható és én •innen hívom fel a kormány figyelmét arra, hogy ezzel a témával foglalkozzék, hogy nem volna-e célszerű és időszerű, hogy most, amikor nem tudjuk eladni a rozsunkat, nem tudjuk eladni a kukoricánkat, a burgonyának és .a répának nincs ára, ilyen szeszgyárakat létesítsünk ebben az országban, hogy idehaza a saját traktorainkat a saját terményeinkből saját magunk által előállított szesszel hajthassuk. Rámutattam a mezőgazdaság és a kisipar bajaira; a kisipar éppenúgy, mint a mezőgazdaság, lehetetlen helyzettel küzd. Látom, hogy a kormánynak minden ténykedése és az igazságügyminiszter úrnak minden törekvése odairányul, hogy ez a lehetetlen helyzet megszűnjék. Ezért volt szükség arra, hogy ezt a kartellj:avaslatot az i,gazságügyminiszter úr ide, a Ház elé benyújtsa. En teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt, ezért ezt a törvényjavaslatod örömmel üdvözlöm és általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! Kérem a Házat, legyen kegyes megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (igen!) A Ház az elhalasztáshoz hozzájárult. Az idő előrehaladottsága miatt, miután az interpellációkra is át kell térnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 'tíz órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés.) Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, úgy ezt határozatként mondom ki. Most pedig, mielőtt az interpellációkra áttérnénk, a tegnapi ülésen tett bejeleníésnek megfelelően következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr írásbeli válasza Pakots József képviselő úrnak 1930 június hó^ IS-án a Magyar Színház állami bérbevétele tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék a választ felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): Hivatkozási szám: 3267/1930. — 032/10. — 1930. szám. Tisztelettel van szerencsém értesíteni Nagyméltóságodat, hogy Pakots József országgyűlési képviselőnek a Magyar Színház állami bérbevétele tárgyában folyó évi június hó 18-án előterjesztett interpellációjára a következő választ adom: 1. A csőd alatt álló Magyar Színházat az állam nem akarta bérbe venni. Sem a színház, sem az érdekeltség részéről ilyen előterjesztés nem érkezett. Egyébiránt, mint azt a sajtó már köztudomásra hozta — a színházbérlő igazgató dr. Bárdos Arthur lett. 2. Azon kultúrmisszióval, amelyet az állam színházai útján teljesít, ellenkezik a trösztösítés gondolata. Művészeti politkámban ez az elv sohasem szerepelt. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1931. évi január hó 29-én. Dr. gróf Klebelsberg Kunó s. k.» Elnök: Mután az interpelláló képviselő úr nincs jelen, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak Pakots József képviselő úr interpellációjára adott