Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

Az országgyűlés képviselőházának Â65. írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy I nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Patay Gyula képviselő úr írásbeli interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Tisztelt Ház! Mélyen t. pénzügyminiszter úr! A Magyar Nemzeti Bank kimutatásának adatai szerint szeptember 23-ig a Nemzeti Bank váltótárca állománya 163 millió pengőt tett ki, tehát a Jegybank ennyit fordított a pénzintézetek hitelellátására. Azok, akik ismerik a magyar pénzintézetek tőkeszükségletét, természetesen tisztában vannak azzal, hogy a jelentkező tényleges hiteligények mellett ez a segítség valósággal elenyésző. Fokozza a bajt, hogy a Nemzeti Bank éppen azokban az időkben szorította meg erősen a hiteleket, amikor azokra a legnagyobb szükség lett volna. így az exportálási szezon legnagyobb része és az aratási szezon teljes egészétben arra az időpontra estek, melyet a Nemzeti Bank nagyon szűken csergedező hitelforrása : jellemez. Ilyen körülmények között ne^ csodálkozzunk azon, hogy a búza katasztrofális áresése mellett az ingatlanok árában is óriási eltolódások keletkeztek, nem is beszélve arról, hogy egyes helyeken azok úgyszólván eladhatatlanokká váltak. Végre 1930 októberében és novemberében a Nemzeti Bank váltótárca állománya rohamosan emelkedni kezdett, amikor ugyanis a Nemzeti Bank már bővebb kézzel osztotta a hiteleket. T. Ház! Mélyen t. Pénzügyminszter Ür! A Magyar Nemzeti Bank ezen hitelpolitikája az országra nézve káros volt. Milyen intézkedést hajlandó a pénzügyminiszter úr foganatosítani annak elhárítására, hogy a mezőgazdaságot, ipart és kereskedelmet a. hitelellátás terén a jövőben ilyen csapás ne érhesse? T. Ház! Mélyen t. Pénzügyminiszter Ür! A rendelkezésemre álló adatokból megállapítom, hogy Magyarország bankjegyforgalma ma 461 millió pengőt tesz ki és így Magyarországon a fejkvóta ma 50 pengő. Nem kell különösebb gazdasági tudás annak a megállapításához, hogy amikor az az adóteher, mely egy magyar állampolgárra esik, lényegesen felülhaladja a jegy forgalomból reá eső fejkvótát, ez t olyan állapotokat teremthet, melyek az ország gazdasági érdekeit valósággal tönkretétellel fenyegetik. T. Ház! Mélyen t. Pénzügyminiszter Ür! Nézetem szerint a magyar bankjegyforgalmat legminimálisabb an 650 millió pengőre kell felemelni. A Nemzeti Bank ily irányú bankjegypolitikája csak .a saját gazdasági princípiumait támasztaná alá, hiszen elsősorban a Nemzeti Bank az, mely a^ külföldi valutakölcsönök túlságos nagymértékben való igényibevételét perhorreszkálja. Már pedig egy ilyen minimális bankjegyforgalom mellett nem lesz elkerülhető egy külföldi valutakölcsön felvétele, még pedig sokkal nagyobb mértékben és sokkal kedvezőtlenebb feltétetek mellett, mintsem azt a Nemzeti Bank szeretné. " Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, valamint Schober Béla, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója, mindenkor a legnagyobb szakképzettségről tettek tanúságot^ a jegybank vezetése körül és az az óvatosság, mellyel a bank ügyeit ma is kezelik, a legnaülése 1931 február 11-én, szerdán. 289 gyobb hálára kötelezi a nemzetet. A mai körülmények azonban az óvatosság ily nagy mértékét nem teszik indokolttá, ment ma az óvatosság mellett elsősorban arra van szükség, hogy tőkeszerzési és továbbhaladási lehetőségek keletkezzenek ott, ahol azokban hiány mutatkozik. Ha azonban a Magyar Nemzeti Bank úgy érzi, hogy jelenlegi óvatos politikája és a magyar pénzintézetek hiteligényeinek kielégítése között bizonyos mértékű inkompatibilitás áll fenn, úgy kétségkívül helyesebben tenné, ha a hiltelalimentáció feladatát áthárítaná a Pénzintézeti Központra, mely képes lesz ezt a rendkívül fontos és nehéz feladatot igazságosan elvégezni. Ezek után azt kérdem: hajlandó-e az igen t. pénzügyminiszter úr odahatni,., hogy az

; ország hiteligényeinek ellátása a Pénzintézeti Központra bízassék? Patay Gylula s. k., országgyűlési képviselő.» Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Tabler János és Kéthly Anna képviselők interpellációikat törölték, így következik Griger Miklós képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és a pénzügyiminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció a földművelésügyi és a pénzügyminiszter urakhoz a cukorrépa ármegállapítása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a ^eukorkartell és a cukorrépatermelő gazdák között a cukorrépa ármegállapítása tárgyában folyó tárgyalások a eukorkartell magatartása miatt teljesen megakadtak? 2. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a eukorkartell a cukorrépa átvételi árára oly hallatlan alacsony — 1"78 pengős — ajánlatot tett 27% területredukció mellett, amely ár és feltétel a cukorrépa termelését lehetetlenné teszi, dacára annak, hogy a közelmúltban 36 aranykoronára felemelt cukorvám célja az volna, hogy a cukorrépa termelését biztosítsa? 3. Hajlandók-e a miniszter urak intézkedni, hogy a cukor vámját ne teljes egészében árkartell élvezze és az export veszteségét ne teljesen a termelő gazdákkal akarják megfizettetni; hanem úgy, amint ez más országokban is van, a vámból a termelők is részesüljenek, az exportveszteséget pedig necsak a gazdák, hanem a cukorgyárak is viseljék? 4. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a cukorrépa árának a termelés biztosítása érdekében már régen meg kellene állapítva lennie és hajlandók-e közbelépni, hogy a cukorrépa ára haladéktalanul naegállapíttassék, annál is inkább, mert ez nerolesak a termelők érdeke, de a több, un int 100.000-nyi cukorrépatermelő munkásé is? 5. Hajlandók-e a miniszter urak intézkedni, illetve közbenjárni oly irányban, hogy a cukorrépaszerződések körüli eddigi anomáliák kiküszöböltessenek és a szerződések a mezőgazdasági jogos érdekek figyelembevételével s biztosításával köttessenek meg?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.. Griger Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az a megállapodás, amelyet a cukorrépatermelők érdekeltsége 1928-ban a cukorrépa árára vonatkozólag ikötött, az elmúlt évben lejárt. A keretegyesség 'métermázsánként 285 filléres árt biztosított a tenmelőknek azzal, hogy ez az ár bizonyos mértékben a londoni cukorárjegyzés-