Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

Az országgyűlés képviselőházának Jf65. ülése 1931 február 11-én, szerdán. 287 kat. Mindez; anarchiára vezetett. A béke éveiben például a rúdvas és az ócskavas árrelációja körülbelül 1 :4-hez volt. 1913-ban a rúdvas ára 19 aranykorona, vagyis 22 pengőt, »míg a nehéz (gyári) ócskavas 7 aranykoronát (8'12 pengőt), a vidéki nehéz áru 5 "50—6 koronát (6*38—6*96 pengőt) tett ki. Ezzel szemben a Eima nagykereskedelmi rúdvas ára ma 36 pengő (a békebeli 22 pengővel szemben), viszont a nehéz ócskavas ára 4—5 pengó\ Vagyis a jelenlegi arány 1 :9 és 1:7. A nagy árdifferencia persze a Eima kaszszájában marad. Mi nem zúgolódnánk, ha megvolna a régi mozgási szabadságunk. De nincs meg, mert az ócskavasra kiviteli tilalom van és mi másnak, mint a Magyar Vastermék és Vashulladék R. T.-nek eladni nem tudunk. Most, hogy a Rima az üzemét erősen korlátozza, alig tudunk eladni és amit a nevezett társaság vesz, arra oly nyomott árat állapít meg, hogy a tisztességes árkalkuláció szinte lehetetlen. Az említett kartellszervezet azelőtt havonta legalább ezer kocsirakomány ócsakavasat vett fel, ez a mennyiség ima alig haladhatja meg a havi 250—300 vagont. A katasztrofális helyzet következményeit nemcsak a kereskedelem, de a gépipar is érzi és itt most milliók mennek veszendőbe a vaskartell szerencsétlen üzletpolitikája miatt.» (Krisztián Imre: Rájuk nézve szerencsés!) «Tudunk olyan gépgyári vállalatról, amelynek vagy 100 vágón ócskavasa tárol a raktárakban. Magyarországon nincs gépgyár, melynek raktárai ne volnának túlzsúfolva hulladék vas sal, ami a gyártásból marad vissza. Nem tudják sehol sem eladni, mert a Rima szervezet nem vásárol, exportálni pedig nem lehet.» Ez a cikk világosan rámutat arra, hogy a magyar mezőgazdaság milyen nehéz helyzetben van ebből a szempontból, hiszen minden gazdaságban akad ócskavas. Azelőtt az ember el tudta adni és az ócskavasnak mondjuk négyszeres árából tudott újat vásárolni. Ma pedig kilencszeres árat kell fizetni, ha az ócskavasat el akarjuk adni és újat akarunk vásárolni, hiszen az ócskavasnak az ára majdnem a nullával egyenlő. Öriási nagy baj a vaskartellnél az is, — ezt pozitíve tudom és bizonyítani tudom — hogy, amíg a kartellszervezet nem volt ilyen erős és stabil, teljes garanciát vállaltak az áruért, a lapátért, ásóért vagy kaszáért, hogyha elgörbült, elhajlott vagy eltört, kicserélik, de ma a helyzet az, hogy egyetlenegy ásót, kaszát, a kartell vissza nem vesz és kényszeríteni akarja a gazdákat, hogy ne vásároljanak külföldi olcsó tengelyt, Winter-tengelyt, amely egyike a legjobbaknak és amellett garanciával adják. hogyha elhajlik vagy eltörik, kicserélik, de a magyar tengelyt a vaskartell egyáltalában nem veszi vissza, a kapára, ásóra pedig azt mondja, hogy készakarva görbítették el. vagy erőszakkal csorbították ki. Ez teljes lehetetlenség. Itt van még a gyümölcsíz- és a gyümölcskonzervkartell. Mi itt a helyzet? A helyzet az, hogy az árak most is éppen olyan tartottak ezeknél, mint amilyenek négy év előtt voltak. A gyümölcs ára körülbelül 60%-kai esett a négy évvel ezelőtti áraidhoz képest, a cukor ára körülbelül 20%-ot esett, tehát semmi sem indokolja azt, hogy a potomároin, majdnem ingyen összevásárolt gyümölcsből készült ízeket és konzerveket ez a kartell ugyanazért az árért adja. Ugyanez a helyzet az ecetkartellnél. A borecetet nagy mennyiségben gyártják, s bár a borárak a három-négy év előtti áraknak majdnem egyhatodára estek vissza, ma 8—10 fillérért is alig tudja eladni a mezőgazda a bort, de az ecet ára ugyanott áll, ahol ezelőtt háromnégy évvel állott. A keményítőkartell a keményítőárakat a 40 pengős búzaár alapján állapítja meg még ma is, s bár ez csak egy kis tételnek látszik. hiszen nem sok keményítőre van szükség, mégis kirivó igazságtalanság az, hogy a kartell 40 pengős búzaár alapján állapítja meg az i\rakat és a mostani 12 pengős búzaalapot nem veszi figyelembe és nem megy le a búzakeményítő árával egyharmad részig, hanem tartja a 40 pengős búzaár alapján megállapított árakat. (Krisztián Imre: Vagyis tart a fosztogatás tovább!) Vagy nézzük meg a sörkartellt. (Ügy van! jobbfelől.) A sörkartell legfőbb cikke, amiből a sör készül, az árpa. Ma az árpa ára majdnem egyhatoda a 4 évvel ezelőtti árnak s azóta a sör ára nem ment lejjebb, ma egy pohár sör még mindig 32 fillérbe kerül. Igaz, hogy a sör nem közszükségleti cikk, (Jánossy Gábor: Nem kell inni!) úgy van, nem kell inni, de mégiá csak abszurdum az, hogy amikor 32 fillérbe kerül egy pohár sör, (Jánossy Gábor: Sör nélkül meg lehet élni!) ugyanakkor egy liter borért 10 fillért adnak. Ez is olyan dolog, amelyet nem lehet elhallgatni. Vagy nézzük meg a láncközpontot. A lánckartell megalakítása óta a lánc ára 30%-kai emelkedett. De legkirívóbb, amit igazán nem tudok megfelelő szavakkal illetni, az aszfalt- és bőrleniezkartellnek a megszűnése óta bekövetkezett állapot. Vagyis mi történt? Az aszfalt- és bőrlemezkartell novemberiben felbomlott, s most itt van a kezem között egy levél, amelyet a gyár az egyik kereskedőhöz intézett. A gyár tudniillik azelőtt 15 pengős tekercsenként! bŐrlemezre, úgynevezett grositra 10%-os engedményt adott, most pedig a kartell _ felbomlása után 55%-ot ajánl fel. Vagyis miit jelent ez az 55%-os engedményes ajánlati Azt, hogy a gyár azért tudja olcsóbban adni, mert a kartell felbomlott, mert nincsenek egymással kartellben, mert most konkurrálnak egymással; most 45%-kai adja még olcsóbban ugyanazt a minőségű aszfaltlemezt, amilyen minőségű aszfaltlemezt adott addig, amíg kartell volt. (Krisztián Imre: És még így is meg tudja találni a maga nyereségét!) Ez a legnagyobb bizonyí-* ték, mert ez az ár megmutatja azt, hogy a kartelleknek nincs létjogosultságuk, (Ügy van! jobbfelől.) hogy legalább is nekünk, törvényhozóknak, nem szabad tűrnünk azt, hogy a kartellek ebben az országban így garázdálkodjanak, hogy a kartellek a munkásságot és a fogyasztókat is teljesen kifosszák. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek után azt kérdem Biró Pál t. képviselőtársamtól, — bár itt volna — (Felkiáltások: Éppen itt van!) hogy mivel tudja védeni a kartelleket, amikor az ember ilyen lehetetlen helyzeteket lát és amikor a kartellek ennyire igazságtalanul kizsákmányolják a fogyasztókat és a munkásokat? Nagyon igazságtalannak tartom azt, — s ezt a pénzügyminiszter úr egy tollvonással megváltoztathatja — amit a szeszkartell csinál. Ez is lehetetlen dolog, erről is már igen sokat beszéltek; de én most erre nem akarok rámutatni, (Jánossy Gábor: De csak mutass rá!) hanem rá akarok mutatni azoknak a kistermelő szőlőbirtokosoknak óriási sérelmére, akik a vidéken szőlőtermeléssel foglalkoznak. 42*