Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

Az országgyűlés képviselőházának í65. megtalálnék a magyarázatát, .az értelmét annak, amit meg kell csinálnunk, amit az állam hatailmával kell létrehoznunk. . Ugyancsak legyen szabad még megemlítenem azt is, hogy olyan .altruista intézményeket, mint aminők a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete és az Okh., alaptőkéjükben, körvonalaikban fokozni, fejleszteni volna szükséges, hogy ezek r segítségével a közbeeső kis hatalmasságok kártevéseit lenyesegethessük, megszüntethessük. Mert ott .a falun nem fordul elő az, hogy valaki elfelejti a pénzt a bankba tenni, amikor az a köz pénze, nem szökik meg vele; ott nincs sikkasztó, hanem becsülettel intézik el ezeket a dolgokat és olyan alacsony fizetésekkel dolgoznak odakünn a vidéken, mint amilyen alacsony fizetéssel — évi nyolc pengővel — vagyok én magam is a kápolnai hitelszövetkezetnek bankigazgatója. Ha az említett intézményeket jobban kifejlesztettük volna, akkor nem kellene még most is ilyen nehéz időben, ilyen nehéz viszonyok között évi 12—14%-os kamattal dolgoznunk és azon tűimen őleg ilyen hihetetlenül magas levonásokat megengednünk. (Ügy vaní Ügy van! a jobboldalon.) Ha a rendelkezésre álló tőkéket elsősorban a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének és az Okh.-nak bocsátották volna rendelkezésére, akkor a mostani sok kesergésnek, a^ súlyos gazdasági helyzetnek már annakidején elejét lehetett volna venni, és nem következett volna be az a helyzet, amely bekövetkezett, hogy ma már néhány száz pengővel zavarba lehet hozni még tehetős gazdát, birtokost is. Legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy e téren nagyobb távlatokban, nyugati országokban nem volt alkalmam a kérdést tanulmányozni, de Ausztriában megfordultam és ott láttam, hogy mi van már ezen a téren. A kapzsisággal szemben már több, mint 30 évvel ezelőtt megalakították a Bauern-Bundot, &• földmívesek szövetségét, amely annakidején állami támogatással létesült, de azt a pénzt, amelyet ennek létesítésébe befektettek, már régen viszszafizették. Ezidőszerint a szövetség olyan reális alapokon áll, hogy Ausztriában 84 tárháza van, a fővárosban, Bécsben pedig négy darab négyemeletes háza. Az értékesítés a mi gondolatainkon túlmenői-ég szinte hihetetlen módon történik. Ott, ahol voltunk, Ginsendorfban 18 község termelője és fogyasztója tartozik a raktárházhoz. Oda viszi be a fölös terményét az, akinek van s onnan veszi meg .az, akinek terményre van szüksége. De nemcsak a termeivényeit veszi ott, 'hanem a közbeeső kereskedelem kizárásával a gazdaságában szükséges benzint, kenőolajat, petróleumot, kenőcsöt, gazdasági gépeket, takarmányt, mindent. Ott van iicki számlája, amelyre évenként adhat és vehet, s csak az év végén számolnak el. Ismétlem, 84 ilyen tárházuk van Alsó-Ausztriában. Hol vagyurik még mi ettől a gondolattól! Azért hoztam fel ezeket, hogy ezek mintegy ösztönözzék, kényszerítsék a hatalmat, a mindenkori kormányzatot arra, hogy rázza fel letargiájából a falu népét s ilyen törvényekké] védelmezze meg a kartellek túlkapásai ellen. Mindezekből megállapítható, t. Ház, hogy a termelő mindannak, amit termel és amire neki magának szüksége van, az árát nem ő maga állapítja meg, (Ügy van! balfelől.) hanem rajta túlmenői eg a kartellek^ szabják m&g a termeivények árát eladás esetén, s ugyancsak a. kartellek kreatúrája, a közbeeső kereskedelem és ipar szabja meg, mindenkor kifejezetten és kizárólag a saját érdekének megfelelően magas árban, a termelő részére szükséges közKttPVISELÖHÄZI NAPLÓ. XXXIII. ülése 1931 február 11-én, szerdán, 277 szükségleti, ruházati vagy élelmicikkek árát. Most, amikor egy világgazdasági krízis közepette mi, ilyen kis maradék-ország itt vergődünk, s amikor a közelmúlt időkben a miniszterelnök úr azt a kijelentést tette, hogy gazdasági nehézségeink 80%-a világgazdasági eredetű, amin a határainkon belül nem lehet segíteni, tehát még 20% marad arra, amin igenis, lehet és kell is segíteni, ilyen gazdasági helyzetben fokozott mértékben szükséges, hogy vezetésre hivatott egyének, közületek, kormányzati tényezők^ felfigyeljenek arra, hogy óvják, védjék a nehéz gazdasági helyzetbe jutott termelőt, fogyasztót. Azt -mondják, — szinte szállóigévé vált a közelmúlt időkben — hogy -mi agrárállam vagyunk, s a búza termesztésével áll vagy bukik itt minden, a kereskedelem és ipar is. Igazolva van ebben a nyomorult időben,, hogy hiába van itt parádés kirakat, hiába van igényem és törekvésem arra, hogy a mostani kor szellemének megfelelően ruházkodjam és élelmezzem magamat, ha nincs hozzá 'megfelelő tőkém. Akkor tehát tényleg igaz az is, hogy az agrártermények értékének bukásával együtt bukik a kereskedelem és ipar is. (Ügy van! balfelől) Mi nem kifogásoljuk az ipari cikkek magas árait, mi csak a mi terményeink alacsony árait kifogásoljuk. Nagyon meg lesz elégedve a magyar, ha 12 pengő is lesz egy métermázsa búza, de annak megfelelően, kevesebb „lesz az ára egy pár csizmának, és ha egy pengőért kap kalapot, 25—30 fillérért egy méter vásznat. Arra kell törekednie a gyáriparnak, a kereskedelemnek, hogy engedjen eddigi merevségéből, önzőségéből, csökkentse árait, hogy a vásárlóerő visszatérhessen, és így megkaphassa méltó jutalmát, bérét munkájának mindenki, aki a nemzet érdekében dolgozik. En azon túlmenőleg, hogy a búzatermesztéssel áll, vagy bukik ez az ország, azt .mondom, hogy nemcsak a búzatermesztéssel, hanem a jószágtenyésztéssel, és ennek a népnek, a falu népének lelki egyensúlyával is áll, vagy bukik ez az ország. Ha fokozzuk, fejlesztjük kultúráját, -gazdaságilag előbbre visszük, megerősítjük benne a nemzeti érzést, a hitéletet, ha a hazafiságot megerősítettük henné a nemzet érdekében, én hiszem, szent meggyőződésem, hogy ilyen nehéz időkben is meg fogj'a tudni az izgatással, a rosszakarattal szemben őrizni lelki egyensúlyát, és így a nemzet fundamentuma, pillére marad a jövő ezredévben is, mint athogyan az volt az elmúlt ezredévben. Csak arra vigyázzunk és mindent cl^ kell követnünk, hogy törvénnyel, rendelettel óvjuk, fokozzuk, fejlesszük érdekei védelmét. Itt igazol minden törvényt az az egyetlen megállapítás, hogy ilyen nehéz időben senkinek sem szabad meg nem engedett módon magas fizetést kieszközölni, kikényszeríteni a köz, a közönség rovására, hanem lehetővé kell tenni azt, hogy mindenki megkaphassa méltó, becsületes ellenértékét a maga munkájának. (Helyeslés.) Az igazságügyminiszter úr igazságérzete, jogi képessége a javaslat idehozása előtti támadások ellenére is idehozta ezt a javaslatot, amiért meleg szeretettel köszöntöm. Az a meggyőződésem, hogy ez a javaslat, majdan mint törvény következetes végrehajtása esetén a közönség védelmét helyesen fogja szolgálni, amiért is azt a részletes tárgyalás alapjául tisztelettel elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Esztergályos János! 41