Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

278 Az országgyűlés képviselőházának A65. ülése 1931 február 11-én, szerdán. Esztergályos János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy érdeklődéssel hallgattam előttem szólott igen t. képviselőtársamat és elgondoltam magaráiban beszéde közben: na, végre annyi panasz, annyi siránkozás után egy egységespárti őszinte megnyilatkozás fog történni és a végén ki fogja jelenteni igen t. képviselőtársam, hogy a javaslatot nem fogadja el. (Mozgás a jobboldalon.) Amint én még eddig egységespárti képviselőtársaim felszólalásai után a következtetések levonásában mindig csalódtam, úgy csalódtam ebben az esetben is. (Jánossy Gábor: Még sokszor fog csalódni! — Felkiáltások a középen: Nem halljuk! Hangosabban!) Méltóztassék türelemmel várni, hangosabb is leszek, amikor majd (beszédem során Biró Pálra kerül a sor. (Derültség.) En ellentétben igen t. képviselőtársammal, nemcsak panaszokat, nemcsak sérelmeket fogok elmondani. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Dicséreteket is) — Derültség.) — panaszokat, amelyekre a kartell ad okot és sérelmeket, amelyeket a kartell 'követ el — nemcsak eknondani fogom ezeket, de a végén meg fogom egészen nyíltan és őszintén mondani, hogy én ezt a javaslatot nem fogadom el. (Barabás Samu: Gondoltuk!) Nem fogadom el ezt a javaslatot két szempontból. Az egyik szempont az, hogy nem tartom alkalmasnak ezt a javaslatot arra, hogy le bírja küzdeni azokat az erőket, amelyekkel szemben áll. Nem bírja azokot leküzdeni, mert ha már nem láthatatlan kezek azok, amelyek a kormány törekvését, — ha egyáltalában ilyen irányú törekvésről beszélni lehet a kormány munkájában (Jánossy Gábor: Lehet!) — hogy megakadályozza a kartellek túltengéseit és kilengéseit gátolják. Nem láthatalan kezek ezek (Kun Béla: Kagadozó kezek ezek!) ma már, hanem látható és megfogható kezek és csak a Képviselőházon múlik, hogy ezeket a kezeket megfogjuk, hogy a kartellek elleni harcban ennek a Háznak működését, törekvését szabaddá tegyük. A másik ok, amiért én ezt a javaslatot nem fogadom el, az, hogy teljesen lehetetlen és teljesen képtelen az a forma, amellyel ennek a keret javaslatnak belsejét az igen t. kormány, ebben az esetben az igen t. igazságügyminiszter úr kitöltötte. Nagyon érdekes ennek a javaslatnak indokolása, amely a bizottságon keresztülment. Azt mondja a bizottsági indokolás (olvassa): «A javaslat célkitűzése: a kartellizálódás folyamatának a gazdasági élet új iránya által kijelölt természetes mederbe való szorítása; azoknak a kilengéseknek, kinövéseknek, egyetemes közgazdasági érdekekkel vagy más termelési ágak és a fogyasztók létérdekeivel ellenkező irányzatoknak, hipertrofikus túltengéseknek megelőzése és eltávolítása, amelyek a kartelltendenciának kóros jelenségei, .stb.» Hát én, mélyen t. Képviselőház, mélyen t. képviselő urak, azt mondom, hogy ismét ennél a javaslatnál is szemben állunk avval a megszokott jelenséggel, hogy mást mondanak az indokolásban, mint ami valóban benne van magában a javaslatban. Egyszerűbben és magyarosabban kifejezve, semmi egyéb" nem történik ennél a kérdésnél sem, mint játék a szavakkal, tetszetős mezbe öltöztetni azt az akaratot, amelyet a közhangulat termelt ki a kartellek ellen, ezzel tetszetősebbé tenni a (közhangulat előtt, hadd lássa a jámbor masyar adófizető, hogy: «Nini, itt megint csak találkozunk az ellenzékieskedéseknek hakafántoskodásaival, hiszen íme itt van a kartellj avaslatnak gyönyörű szép indokolása, amely azt a látszatot . kelti, hogy a kormány tényleg le akarja törni a kartellek káros kihajtásait és rendes mederbe. — amint mondja — természetes mederbe akarja szorítani». (Jánossy Gábor: Nem látszat ez, valóság!) Mélyen t. Képviselőház, mélyen t. Jánossy képviselő uram, méltóztassanak nekem megengedni, hogy tisztelettel kérjem az urakat, hogy legyen már egyszer vége ennek a komolytalan játéknak. (Jánossy Gábor: Nem kell végének lenni, mert nem volt itt komolytalan játék! Komoly munka folyik itt! — Sándor Pál: Nagyon komolytalan!) Miért kérdezem... (Meskó Zoltán: Ne kérdezze! — Derültség. — Jánossy Gábor: Hadd kérdezze!) Még alig mondottam valamit, már is izgulnak az egységespárton. Várják meg, majd később mit fogok mondani. (Jánossy Gábor: Nem szoktunk izgulni!) Miért nem mondja meg a kormány őszintén és nyiltan: T. Képviselőház, én szeretném megakadályozni a túlfejlesztett kartellek káros kilengéseit, azonban nincs meg az erőm, nincs meg a tehetségem, kérem tehát, nyugodjanak bele abba a gyámoltalanságba, amely ennél a javaslatnál is megnyilvánul, mert én ennél többet tenni nem tudok. Ha egy ilyen indokolással jönne a kormányzat ide, akkor azt mondanók, hogy ez férfias, látszik, hogy a kormány felismeri helyzetének súlyos voltát s eljön ide a Kép vi selŐiház elé, támogatást és erőt kér maga mellé. l

hogy leszoríthassa azokat a kezeket, amelyek erőssé, naggyá, kíméletlenné és károssá fejlesztették a kartelleket. Mélyen t. uraim! Az elmúlt esztendőben, amikor a karfellek által okozott elkeseredéseknek még csak első hullámcsapásai mutatkoztak, valamelyik székesfővárosi lap hosszú cikket közölt a kartellek káros 'működéséről s ennek a hosszú cikknek azt alcímet adta: «Születésünktől a sírig.» Egy újságcikknek talán soha sem adtak helyesebb és találóbb címet, mint ebben az esetben, ímert tény az, hogy az embert megszületésének első pillanatától kezdve egészen addig, míg a koporsó fedelét néhány szöggel vagy csavarral rá nem szögezik, tehát egész életén át végigkíséri a kartell. A születésünkkor történt megmosd at ásnál használt szappantól kezdve, egészen a drótszögig vagy a csavarig, az ember egész életén keresztül csak a kartellek részére él ebben az országban. T. Képviselőház! Ha az ember alapos időt vesz magának arra, hogy 'megállapítsa, vájjon érdemes-e panaszkodni s elkeseredett lelkületben lenni a kartellek miatt, s hogy vájjon a kartellek tényleg olyan nagy kárt csinálnak-e az ország közgazdasági életében, mint amilyen kárt tényleg csinálnak, — bár Biró Pálék és Fellnerék tagadják ezt — akkor a válasz erre csak egy lehet, az, 'hogy: igen. Hiszen ismétlem, mindaz, amivel találkozunk a napi életben, minden közszükségleti cikk, — legyen az textil, bőr, szódavíz, szappan vagy bármitesoda — mind-mind a kartellek kezében van. Nekem 64 kartellt sikerült összeszámlálnom. Ezek a kartellek, amelyek véleményem szerint uralják az egész magyar közgazdasági életet, a következő módon alakulnak: a bányaiparban van három, a vas- és fémiparban 29, — ezekben van egy izzó-, egy vágón-, három cső-, négy drót- és kábel- s három elektromos kartell — építési anyagban három, táblaüvegben egy, bőr- és gummiban négy, a textiliparban hét, az élelmezési iparban hét és a vegyészeti iparban tíz kartell. Amint tehát már ebből a néhány statisztikai adatból is látszik, amint már ez a néhány statisztikai szám is igazolja és bizonyítja, a legfontosabb közgazdasági cikkekben, — akár utat*