Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

276 Az országgyűlés képviselőházának J/,65. ülése 1931 február 11-én, szerdán. nézve legyen szabad egyetmást elmondanom, ismétlem, nem tőkeellenes 'hangulatból, nem hangulatkeltésből, hanem azért, mert azoknak az embereknek ügyére való tekintettel erre kényszerítve érzem magamat. Van egy barátom, aki a maga ákom-bákom 'betűivel azt panaszolja, hogy mit csináljon azzal a bankbizományossal, akitől ő 4000 pengőt kért 'kölcsön és csak 3323 pengőt kapott kézhez, s bár az csak egynegyedévi kamatot vont le, mégis 460 pengő hiányzott? Mi ez? Nem tudom megérteni. Nem akarom azokat a : szavakat használni, amelyeket pedig: méltán maga után vonna az ilyen kamatszámítás. Itt van egy másik eset, amikor egy barátunk 700 pengőt vett fel és^esak 580 pengőt kapott kézhez. Egy másik barátunk 17.000 pengőt vett fel kölcsön s 1200 pengővel kevesebb pénzt kapott, mint amennyi kamatot kellett fizetnie. A harmadik esetben megtörténik az, hogy valakinek 17.000 pengőre van szüksége ideiglenes, legsürgősebb kiadásainak fedezésére. 5000 pengőt kap s megígérik neki, hogy időközben hosszúlejáratú kölcsönt szereznek neki; semmi feltétel, semmi előreinegállapodás nincs. Elteilik a félév, és értesítést kap, hogy hosszúlejáratú • kölcsön nincs, de időközi költségek fedezésére^ 650 pengőt fizessen le. Erre ez megijed, kétségbe esik és azt mondja: uraim, önök nekem nem adtak pénzt, mire számítják ezt fel; még megérteném, ha önök pénzt eszközöltek volna ki nekem és akkor számítanák fel terhemre ezt a 650 pengőt. Akkor pedig azt mondják neki: ha pedig panaszkodik, a korábban nyújtott 5000 pengőt azonnal felmondjuk. Szinte el kell hallgatni, amit erre válaszul mondani kell. (Horváth Mihály: Tessék megnevezni Ne tessék általánosítani! — Fejér Ottó: Magányos vagy bank?) Egyelőre hallgassuk el! (Horváth Mihály: Kár!) En is azt mondom, hogy kár, de azt mondják, hogy nagyon érzékeny a tőke. (Esztergályos János: Ha kérik, mondja meg csak bátran!) Ugyanígy van ez más hasonló esetekben is. Megtörténik az is, — ami talán a legfájóbb — hogyha a banknak követelése van, egyenesen módot, lehetőséget nyújtanak arra, hogy a bank ügyvédje is ilyen lehetetlen módon keressen magának. Pedig

y az illető cég a falu fejlesztését is irányelvéül tűzte ki magának. Itt van a kezeim között egy cikk, amelynek címe: «A falu fejlesztése és a vásárpénztár». Egy választóm tartozott a cégnek 400 pengővel, nem tudta a kellő időben kifizetni, mert a hatvani bankot kifosztották, a részére igért pénzt ellopták. Azonnal értesítette őket, hogy kellő időben meglesz a pénz, de annak dacára peresítették ezt a követelésüket és a 400 pengőre 145 pengő eljárási költséget számítottak fel. Ugyancsak egy hasonló esetben 454 pengő után 135 pengő eljárási költséget számított fel magának az ügyvéd. Ezek mind olyan megdöbbentő adatok, hogy az embert szinte kényszerítik arra, hogy idejöjjön, rámutasson ezekre a bajokra és kérje az erre illetékes tényezőket, hogy tegyenek féket, zabolát, korlá„ •! kartellek túlkapásaira. Kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet húsz perccel meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a képviselő úr által kért húsz percnyi meghosszabbítást megadja. . ; Krisztián Imre: Mélyen t. Ház! Ezek után méltóztassék nekem, megengedni, hogy két adatot hozhassak fel azzal az állítással, szemben, hogy itt tőke-, ipar- és kereskedelemellenes hangulat van, hogy hangulatkeltésből^ hozták ide -ezt a törvényt, és hogy más országok területén nincs ilyen tőke-, gyáripar- és kereskedelemellenes hangulat, mint amilyen ebben az országban van. Ezt tagadom. Hogy ez nincs így, azt két rendelkezésemre álló adattal igazolom. Legyen szabad az egyiket itt felolvasnom (olvassa): «Románia kényszertársulásba akarja tömöríteni az egész nagyipart. Romániában magy izgalom van, mert Manoilescu kereskedelem- és iparügyi miniszter törvényjavaslatot dolgozott ki az ipari termelés szabályozására, és ezt most egyes lapok nyilvánosságra hozták. A tervezet nagy feltűnést keltett, mert az iparvállalatok önrendelkezési: jogát lényegesen korlátozza, helyesebben azokat a kormány közvetlen felügyelete alá helyezi. A javaslat azt az elvet alkarja megvalósítani, hogy az iparágak kényszerszindikátusba tömörüljenek és a termelés rendjét és

r 'arányát a kormány hozzájárulásával állapítsák meg. Üj vállalatok a kormány engedélye nélkül többé nem alakulhatnak, és a már működő vállalatok megalakítandó szindikátusa mellé a kormány biztosokat delegál, akik nélkül semmiféle ügyben nem lehet dönteni, és még külön vétójuk is van a határozat végrehajtása ellen.» Volna még erre vonatkozólag több előadni valóm is, ezeket azonban elhallgatom. Ugyancsak a múlt napokban olvastam a lapokban egy angliai közleményt, amely szerint ott a gyapjútenmelők produktumait a gyapjúérdekeitség, a gyapjúkartelj olyan alacsony áron vette meg, hogy az állain kényszerszövetkezetbe akarja a gazdákat belekényszeríteni, hogy ne hagyja továbbra is kiszól gáltatva a termelőket a kartellérdekeltségnek, a gyáriparnak. Mindezeket a dolgokat annak igazolására hoztam ide, hogy más vidékeken, más országokban még fokozottabb mérvű a mezőgazdasági érdekeltségek tömörítése, az állam védelme, mint nálunk. Mélyen t. Képviselőház! Ha az elmondottak után arra gondolok, bogy mik volnának azok az eszközök és módok,' amelyeknek segítségével meg lehetne védeni a termelőt, a fogyasztót a közbeeső iparral és kereskedelemmel szemben, akkor szinte önmagától, adódik az á gondolat, hogy a szövetkezeti eszmét kell fokozottabb mértékben kiépítenünk, fejlesztenünk, mert csak ezzel tudjuk a kartellek túlkapásaival szemben a mi termelőink érdekeit megvédeni. Ezzel az elgondolásommal szemben áll a merkantilistáknak az az állítása, hogy nem szabad a szövetkezetek részére pénzt adná, mert az a pénz az állam adófizető polgárainak a zsebéből folyik be. Legyen szabad erre tisztelettel azt válaszolnom, hogy azok is adófizetői, akiknek érdekében ez a pénz felhasználódik, és az állam részéről is megéri az áldozatot az,

: hogy a fogyasztó annyival olcsóbban kapja a bármilyen vonatkozású szövetkezet által áruba bocsátott árut, amennyivel drágábban kapná meg, ha a szövetkezetek nem volnának. Mélyen t. Képviselőház! Ugyancsak ebben a hangnemben a szövetkezeti eszme teljes kir építésének és a mezőgazdasági kamarák ténykedése kiszélesbítésének, megerősítésének gondolatánál legyen szabad egy pillanatra megállnom. Ez a íegliberálisabb gazdasági szerv, amely r

védelmet nyújt a törepbirtokos, kisbirtokos és nagybirtokos osztálynak öt kategórián belül. Ha ezekre nagyobb súlyt helyeznénk, és ha_ a vetőmag, a

1 jószágtenyésztés és minden más tekintetében, ami szoros összefüggésben van a mezőgazdasággal, egy kartellt építenénk ki az ipari kartellel szemben, akkor ebben