Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

Az országgyűlés képviselőházának 46-5. ülése 1981 február 11-én, szerdán* 275 a közelharcot és gyűlölködést, amelyet falun majd elő fog idézni e téren az ásványolajok hihetetlen ára. Bár ezeknek az ásványi termékeknek az ára a szomszéd országok területén mindenhol közel a felére esett, itt a korábbi árakat még mindig tartja a kartellérdekeltség, «őt bizonyos mértékiben még emeli is. Sőt tudatos rosszakaratukat és emberietlenségüket még megvilágítja az, ihogy mikor itt a tárgyalások folytak, azt mondták, hogy: «Jó, engedni fogunk a benzin árából, de amit a benzin árából engedünk, azt majd áthárítjuk a világításra szánt petróleum árának emelésére.» Bocsánatot kérek, kik világítanak azzal a petróleummal mások, mint a falusi lakosok, a leggyámoltalanabb, leginkább támogatásra szoruló falunépe, amelynek hovatovább nemcsak ruházata, hanem kenyere is alig lesz. (Ügy van! a jobboldalon.) Itt megállapítható a tudatos rosszakarat és a mezőgazdaság, sőt a szegény emberek érdekei ellen való önös magatartás. (Horváth Mihály: Miért nem cselekszik a kormányi) Mélyen t. Képviselőház! Falun szokás, hogy a cséplési idényt megelőzően a termelők és a cséplőgéptulajdonosok összejönnek és többékevésbbé megegyeznek arra nézve, hogy a termelők is megtalálják munkájuknak gyümölcsét, de viszont a cséplőgéptulajdonosok is, akik nem kevésbbé rossz helyzetben vannak, mert a 28—30 pengős búzaár idején, az akkori árnak megfelelően rögzítették meg gépeik beszerzési költségeit, ami szintén a kartellek ténykedése és kártevése és most ezt nekik 12 pengős búzaár idején is abban az árban kell fizetniök vagy kellene, de senki sem tudja. A 'múlt esztendőben, 1930-ban, amikor még 20—22 pengő volt a búza ára, a cséplőgép tulajdonosok és a termelők megegyeztek a mi vidékünkön — gondolom, más vidéken is ez az általános cséplési arány — 5*5—6%-ban száz métermázsánként. De azután jött a rossz idők végzetes következménye, amikor nemhogy 20—22 pengős árat nem tudtak érvényesíteni, hanem 12 és 11 pengőre csökkent a búza ára és most nemhogy az esedékes résziétek törlesztését nem tudják kifizetni, hanem nagyon sok esetben még az üzemanyagok kifizetését sem tudták a keresetből teljesíteni. Ha most ilyen események után »megyünk az újabb cséplési idény elé, ha nem esik a benzin ára és nem emelkedik a fcúza ára, akkor tökéletes fosztogatás lesz a cséplőgép tulajdonosok részéről a termelőkkel szemben, inert 8—10 százalékos cséplési aránynál olcsóbban nem tudnak, nem tudhatnak dolgozni és akkor tulajdonképpen kifosztj a az a cséplőgéptulajdonos a termelőt azért, hogy egy harmadiknak, a kartellérdekeltségnek érdekét szolgálja. Már eleve is megkérem innen az erre hivatott tényezőket, hogy mindent kövessenek el, hogy ezek a fosztogatásszerű árak — amelyek talán még emberölésre is vezetnek némely esetben, annyira kenyérkérdés ez a termelőknek is s a gépérdekeltségeknek is — leszoríttassanak és az állam minden hatalmi eszközével szorítsa le ezeknek az üzemi anyagoknak, a benzinnek, a petróleumaiak stb.-nek árát és főképpen azt biztosítsa., hogy a petróleum árát ne növeljék a leginkább támogatásra szorult néprétegnek, a falu népének rovására. Lehetne még igazolni a, kartell túlkapásait, önzését azokkal is, amelyek már a korábbi beszédekben elhangzottak. Nem rosszakarat, nem a tisztességes kereseten túlmenő profithajlhászás-e az, amire" Wolff Károly t. képviselőtársunk reámutatott

1

? Ugyanis ő elmondotta, hogy a főváros útépítési anyagokat akart be-< szerezni. Ezt megtudta négy gyár, amely a főváros területén ezeknek a termeivényeknek előállításával foglalkozik. Hátrom azonnal kartelibe lépett, a negyedik nem hagyta magát kapacitálni, nem lépett be, ennek azonban megüzenték, hogy: «Ha pedig nem leszel tagja a kartellnek, lehetetlenné tesszük, hogy a pályázaton résztvegyél.» A belépés első és legelemibb feltétele az volt, hogy száz százalékkal fel kell emelni az eddigi árat. Ugyanezt igazolja Gaal Gaston t. képviselőtársunknak itt elhangzott beszéde is. O ismertette azt az esetet, amikor egy városnak vízvezetéki csövekre volt szüksége s a versenytárgyaláson résztvettek nemcsak a hazai gyárak, hanem a külföldi gyárak itteni képviselői is. Annak ellenére, hogy minden métermázsa behozott csőre 20 pengő vámilletéket kellett a külföldi t gyár itteni ( képviselőinek leszurkolniuk, mégis 52 pengőért ajánlották az anyag métermázsáját, a hazai gyárak képviselői pedig 54 pengőért, tehát 22 pengővel drágábban, mint a külföldi gyárak itteni képviselői. Lehetne még sokat beszélni ebben a hangnemben s én általában azokat • az eseményeket, amelyeket Greskovics barátunk itt tegnap elmondott, s amelyek vele t történtek, igazolva látom. Csongrád környékén még vannak kisgazdák, akik tartanak juhot s azokat együttesen szokták eladni. Az ő hirdetményükre kiszállt három kereskedő különböző irányból, tehát az azt megelőző időben még nem beszélhettek össze. Ezek alkudoztak és nem tudtak megegyezni. Felteszem, hogy a három kereskedő ebédidő alatt összebeszélt, mert egyikük megvette a felajánlott gyapjúmennyiséget olcsóbban, mint ahogyan azt előzőleg kérték és még ott az állomáson szétosztották maguk között a gyapjút bizonyos arányban. Itt már egy íráson kívüli kartell jött létre, amelyhez hasonló esetek százszor is előfordulnak az életben. S ha ezeket mi itt nyilt színen sérelmezzük és panaszkodunk, akkor azzal a váddal illetnek bennünket, hogy ipar- és kereskedelemellenesek, tőkeellenesek vagyunk. Legyen f szabad itt a tőkére vonatkozólag is egyet-mást megállapítanom. Olyan dolgok történnek itt is, amelyek mellett nekünk, törvényhozóknak, szó nélkül és felpanaszolás nélkül elmennünk nem lehet, nem szabad. Bíró Pál mélyen t. képviselőtársam azt mondottá, hogy itt nem lehet a bankokrácia uralmáról beszélni, mert csak 100—120 millióra tehető az a pénz, amely betét címén a bankokban van. De azon túlmenőleg vannak a Nemzeti Bank által kibocsátott pénzek és állítólag több, mint 1000 milliót kitevő külföldről behozott pénz. A bankok korlátlan és kizárólagos urai ennek a pénznek. En nem akarok itt törvényes beavatkozásról beszélni, mert azt mondják, hogy a pénz nagyon érzékeny és ha kemény bírálat tárgyává tesszük, akkor nemcsak újabb kölcsönöket nem kapunk, hanem még a meglévőket is kivonják. En nem azt mondom, hogy a pénz érzékeny, hanem azt, hogy érzéketlen. Érzéketlen, mert nem érzi azt a súlyos, katasztrófaszerű gazdasági helyzetet, amelyben szenvednek mindazok az egyének, akik bármilyen címen, kölcsönért, vagy nem tudom miért, hozzájuk fordulnak. Jókay-Ihász. Miklós igen t. barátunk tegnapi megállapítása nagyon helyes volt, amikor azt mondotta, hogy törölni kellene a javaslatból azt, hogy csak az árura vonatkozik a korlátozás, és helyette be kellene iktatni, hogy a pénzre is vonatkozik a törvény megállapítása. Hogy mit csinálnak kint a vidéken, arra