Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

274 Az országgyűlés képviselőházának 4 most csak 1 pengő 80 fillérrel akarják megfizetni. (Egy hang jobb felől: Két pengő 25 fillér!) Effektive 2'25 pengő volt, csak a névleges ára 2'30 pengő, különböző levonások folytán ez az összeg 2'20 pengőre apad le és a most következő gazdasági évben esak 1 pengő 79 és X

Á fillért kívánnak adni, viszont még a 29/30-as termelési arányt is le akarják csökkenteni. Ezen túlmenőleg a múlt gazdasági évben is a szerződések aláírásánál a kistermelőknek azt mondották, hogy aki tíz vagonnál többet termel, vagononként tíz kilogramm cukrot kap, répaszeletet, inelaszt kap. De ezeket mind neon foglalták írásba, úgyhogy amikor leszállították az általuk megkívánt mennyiséget, akkor azt mondották, hogy sem cukor, sem melasz, sem répaszelet nincs. Amikor pedig az emberek azt mondották, hogy: «Uram, megígérted!» erre azt a választ. kapták : t «Ha Ígértem is, miért nem kívánták, hogy írásba foglaljam?» Bocsánatot kérek, a kartellek részéről megnyilvánuló ilyen bántó igazságtalanság, ilyen önzés ellen a törvényben védelemnek kell lennie. A borkrízishez hasonló a gyümölcsszesztermelési alakulatnak a termelők és a fogyasztók közé való beiktatása is. Itt is szintén az a meggyőződésem, hogy a kartellérdekeltség ereje, tudása, szervezettsége hozta ide a termelő és a fogyasztó közé azt a szükségtelen, drága, senki által sem kívánt szervezetet és ezzel nemcsak a fogyasztónak, nemcsak a termelőnek okoztak kárt, hanem magának az államnak is. Hiszen itt hivatalos adatokkal tudom igazolni állításomat. Amikor a közelmúlt időkben erről ankét volt a pénzügyminisztériumban, három adóhivatalhoz mentem el, hogy onnan adatokat szerezzek arranézve, vájjon 1928-ban, amikor a kartell nem éreztette hátráltató hatását, milyen arányban termeltek, hogy 1929-ben, amikor már érvényben volt a kartell, milyen arányban termeltek és 1930-ban, a mostani termelési évben, milyen arányban. Méltóztassanak megengedni, hogy errevonatkozólag adatokat olvassak fel, hivatalos adatokat, tehát nem lehet azt mondani, hogy légből kapott, hasból való beszéd volt ez. Az egri adóhivatalnál 1928-ban befolyt termelési adó címén — kerekszámban fogok beszélni — 99.000 pengő, 1929-ben 76.000 pengő, 1930-ban, mikor már a termelés csúcsfokától lefelé haladunk, már csak 30.000 pengő folyt be. Gyöngyösön 1928-ban befolyt 356.000, 1929-hen 225.000, 1930-ban már csak 70.000 pengő. Hevesen befolyt 1928-ban 68.000, 1929-ben 35.000, 1930-ban 12.000 pengő. Ha e szerint Összehasonlítjuk az előző évi és a legutóbbi évi termelési arányt, akkor kijön, hogy eddig 401.000 pengővel kevesebb folyt be az állam pénztárába, mint amennyi az 1928. évben e címen befolyt, annak ellenére, hogy 1928-ban és 1929-ben aránylag sokkal kevesebb bor termett, mint 1930-ban, tehát most, 1930-ban, aránylag sokkal töhb lett volna a feldolgozandó nyersanyag, mint az azt megelőző időbem Legyén szabad ennek , előzményeit és a mostani állapotokat leírnom, hogy a kartell hatalma kényszerítette bele 1916-ban is a pénzügyminisztériumot abba, hogy a hadijogra hivatkozva, megvonja a kisüstön való főzési jogot. A kisüstöket az állam bekövetelte és ezzel többmilliós kárt okozott. Akkor elhitették velünk, hogyha centralizálják, központosítják a szeszfőzdéket, akkor kevesebből többet, jobbat és olcsóbbat lehet majd termelni, sőt elhitették velünk azt is, hogy az a központi szeszfőzde a mienk lesz, velünk jegyeztették le a felépült szép nagy palota üzletrészeit, mi építettük azt 65. ülése 1931 február 11-én, szerdán. fel, mi járultunk hozzá. Azt is mondták, hogy centralizáljunk, mert a törkölyt jobb áron veszik meg, mint ha mi külön-külön termelnénk, sőt azon túlmenőleg még 'busás fuvart is fognak adni a termelőnek. Az eredmény pedig az volt, mélyen t. Képviselőház, hogy amikor a termelési idő megindultával bevittünk egy-egy kocsi ^ törkölyt, a törkölyért és a fuvarért együttvéve kevesehb pénzt kaptunk, mintha fuvarban valaki másnak mentünk volna be Egerbe. Ezekkel az adatokkal is a kartell ténykedésére, rosszakaratára kívánok rá/mutatni; éhből nem magyarázható ki semmi más, mint az, hogy a cél ennek a legősibb foglalkozásnak, amely mondhatnaím a szőlőtermeléssel egyidejűleg jött létre, a kisüstön való főzésnek, mint konkurrensnek eltiprása volt. (Ügy van! jobbfelőL) E téren az a sajnálni való, hogy az államhatalom tényezője, a pénzügyminisztérium felül azoknak a szirénhangoknak, amelyeket a kartellérdekeltség hangoztat. (Horváth Mihály: Az állam is benne van a kartellben!) Pedig állíthatom s ha szükséges, igazolhatom is, hogy nagyon antiszociális intézkedés volt az, hogy az állam a kistermelőktől megvonta a szeszfőzés jogát, mert ezzel rész'ben a saját céljaikra való felhasználástól, részben pedig a szőlőműveléshez szükséges tőkének felhasználásától vagy előteremtésétől fosztotta meg őket a pénzügyi hatóság. Legyen szabad hinnem, hogy ezeknek az áltálam és mások által is hangoztatott súlyos érveknek hatása alatt majdan megszűnik ennék a senki által sem hívott, senki által sem kívánt szervezetnek fenntartása. (Horváth Mihály: A pénzügyiminiszter úrtól függ! — Sándor Pál: Az állam a legnagyofeh uzsorás és önök támogatják!) Bocsánatot kérek, nem kívánok olyan hangnemben válaszolni, mint ahogyan én gondolom az uzsoráskodásit, amely elgondolás szemben áll az ön feltevésével. (Sándor Pál: Akkor miért beszél úgy? Tudnia 'kell önnek, hogy az államnak van a legnagyobb haszna!) Megemlíthető volna a szénbányák artellnek az a kártevése, hogy olcsóbb termelési költségek mellett, hosszabb munkaidővel dolgozó munkásoknak r kevesebb bért fizető vállalatok kalóriában aránylag szegényebb szenünket drágábban adják, mint amennyibe kerülne a külföldről behozott magasabb kalóriájú <szén. Ki lehetne mutatni százféleképpen is a kartellek kártevéséi Legyen szabad itt csak egy most vajúdó kérdésre rámutatnom: az ásványolajok, a petróleum, benzin, kenőanyagok kartelljének ténykedésére. Azt mondják, az Országos Mezőgazdasági Kamarának a közelmúltban tartott választmányi ülésén elhangzott az a kijelentés, hogy nagyon sok széntüzelésű gazdasági gépet és még több benzinüzemű traktort és mezőgazdasági gépet — a traktoroknál számszerűleg is megemlítették: több mint kétezret — állítanak le azért, mert üzembentartásuk nem rentábilis, azaz a befektetett tőke nem hozza meg a kívánt több termelést. Hogy ez nemzetgazdasági szempontból milyen kárt okoz, hosszadalmas volna ecsetelni, de viszont senki sem kötelezhető arra, bármilyen hangzatos címmel és hangzatos jelszóval, hogy olyasvalamit használjon, auü kárára és nem hasznára van. Ha ezeket leállítják, ez nemzetgazdasági szempontból nagy veszedelmet jelent, de legyen szabad rámutatnom egy olyan ágára ezeknek a gépeknek, amelyet még az esetben is üzemben kell tartani, ha nem kifizető. Ilyen a cséplőgép. Szinte elképzelem azt