Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

272 Az országgyűlés képviselőházának a termelés ne ráfizetéssel végződjék; habár ez már túlhaladott állapot, mert ma már ráfizetéssel dolgozik a termelő, de még fokozottiaibb mértékben a fogyasztó, amire majd később leszek bátor tisztelettel rámutatni. Legyen szabad itt állításom igazolására felemlíteni, hogy búzatermelésünkben, áruba bocsátásunkban a búzapiac terén négy-öt nagy bank uralja a helyzetet. Állítólag, ezt nem tudnám igazolni, töbfoé-kevésbbé felosztják egymás között, hogy melyiknek merre terjed ki a működési köre. (F. Szabó Géza: Már régóta megvan! Húsz évvel ezelőtt megvolt már!) Igazolva van tehát ez az állításom is. Vagy pedig ha valahol együtt vannak is, de egymásnak konkurrenciát nem csinálnak. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon sok esetben beigazolódik, hogy a búzakereskedők is előzetesen Összebeszélnek, mert amikor a termelők beviszik a piacra, a búzát, egyik-másik búzakereskedő azt mondja: én nem veszek, a búza ára nagyon alacsony, nincs szükségem rá, elviheti haza. A termelő nem akarja visszahúzatni a búzáját, tehát kény re-kedvre ki van szolgáltatva a mindenholi és mindenkori búzakereskedőknek. Meg lehet említeni azt a suskusos eljárást is, hogy megvesznek a kereskedők 10—20 mázsa búzát, egy-két pengővel megelőlegezik és ha a búza ára időközben ugyanazon a nívón marad, amilyen áron annak idején megelőlegezték, akkor a kereskedő elviszi a búzát, viszont ha leesett az ára, akkor a búza a termelő nyakában marad, a kereskedő az egy-két pengőt hagyja veszni, de így ez az egy-két pengő veszteség még mindig kisebb veszteség a számára, mint amennyivel időközben a búza értéke csökkent. E téren sok mindent lehetne még beigazolni. Ugyancsak így van a malomérdekeltségnél. Ha mindazt felszámítjuk, amit a szabályok szerint fel^ lehet a malmoknak számítaniuk, r rezsiköltség, fuvar, feldolgozási költség címén, ez is már igen sokat tesz ki, de még ezen túlmenőleg is igen busás jövedelmet biztosítanak a maguk számára. Ami még fokozottabb mértékben áll, amikor összebeszélés, kartellszerű. megállapodás van á pékek között. Legyen szabad erre vonatkozólag néhány adatot felsorolnom, amelyeket pontos számadások alapján állítottam ^ Össze. Vegyük a négyes lisztből készített félbarna kenyeret, pedig több mint valószínű, hogy ehhez még barnább lisztet is kevernek, de ezt csak megemlítem. Ha ezt is számítanám, úgy még furcsább adat jönne ki belőle. A négyes lisztnek ezidőszerinti ára 26 ' 25 fillér. Ehhez az egy kilogramm liszthez hozzákevernek 62 deka vizet, ami az általános ismert vízfelvevőképesség. Ha ebből a 162 dekából levonjuk a besütődési, beszáradási 13%-ot, marad 141 deka kenyér. Ha ezt beszorozzuk a kilogrammonkénti 36 filléres kenyérárral, akkor 51 fillér jön ki, tehát a 26'25 fillér liszt után 25 fillér tiszta haszon jön ki. (F. Szabó Géza: Es a krumplit) Az még csak tehertétel a közönség rovására. (Ügy van! Ügy van!) Még fokozottabb mértékben biztosítja a jövedelmet a kifli és a császárzsemlye, amelyet nullás lisztből szoktak sütni, A nullás lisztnek ezidőszerinti ára 32 fillér. Ha tehát 100 -deka liszthez 60^ deka vizet számítunk és ebből a besütődési, beszáradási százalékot, a 20%-ot levonjuk, — kisebb lévén a kifli, nagyobb aránylagosan a térfogata, tehát itt legalább 20%-ot kell levonni — marad 128 deka, ami megfelel 32 darab 4 dekás császárzsemlyének vagy kiflinek. Ezt beszorozva a darabonkénti 6 fillérrel, a kifli vagy csá5. ülése 1931 február ïl-ên, szerdán. szárzsemlye készítése 1*96 pengő bruttó jöve! delmet biztosít, tehát ebből levonva a liszt 32 fillért kitevő árát, marad 1 pengő 60 fillér. (Sándor Pál: Most ment az utolsó időben tönkre száz pék!) Bocsánatot kérek, ennek dacára is tisztelettel bátorkodom számadás alá bocsátani ezeknek az adatoknak a realitását. (Sándor Pál: Ezért ment tönkre száz pék!) Ennek dacára is tisztelettel bátorkodom bárkinek rendelkezésére bocsátani az adatokat. Ha van is rezsije, kiadása, ha erre 1 pengő 60 fillérnek csak a felét számítjuk fuvarozási, stb. költségekre, akkor is 1 kilogramm 32 filléres liszt mellett 80 fillér jövedelmet tud magának biztosítani. (Sándor Pál: Akkor miért mennek tönkre?!) Ugyancsak fennáll a tervszerű összebeszélés, bár nem akarom állítani, hogy írásos kartellszerű formában, de fennáll a kereskedelem terén. Itt is fennáll ez az egyeduralom, amire nézve legyen szabad itt elmondanom, hogy • a Képviselőház és a Felsőház együttes agrárblokkja végrehajtóbizottságának ülésén Görgey József t. képviselőtársam azt mondotta, hogy amikor itt volt az olaszországi lóvásárló bizottság, 30.000 darab lóra lett volna szükségük, de csak 5000-et vettek meg, mert itt a közbeeső üzérek ténykedését nem szívesen látták és elmentek, mielőtt a részükre szükséges lomeny^ nyiséget bevásárolták volna. Mi a helyzet ezen a téren, mélyen t. Képviselőház? Ha bármely országnak lóvásárló bizottsága idejön, értesítik az országos lótenyésztő egyesületet, ( annak tényezőit, értesítik a vidéki kiskereskedőket is, hogy ekkor és ekkor ide jön a bizottság, hajtsák fel a falu népét, hogy attól imajd lovat vásároljanak. Ezek a künnlévő apró kereskedők felhajtják a falu népét, 20—30—50 község lótenyésztői összejönnek. De ott éri őket a rettentő csalódás. A bizottság elzárkózik, szeparálódik, és nem is érintkezik az eladó közönséggel, hanem a künnlévő apró felhajtó kupecekkel érintkezik, akik egyenesen kihasználják az adott helyzetet. Nem veszik .meg előre a gazdától a lovat, csak azt mondják neki: «Ide adod-e te a lovadat 300 pengőért, ha elkel?» Az kénytelen odaadni. Bevezetik a lovat, de nem az eladó áll szemben azzal a külországi lóvásáirló bizottsággal, hanem a közbeeső tattersalí ár és az adja el jelentősen drágábban, mint ahogyan a tenyésztőktől kikényszeríti, kiuzsorázza. Ha pedig nem kelt el, egyszerűen yiszszaadja a lovat. Egy garas, egy fillér nélkül uzsorázzák ki ilyen adottságok idején a falu népét. Természetesen az emberek azt mondják, hogy a kormány az oka az ilyen ténykedéseknek, mert nem tud az ilyen, országos nevet viselő egyesület törekvéseire és önzésére féket, zabolát tenni. Lehetne beszélni a tejkartell kinövéseiről, amelyeket korábban felszólalt t. barátaim ecseteltek és részleteztek, de leszögezem, hogy a külföldön az ottani adatok alapján nem úgy van, mint nálunk, hogy a kisgazda 9—10, legjobb esetben 12 fillért kap a tej literéért, míg a közvetítő kereskedő 20 fillérrel drágábban juttatja el a vevőkhöz. Más államok területén megfordítva van a sorrend: 16—18—20 fillért kap a termelő és a közvetítő kénytelen beérni 12 fillérrel. Hogy ez a mai helyzet gazdasági szempontból, többtermelés, jószágtermelés szempontjából milyen deprimáló, azt ecsetelni most nem áll módomban. (Felkiáltások balfelőli Halljuk! Meghosszabbítjuk a beszédidejét! ) Ha Dániát utánozni tudnánk, ha több takarmányt tudnánk termelni, több jószágot tudnánk tenyészteni, ha talán kevesebb földön jobb. minőÉ