Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-464
Az országgyűlés képviselőházának ^64nul magas színvonalon tartására, jellemző a zsákkartell eseté is. Ugyanazon minőségű zsáknak az ára, amely a kartell fennállása alatt darabonként 2 pengő 62 fillérbe került, a kartell felbomlása után azonnal leesett 1 pengő 40 fillérre, tehát majdnem a felére. Ki állíthatja tehát, hogy a kartellnek nem. volt lényeges és döntő befolyása a zsákárakinak magas színvonalon való tartására, és ki állíthatja, hogy az előbbi magas ár^ indokolt és jogosult volt, midőn az igen lényegesen lecsökkentett áron is kell, hogy megtalálja számítását a zsákokat készítő vállalat. Mindezek, azt hiszem 1 , igen élénken dokumentálják, hogy iá kartellek nálunk milyen mértékben törnek az árak indokolatlan felhajtására, milyen erős és jogosulatlan árfelhajtó politikát követnek, és nyilvánvaló az is, hogy ez milyen nagy mértékben károsítja a magyar fogyasztóközönséget, és pedig nemcsak a fogyasztóiközönség többségét képező agrárlakosságot, hanem a kisiparosságot is, amely a mestersége folytatásához! szükséges nyersanyagot vagy félgyártmányt szintén a kartellektől kapja indokolatlanul magas árakon, és károsítja a kiskereskedelmét is, amely szintén kartellárakon léivén kénytelen vásárolni, egyrészt csekély haszon mellett kénytelen azt továbbadni, másrészt pedig kiteszi magát a közönség ellenszenvének, amely elsősorban azt okolja a drágaságért, aki legközelebb áll hozzá, akitől közvetlenül szerzi be szükségletét. A nagykereskedők kevesebben lévén, különösen egy-egy szakmában és e mellett nagyobb anyagi erővel is rendelkezvén, könnyebben tudnak összeállni és megszervezkedmi a kartellek ellen védekezni, megszeryezkedni, a kartellek ellen védekezni, ket alakítani, amelyek azután a hasznon a nagyipari vállalatokkal együtt osztozkodnak a kiskereskedők és a fogyasztóközönség rovására. Ellentétben a kartel lteória megállapításaival és ellentétben a Ikartellelmélet fő képviselőjének, Lief m annak felfogásával is, azt látjuk, hogy nemcsak olyan kartellek vannak, amelyek mint eladók állanak szemben a fogyasztókkal, tehát nemcsak eladási célból alakult kartellek vannak, hanem vannak a kartellek sorában olyanok is, amelyek mint vevők jelentkeznek, amelyek tehát a közönséggel nem mint fogyasztókkal állanak szemben, hanem mint termelőkkel. Ezek közül a kartellek közül kétségkívül a legjelentősebb a cukorgyári kartell. A cukor gyártására vonatkozó szerződéseket legnagyobbrészt 1924/25! ben kötötték meg. Ezekben a szerződésekben minden a világon körül volt írva, egyedül a cukor árának megállapítása hiányzott belőlük. Erre vonatkozólag az a rendelkezés foglaltatott bennük, hogy a cukor átvételi árára nézve 'mérvadó lesz a Cukorgyárosok Országos Egyesülete és a cukorrépatermelők érdekképviselete közt évről évre létrejövő megállapodás, amennyiben pedig ilyen megállapodás létre nem jönne, akkor az illető cukorgyár azt az árat fizeti, amelyet a magyar cukorgyárak az illető évben a termelőknek fizetni fognak. Ebből következik természetszerűleg, hogy a gyárak teljesen saját legjobb belátásuk szerint állapították meg az, árakat, mert hiszen a cukorrépatermelő-érdekeltséggel való megegyezés is elsősorban a gyáraktól függött. 1928-ban jött azután létre egy megállapodás, amely szerint a cukorrépa ára 2-85 pengőben állapíttatott meg három év tartamára. Ez az ármegállapítás akkor túlságosan alacsonynak látszott, az idők folyamán azonban a mezőgazdasági termények árának zuhanásával már kevésbbé lett volna alacsony, feltéve KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. ülése 1931 február 10-én, kedden. 265 ha azt a gazdák egyáltalában megkapták volna. Sajnos azonban, ezt az árat soha sem kapták meg a termelő gazdák, mert hiszen létrejött egy pótklauzula, amely kimondotta, hogy a már leszámolt cukorrépaár módosítandó a londoni november, december, januári cukor ár jegyzés változásai szerint. Ezek a módosítások pedig mindenkor a gazdák hátrányára estek % De e mellett mindenkor a különfélébb levonásokat eszközölték a cukorgyárak a répa árának kifizetésekor. Eltekintve attól, hogy a tiszta répasúlyból 5%-ot vontak le már a szerződés értelmében, ezenfelül tisztátalanság, föld és más címeken óriási százalékos levonásokat eszközöltek azok, akiket a cukorgyárak, mint átvevőket küldtek ki a gazdaságokba, akiknek kifogásaival szemben legfeljebb a gyárhoz appellálhatott a gazda. A gyár akkor kiküldte a cukorrépafelügyelőt, aki viszont megint csak a gyárnak volt bizalmi embere, s aki a vitát természetesen a gyár javára döntötte el. A levonási százalékok évről-évre fokozódtak és az utolsó években igen gyakoriak voltak a 25— 30%-os levonások is. A répatermés tehát már a 2'85 pengős papirosárak mellett is nagy nehézségekbe ütközött és igen nagy költséggel járt a gazdák részére. A cukorgyárak a mellett megkötötték a rajonírozási egyességet, amely szerint^mint saját birodalmukat felosztották az országot maguk közt, kiosztották a gazdaságokat és gazdákat egymás közt, megállapították, hogy melyik vidék gazdái melyik gyárral szerződhetnek. Ha tehát valamelyik gazda, aki eddig rossz tapasztalatokat tett egy cukorgyárral, egy másikkal szeretett volna szerződni, olyannal, amely több előzékenységet tanúsított volna vele szemben, ezt nem tehette meg, mert annak a gyárnak volt kiosztva továbbra is, amellyel az előbbi szerződéses viszonyban volt, kénytelen volt azzal szerződni. A gyárak tudniillik -• többnyire megkapták azt a területet, amely előzőleg az Ő részükre termelte a répát. Ezáltal tehát a gazdák szabadsága a legnagyobb mértékben csorbát szenvedett. A gyárak állandóan sírtak, hogy ráfizetnek a cukortermelésre. Ezek a síránkozások nem feleltek meg a valóságnak, mert hiszen tapasztalati tény volt az, hogy a 2*85 pengős árak fennállása idején is nagyon gyakran magasabb volt a cukorrépa piaci ára. JDe azért sem fizethettek rá a gyárak, mert az utóbbi évek túlságosan szárazak voltak, és nyilvánvaló az, hogy száraz időben a cukorrépának magasabb a cukortartalma. Ezekben az években tehát feltétlenül a gyárak javára szolgált a termelés, sokkal kisebb tömegből tudtak nagyobb mennyiségű cukrot előállítani kevesebb fuvarral és kevesebb rezsiköltséggel. Á legutóbbi időkben következett azután be az az állapot, hogy a cukorgyárak a 2'85 pengős árat is lejjebb akarják szorítani, az új ^megegyezések alkalmával 1*70 pengős árat ajánlanak, ami végeredményben a különféle levonásokat beleszámítva legfeljebb 1'30 pengőnek felelne meg. Marschall Ferenc igen t. képviselőtársam kimutatta itt, hogy Németországban mennyivel kedvezőbb a termelők helyzete. En arra vagyok bátor utalni, hogy a, tőlünk elszakított és Csehországhoz csatolt 'területeken is sokkal kedvezőbb a helyzet, mert hiszen a gyárak ott is sokkal több kedvezményt adnak a termelőknek, több .szeletet adnak, a cukorrépamagot ingyen adják, kamatmentesen adják a termelési előleget, a forgalmi adót ott nem a termelő fizeti és 5%-os súlylevpnás ismesen a tiszta súlyból. A cukorgyáraknak ez a magatartása a legnagyobb mértékben károsítja elsősorban 39
