Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

Az országgyűlés képviselőházának U6h nélkülözhetetlen üzemanyagát szolgáltatja az ipari és közlekedési vállalalatok legnagyobb részének, aminek következtében döntő kihatással van majdnem az, összes iparcikkek és a közüzemek által nyújtott szolgáltatások árának kialakulására is. A tatai darabosszén ára 1914-ben (Meskő Zoltán: Beszéljen a Mák.-ról!) 1*43 pengőnek felelt meg, ma pedig 3-04 pengő, az emelkedés tehát több mint 100%. A többi gyengébb minőségű szén árának emelkedése körülbelül (hasonló arányú. Ezzel szemben megállapítható, 'hogy a porosz szén ára, amely sokkal jobb minőségű, szintén emelkedett, azonban lényegesen kisebb százalékkal. (Meskó Zoltán: A Mák.-nál az elnök 150.000 pengőt kap!) Rendkívül fontos és nélkülözhetetlen cikk a mezőgazdasági termelés szempontjából, de a kisipar szempontjából is, a vas. Ez nemzetközi kartell kezében van. A nemzetközi vaskartell Közép-Európa államaira terjed ki. Eredetilüg Németország, Franciaország, Belgium és Luxemburg vasipari vállalatai voltak benne, majd a magyar, ,az osztrák és a cseh vasipar is csatlakozott hozzá* Miként a nemzetközi kartellek általában, a vaskartell is akképpen alakult, hogy egyesültek benne az egyes országok vaskartelljei, melyek felosztják maguk között a fogyasztási területet, mint saját birodalmukat, azzal, hogy egyik sem hatol be a másik területére és nem konkurrál vele. így verseny nincs, és mindegyik kartell részére külön-külön monopólium van biztosítva a neki kiosztott területen. Ezáltal mindegyik ország kartellje fenn tudja tartani saját területén a neki tetsző árakat. Az árak egyáltalában nem egyformák a nemzetközi • vaskar telihez tartozó különböző országok területén, de ez nem is célja a nemzetközi kartellnek, fényesen rácáfolva a kartellek eredeti céljaira, melyek között . szerepelt tudvalevőleg a jótékony árkiegyenlítő hatás, amelyet a kartellek védői olyan gyakran szoktak a kartellek főérdeméül és előnyére felhozni. A nemzetközi vaskartell területéhez tartozó országokban tehát nagyon különbözőek a vasárak. Legyen szabad erre nézve néhány példát felhoznom. A francia-belga vasszindikátus területén, amely tehát szintén a vaskartellhez tartozik, a rúdvas nagybani ára tonnánként 4 font 7V4 shilling, ami 27 pengő 85 filléres árfolyammal átszámítva, kilogrammonkénti 3 pengő 15 fillérnek felel meg. Ezzel szemben nálunk a rúdvas ára nagyban 36 pengő. Németországban ugyan- g ennek az ára körülbelül 18 pengő 60 fillérnek felel meg. A vasgerenda ára a francia-belga vasszindikátusnál tonnánként 3 font 18 shillingben van megállapítva, ami pengőre és 100 kilogrammra átszámítva, 10 pengő 86 fillérnek felel meg. Ugyanennek nálunk nagyban 32 pengő. Amint említettem, a rúdvas métermázsánkénti ára nagyban nálunk 36 pengő, s mire a vidékre kiér, kicsiben 42 pengő lesz. Ezzel szemben Ausztriában a nagybani ár 24, a kicsinyben! ár 28 osztrák schilling, ami pengőre átszámítva, 19 pengő 32 fillérnek, illetve 22 pengő 74 fillérnek felel meg. Az abroncsvas ára Budapesten 42 pengő nagyban, mire kikerül a vidékre, 52 pengő lesz, de ugyanez Németországban nagyban csak 21, Bécsben pedig 34 pengő. A durva vaslemez ára 3 milliméteren felül nagyban nálunk 38 pengő, Ausztriában 22 pengő 14 fillér, Düsseldorfban 21 pengő 76 fillér. A finom, lemez ára Magyarországon 46 pengő 50, Düsseldorfban 23 pengő 12 fillér volt. ülése 1931 február 10-én, kedden. 263 Ha a háború előtti árakkal (hasonlítjuk össze a jelenlegieket, azt látjuk, hogy a rúdvas, amely mindenesetre a legfontosabb nyersanyag a vas-gyártmányok közül, a háború előtt 21—22, legfeljebb 24 pengő volt métermázsánként, ami körülbelül egy métermázsa búza árának felelt meg, ma ezzel szemben 3 métermázsa búzát kell adni 100 kg. vasért. A szekértengely ára békében, vagyis a háború előtt kilogrammonként 28 fillér volt, ami pengő-fillérben kifejezve 32 fillérnek felel meg, ma pedig egy pengő. A kisgazda-eke ára háború előtt 26 pengőnek felelt meg, most pedig 90 pengő. Még további felsorolást is adhatnék elő, de azt hiszem, ez teljesen felesleges. Magán a nemzetközi vaskartellen kívül a speciális vasgyártmányok részére a. kartellek egész sora alakult ki, így többek között a vascsőkartell, amelyről már nagyon sokat hallottunk beszélni. Van azután többek között vaskályha-kartell is. A vaskályha-k,artell életéből egy rövid epizódot vagyok bátor röviden előadni. (Halljuk! Hulljuk! balfelöl) Egy közhivatal részére szükséges volt 3 darab, 60 köbméter fűtőképességű vaskályha, amelyeknek szállítására egy, a vaskály'ha-kartell kötelékébe tartozó kályhagyár az ottani állomásra szállítva darabonként 35 pengőért tett ajánlatot, teljes felszereléssel, füstcsövekkel és más hozzávalóval együtt. Ugyanezt a vaskályhát ugyanesak az ottani helybeli állomásra szállítva ugyanannak a városnak vaskiskereskedői ugyanezen kályhagyár által szállítva 43 pengő 71 fillérért kapják. A kettő között tehát 25%-os árdifferencia mutatkozik. Ebből természetszerűleg következik az, hogy ez a 25% tiszta nyeresége a vaskálythagyárnak, amely már felette van jogosult hasznának, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a 35 pengős áron is keres. (Meskó Zoltán: Rá kell ültetni a kartelleket a kályhára! Majd befűtök nekik! — Derültség.) A különbözetet természetesen a közönség fizeti meg. De károsodik ezáltal a kiskereskedő is, aki alig fűzhet hozzá csekély polgári hasznot az általa fizetett árihoz, mert azt a közönség^ úgyis alig tudja megfizetni, és azonkívül még a közönség őt okolja a drágításért, mert megtörténhetik, hogy a közönség tudomást szerez arról, hogy a vaskályhagyár egyeseknek 25%-kai olcsóbban is szállít. Rendkívül nagyfontosságú kétségenkívül az építőanyag áralakulása, mert hiszen ez szintén úgyszólván az ország egész közönségét érdekli, legközelebbről pedig éppen a kisexisztenciákat. Hiszen házak építésére mindenkor szükség volt, ma is szükség van, de különösen szükség van arra, hogy a meglévő épületek jó karban tartassanak. A falusi kisgazdaközönség a mai épületanyagárak emellett alig tudja lakását és gazdasági épületeit megfelelő kanban tartani. Az építőanyagok árának kedvezőtlen alakulása folytán az építkezési kedv is nagymértékben megcsappant, aminek következménye természetszerűleg az építőmunkások kereseti viszonyainak nagymérvű leromlása, sőt,a munkanélküliség megnövekedése is. Az építőanyagokkal kapcsolatosan vagyok bátor röviden szólni a téglakartellről, amely fennállott ugyan előbb is, azonban az 1929. év végén köteléke nagyon meglazult és közel volt a felbomláshoz. A múlt 1930. év elején azonban újból megerősödött a kötelék, létrejött az úgynevezett zárt téglakartell, amely magába szívta az addig még a kartellen kívülálló gyárakat is,