Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

262 Az országgyűlés képviselőházának 4.64.. ülésé 1931 február 10-én, kedden. A kartellek keletkezését, kifejlődését és megerősödését kétségkívül nagymértékben elősegíti a védővámos rendszer. Akkor, amidőn a magyar mezőgazdaság helyzete sokkal kedvezőbb volt, állítottuk fel a védő vámokat fejlődő iparúnk védelmére és támogatására. Abban az időben a mezőgazdaság kibírta az ebből eredő megterheltetést, és készséggel hozta meg az áldozatot a maga részéről a magyar ipar kifejlesztésének érdekében abban a biztos tudatban, 'hogy ezáltal a nemzeti termelés egyik értékes főágát erősíti s a nemzeti vagyon és jövedelem gyarapítását segíti^ elő. A magyar ipar tehát a mezőgazdaság vállain, ennek támogatásával emelkedett fel mai fejlettségére, ennek áldozatai árán érte el azokat a szép eredményeket, természetesen az anyagiak terén is, amelyeket felmutatni iképes. A mezőgazdaságon kívül súlyos áldozatot hoztak az ipari vámvédelem 'következtében az összes többi foglalkozási ágak is, amelyek fogyasztóként szerepelnek a nagyiparral szemben. A nagyipar a vámvédelmet kellőképpen igyekezett kihasználni és a 'kartellek magas árainak kialakulását igen nagy .mértékben segítette elő a vámvédelem. Addig, míg a mezőgazdaság helyzete kedvezőbb volt, amíg a terményárak megfelelő magasságban voltak, addig ez az állapot elviselhető volt. Amidőn azonban bekövetkezett a mezőgazdasági cikkek árzuhanása, amidőn az értékesítési viszonyok\ és ezáltal a mezőgazdaság helyzete nagymértékben megromlott, akkor a mezőgazdaság egyszerre súlyosan kezdte 'érezni azt a terhet, amely az p vállain nyugodott, a nagyipari termelés javára. Ez a helyzet 'mindinkább súlyosbodott az áreltolódások további folyamán, úgy hogy ma felétlenül az a helyzet, hogy a nagyipar javára nagymértékű kedvezmény áll fenn az agrártermelés rovására. Ma tehát azon volna a sor, hogy a mai megváltozott körülmények között a kétségkívül szerencsésebb helyzetben lévő nagyipar siessen bizonyos méltányosabb árszabásokkal a nehéz helyzetben lévő mezőgazdasági termelés segítségére. Nem áldozatokat és nem ajándékot kíván itt a mezőgazdaság; nagyon jól tudhatja, 'hogy arra^ úgysem számíthat, csupán méltányosságra és igazságra volna itt szükség, arra volna szükség, hogy a két főtermelési ág közül a fiatalabbik testvér ne akarja a magyar közgazdasági élet hasznát teljes mértékben maga részére lefoglalni, hanem engedje át legalább annak egy irészét az idősebb testvérnek is, aki őt anyagilag megerősödni segítette és aki őt úrrá tette. Sajnos, a változott idők követelményeinek ezt a felismerését nem látjuk a kartellben egyesült magyar nagyipar képviselőinél. Azt állítják egyesek, hogy iparellenes hangulat van. Sőt azt az állítást is megkockáztatja éppen a nagyipar képviselete, hogy ez iparellenes hangulat nyomása alatt született volna meg az előttünk fekvő törvényjavaslat. Azt is mondja a nagyipar érdekképviselete, hogy: «az árak csak a gazdasági bajok felidézte szenvedélyek, tárgyi t érvekkel alá nem támasztott agitáció fantáziájában súlyosak, a valóiságban a normális nívón, sőt már alatta mozognak.» Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy egyáltalában semmiféle fantázia nem kell ahhoz, hogy az árakat túlmagasnak lássuk. Nem ábránd ez, hanem, sajnos, rideg valóság, amelyre az utóbbi évek tapasztalatai keményen megtanítottak bennünket. Az az állítás sem felel meg a valóságnak, mintha az állítólagos iparellenes hangulat nyomása alatt született volna meg a törvényjavaslat, hiszen iparellenes hangulatról beszélni nem is lehet, legfeljebb karteilellenes hangulatról. Egyáltalában nem tagadható, hogy ia magyar fogyasztóközönség, főleg a magyar gazdaközönség nem túlságosan szerelmes a kartellekbe. Ez a hangulat azonban a legteljesebb mértékben jogosult, és ennek .a hangulatnak kialakulása sem a magyar közönségtől és nem közelebbről a magyar mezőgazdasági lakosságtól függött, hanem ezt a hangulatot is elsősorban maguk a kartellek idézték fel magatartásukkal. Mi, magyar agráriusok, sohasem voltunk és nem is vagyunk iparellenesek. Nagyon jól tudjuk, hogy a fejlődés magasabb fokára emelkedett ország nem lehet el megfelelő nagyipar nélkül. Nagyon jól tudjuk, hogy erős nagyipar nélkül a népek versenyében nem állhatjuk meg helyünket. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a nemzeti jövedelem gyarapításában a nagyiparnak igen nagy része van. Tudjuk azt is, hogy a mezőgazdaság magasabb fejlettsége isem vihető keresztül fejlődő és virágzó nagyipar nélkül. Tudjuk azt is, hogy a népsűrűség bizonyos fokán felül a népfelesleg bizonyos része csakis az iparban helyezhető el. Nem is vagyunk iparellenesek, csupán ahhoz ragaszkodunk, hogy iá különböző termelési ágak közötti egyensúly biztosíttassék, hogy a közöttük fennálló erőviszonyok egészséges aránya megmaradjon és hogy egyik termelési ág érvényesülése a másik rovására túlságosan meg ne növekedjék. Agrár állam vagyunk ma is,' a lakosság nagy többségének még ma is mezőgazdaság ad kenyeret, szükséges tehát, hogy >a mezőgazdaság jelentősége ne csökkentessék, hanem annak kellő érvényesülés biztosíttassék a közgazdasági élet terén. A kartellek nagyon is rövidlátó politikát folytatnak akkor, (Meskó Zpltán: Kapnak egy pápaszemet!) amikor saját maguk nem sietnek kellő önmérséklettel az ellenük kialakult nem éppen barátságos hangulatot letompítani, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) hiszen talán a jelent vagy a közeljövőt tekintve, tényleg nagy nyereségre tudnak szert tenni ezáltal, azonban a távolabbi jövőre nézve saját maguknak sem használnak ezáltal, sőt saját maguk alatt vágják a fát, hiszen a túlzott árfelhajtás következtében feltétlenül megromlanak a fögyasztóközönség anyagi viszonyai, felvevő-, vásárlóképessége megfogyatkozik, aminek következtében az ipari vállalatok az általuk termelt árukat elhelyezni nem tudván, kénytelenek üzemüket redukálni, aminek következménye munkások elbocsátásában nyilvánul meg, a végeredmény pedig a munkanélküliség emelkedése, úgyhogy a kartelleknek ez a magatartása kihat az egész vonalon az ország lakosságának minden egyes rétegére. Legelsősorban kétségkívül a mezőgazdaság az, amelyet legnagyobb mértékben, a legérzékenyebbén sújt a'kartellek közgazdaságellenes árpolitikája, de érzi ezt a magyar kisiparosság, érzi ezt a kiskereskedő osztály, érzi ezt a munkásság^ érzi ezt a tanult osztály, az ország lakosságának minden egyes rétege. Hogy mennyire jogosult a kartellenes hangulat, hogy milyen nagy mértékben hatott ennek kialakulására a kartellek túlzott árpolitikája, erre nézve legyen szabad néhány példát felsorolnom. Kétségkívül egyike a legfontosabb ipari termékeknek a szén, mert hiszen a közönség tóinyomó nagy részét közvetlen közelről érinti, de azért is fontos, mert hiszen a szén feltétlenül