Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

Az országgyűlés képviselőházának U6U. ülése 1931 február 10-én, kedden. 261 közi kihatásai is vannak, nemzetközi kartellek is vannak, meg kell várni a kérdés nemzetközi rendezését. Hivatkozik rá, hogy a Népszövetség már tanulmányoztatja a kérdést, várjuk meg tehát, míg a Népszövetség valamely formában eredményre jut a kérdés szabályozásánál. Azt hiszem, erre bátran mondhatjuk, hogy a Népszövetség eddigi működésének tapasztalataiból ítélve nem is fog sohasem a kérdés tanulmányozásánál tovább jutni, de ínég azon nem várt esetben, ha tovább jutna, sem lehetne alkalmas és hivatott e nagyon bonyolult és kényes, az egyes országok viszonyai szerint nagyon is különböző motívumokat felmutató kérdés gyökeres megoldására. De egyébként is a már előadottak alapján határozottan állítom, hogy az egyes országok nagyon is eltérő viszonyainál és a kartelleknek ezekhez képest nagyon különbözőképpen mutatkozó kihatásainál fogva egységes, nemzetközi szabályozás el sem képzelhető. Lehetetlen egy kalap alá venni például a nagyipari és mezőgazdasági jellegű államokat. Egyedül helyes tehát, hogy minden ország saját közgazdasági érdekei szerint a maga saját viszonyainak 'megfelelőképpen rendezze ezt a nagyfontosságú kérdést. Hivatkozik itt a Gyosz. arra, hogy más európai államokban sem történt semmi a kartelljog szabályozása terén, mióta a Népszövetség vette kezébe a dolgot. Eltekintve attól, hogy Németországban tényleg történt egy rendelet kiadása, nekünk semmi közünk sine's ahhoz, hogy a többi államok mit csinálnak, mert nekünk nem más államok példáján kell elindulnunk, hanem saját viszonyainkat és érdekeinket kell szem előtt tartanunk, amelyek pedig kérlelhetetlenül parancsolják a kartellkérdés mielőbbi törvényes szabályozását. Hivatkozik itt különösen Svájcra, amelynek, mint mondja, számottevő ipara van, nemzeti és nemzetközi megállapodásokkal szabályozva, ahol az árak szintén magasak, és hogy ott is elutasították a kartelitörvény megalkotását. Hivatkozik Ausztriára, amely szintén visszautasította a német kartelljogot. A példák nagyon rosszak. Hiszen ipari államokról van szó, ahol kevésbbé szükséges a kartellek túlkapásai elleni védekezés. Svájcban az iparcikkek árának magas voltát legkönnyebben kibírja a fogyasztóközönség, hiszen tudvalévő, hogy Svájc egyike a legkedvezőbb viszonyok között élő országoknak, amelynek lakossága elsősorban nem verejtékes munkájából, hanem földrajzi fekvésének köszönhető óriási idegenforgalmából él, ahol tehát minden terhet könnyűszerrel át lehet az idegenekre hárítani. Az ottani -csekély számú mezőgazdasági lakosság részére pedig valóságos Eldorádó Svájc, ahol a mezőgazdaság részére úgy gabona, mint egyéb termények és állati termékek tekintetében állandó magas, a termelési költségekkel arányban álló árak vannak biztosítva, ahol nemcsak az értékesített, hanem a saját gazdaságban felhasznált termények után is prémiumot kapnak a gazdák, amit a gazdag Svájc könnyen megadhat. Ausztria viszonyai e tekintetben, ha talán nem is ilyen mértékben, de azért szintén kedvezőbbek a miénknél, ott is ipari államról van szó, meglehetős idegenforgalommal, a mezőgazdaság helyzete az értékesítési viszonyok kedvező voltánál fogva ott is jóval előnyösebb, mint nálunk. Megállapíthatjuk, hogy a jelen törvényjavaslat beterjesztése nemihogy időszerűtlen lett volna, hanem éppen ellenkezőleg a legnagyobb mértékben időszerű volt, mert egészen bátran mondhatjuk, hogy a kartellügyekbe törvényes úton való beavatkozásra sehol sincsen olyan nagy és égető szükség, mint éppen nálunk. (Meskó Zoltán: Heten vagyunk, Uram, heten!) Nagy mértékben sürgeti ezt a súlyos agrárválság, amelynek eredeti előidézői ugyan nem a kartellek voltak, hanem az értékesítésig viszonyoknak világszerte történt nagymérvű megromlása, amelynek súlyosbításához^ azonban a kartellek magatartása is éppen nálunk igen jelentékeny mértékben hozzájárult. Az iparcikkek túlhajtott magas árát érzi nálunk az egész ország fogyasztóközönsége, de legelsősorban a magyar 'mezőgazdaság. Sehol a világon nincs olyan nagymérvű áreltolódás a mezőgazdasági termények és az iparcikkek árai között, ' sehol sincs olyan aránytalanság a mezőgazdaság rovására, mint éppen nálunk. 1927-től kezdve, amióta a mezőgazdaság értékesítési viszonyainak nagymérvű leromlása megkezdődött, és amióta az áreltolódások is bekövetkeztek, 1930 végéig a búza ára 58, a rozs ára 69% -kai, a gyapjú ára pedig több, mint 100%-kai esett, míg ezzel szemben a legfontosabb iparcikkek^ közül a rúdyas, a vaslemez, a petroleum ára teljesen változatlanul maradt, sőt egyes vasgyártmányok árai emelkedtek is, a műtrágya ára pedig mindössze 5%-kai, a pamutszöveté 17, a gyapjúszöveté 24, a cipőfelsőrészé 15%-kai csökkent, úgyhogy a mezőgazdasági- és iparcikkek árindexei közötti eltérés nagyon megnövekedett. Hogy mennyivel nagyobb mértékben csökkentek nálunk a terményárak, mint másutt, ennek jellemzésére csak néhány adatot említek fel. 1928 június 27-én a budapesti tőzsdén a tiszavidéki 78 kilogrammos búza árjegyzése 34*07 pengő volt, ugyanakkor a vele körülbelül egyminőségű elvámolatlan Manitoba III. búza hamburgi jegyzése — pengőre átszámítva — 30*68 pengő, az elvámolatlan Rosafé búza hamburgi jegyzése pedig 31'14 pengő volt. Ezzel szemben 1930 november 12-én a tiszavidéki 78 kilogrammos búza árjegyzése Budapesten 14*07 pengő volt, a Manitoba III. búza hamburgi jegyzése pedig 17*65 pengő lett, az elvámolatlan Rosafé búza hamburgi jegyzése pedig 16*32 pengőnek felelt meg. Amíg tehát 1928 júniusában a magyar búzának a Manitoba búzával szemben 3*39, a Rosafé búzával szemben pedig 2*93 pengő ártöbblete volt, addig 1930 novemberében annak ára 3*58 pengő, illetőleg 2*25 pengővel alatta maradt az említett két külföldi búzaféleség hamburgi jegyzésének. A különbözet tehát a magyar búza hátrányára 6*87, illetőleg 5*18 pengő. Ez a különbözet azonban az 1929. és 1930. évek folyamán nagyon változó volt, felment 7—8—10, sőt némelykor 12, sőt a Manitoba búzával szemben 17 pengőre is. Ebből látszik tehát, hogy mennyire súlyosak nálunk a mezőgazdaság értékesítési viszonyai. A mezőgazdasági tekintetben importállamok helyzete e tekintetben egészen más, azokkal nem lehet magunkat összehasonlítani, mert hiszen azok a védővámok segítségével úgy szabályozzák a mezőgazdasági cikkek árát, ahogyan nekik tetszik. A tőlünk keletre fekvő, mezőgazdaságilag exportországok • az értékesítés tekintetében hasonló, sőt még rosszabb helyzetben vannak, mint mi, mert hiszen még távolabb vannak a piactól, ott azonban ellensúlyozza némileg a dolgot, hogy az ottani termelési viszonyok sokkal primitívebbek, az ottani lakosság a kultúrának nagyon alacsony fokán lévén, alacsony kulturális igényekkel rendelkezik, és így kevésbbé érzi a súlyos nyomást.