Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

260 Az országgyűlés képviselőházának A6%, ülése 1931 február 10-én, kedden. löm én is e javaslatot, mely alapos előkészítés után, az Összes közgazdasági érdekek mérlegelésével nyújtatott be és melyet az előttem szólókhoz hasonlóan legyen szabad nekem is röviden kartelljayaslatíiak nevezni. Addig, míg a kartellek megmaradnak eredeti, a közgazdasági élet törvényei által eléjük szabott céljaik és feladataik mellett, melyek a termelés okszerű megszervezésében, a kockázat csökkentésében és megosztásában, a termelés gazdaságossabbá^ olcsóbbá, egyenletesebbé tételében, állandóságának, folytonosságának és rentabilitásának biztosításában, egyszóval az üzemek racionalizálásában rejlenek, kapcsolatban egyszersmind a piac megszervezésével, működésük nem közérdekellenes és nem kifogásolható. Hiszen a piac megszervezése, a szükségletek állandó és folytonos ellátásának biztosítása, az árak stabilizálása, de mindig csak az igazi termelési költségekkel arányban álló és az igazán megérdemelt hasznot magukban rejtő árak stabilizálása, a fogyasztóközönségnek sem szolgál hátrányára. A közgazdasági élet. törvényei szerint a helyes racionalizálással, a termelés gazdaságosabbá, olcsóbbá tételével az előállított és forgalomba került áruk árának is olcsóbbá kellett volna lennie. Sajnos azonban, ezt nem igen tapasztalhatjuk. A kartellek működésében is felülkerekedett ugyanis az emberi önzés és azt hiszem, bátran mondhatom, hogy oly óriási inertekben, mint sehol másutt és a helyes organizálás által elért eredményeket a kartellekben egyesült vállalatok kizárólag a maguk részére igyekeztek^ lefoglalni és semmit abból <a fogyasztóközönséggel nem hajlandók megosztani'. A kartellek főcélja általában véve a minél magasabb árak elérése lett, hogy azon belül saját részükre minél nagyobb nyereséget biztosíthassanak. Ez a tendencia annál inkább és annál fokozottabb mértékben nyilvánul meg, minél inkább sikerül valamely kartellnek bizonyos területen egyedülálló^ monopolisztikus helyzetet teremteni a maga részére. A háború utáni idő, amidőn áruhiány volt és amidőn egyszersmind a pénz elértéktelenedése folytán az árak állandóan rohamosan emelkedtek, általában nagyon kedvezett a kartellek keletkezésének és különösen minden áron való nyereséghajhászásra törekvő kartellek felburjánzáisának és megerősödésének. A kartelleknek a monopolisztikus helyzet kihasználásával a termelési költségekkel arányban nem álló és a jogos haszonnak meg; nem^ felelő mértékben túlzott nyereségre való^ törése kétségkívül éles ellentétbe ikerült a közérdekkel, a közgazdasági élet általános érdekeivel és súlyosan sérti és nagy mértékben károsítja a rajtuk kívülállóknak, a fogyasztóközönségnek érdékeit. Nem állítom, hogy minden kartell ilyen és valamennyi az indokolatlan profithajhászást tartja fő céljának, de kétségkívül minden kartell többé vagy kevésbbé letért a helyes útról, amelyet a közgazdasági élet törvényei szabnak elé, feltétlenül szükséges tehát, hogy valamely módon oda visszatéríttessék. Az egyes országok különböző viszonyai szerint nagyon eltérő az egyes kartellek kifejlődése, nagyon különböző azok működési körének kiterjedése, hatalmi pozíciója, tevékenységének iránya és kihatása és igen különböző természetűek és mérvűek lehetnek azok kinövései, túlkapásai, esetleg visszaélései is; nagyon különbözőek tehát azok a károk és hátrányok is, amelyek a kartellek ily irányú nem kívánatos működéséből a közre, főképpen a közönségre háramolnak. Ezért tehát természetesen az egyes országokban más és más eljárást helyes és célszerű folytatni a kartelle'kkel szemben. A tapasztalat mindenesetre azt mutatja, hogy a kartellek működésének káros kinövései és ezíik következményei főleg a mezőgazdasági foglalkozású többséggel rendelkező, tehát agrárjei

: legű országokban mutatkoznak, az ipari jellegű államokban sokkal kevésbbé. Ez természetes is és pedig több okból. Egyik oka az, hogy habár a kartellek által előállított profitban általában; csak kevés kiváltságosak osztozkodnak, de azért nagy ipari államban a fejlődő és virágzó nagyipar termelésében résztvevő nem kiváltságosak is, tehát az iparban alkalmazottak is tudnak bizonyos előnyöket a maguk részére kierőszakolni^ akik pedig ipari államban a lakosság tekintélyes százalékát teszik ki. Másik oka az, hogy a mezőgazdaság legkevésbbé bír védekezni, mert ennek megszervezése egységes alapon már csak a termelőalanyok nagy számánál, azok erősségének különböző voltánál, továbbá a termények különbözőségénél fogva is, igen nehéz dolog. Ezekből következik tehát, hogy a mezőgazdasági jellegű államokban jóval nagyobb mértékben érezteti magát a kartellek káros túlkapásainak hatása, mert hiszen itt a lakosságnak aránylag sokkal nagyobb olyan rétegét érinti, amelynél a védekezés a legnehezebb. Azért is jelentkeznek a káros hatások nagyoibb mértékben az agrár államokban, különösen a mai időben, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a mostani rendkívül kedvezőtlen értékesítési viszonyok közt a mezőgazdasági tekintetben export országok mezőgazdasága válsággal küzd, míg az ipari jellegű, tehát mezőgazdasági szempontból import^ államok mezőgazdasági foglalkozású lakossága a behozatali vámok folytán kielégítő helyzetben van. Ehhez járul még, hogy az ipari államokban a nagyipar által előállított cikkekben bőség van, ott a lakosság ipari szükséglete bőven van fedezve, ott az ipar bármily nagymérvű elhatalmasodása esetén is van bizonyos belső verseny, amely az árakra szabályozólag hat, agrár jellegű országokban azonban, ahol az ipari termelés aránylag kisebb, esetleg hiány is mutatkozik iparcikkekiben; többnyire védővámok is vannak itt, amelyek a kartellirozott nagyiparnak szintén sokkal kedvezőbb helyzetet teremtenek, amelyet az nagyon jól ki is tud használni. Ipari államokban a kartellek működése sokkal inkább is áll a közgazdaság érdekében, a termelés súlypontja ott a nagyiparra esik, ott fontos lehet elsősorban ennek erősítése, amely a lakosság nagy részének ád kenyeret. : Kartellek már igen régóta vannak és működnek; mindaddig azonban, amíg azok hátrányos és kedvezőtlen kilengéseit nem tapasztaltuk, amíg azok működésének káros hatásai nagy mértékben nem mutatkoztak, nem vettünk azokról tudomást.^ A háborús idők és különösen a háború utáni évek tanulságai azonban megtanítottak bennünket arra, hogy igenis vannak, hogy foglalkoznunk és számolnunk kell velük, és amennyiben működésükben helytelenségeket tapasztalunk, úgy megrendszabályozásukra szükség van és megfelelő irányba kell terelni tevékenységüket. Vannak, akik azt mondják, hogy a kartellek működésének törvényes szabályozása, a kartelljog megalkotása nem szükséges, hogy az még korai és időszerűtlen. Hivatkoznak arra, így hivatkozik rá különösen a nagyipar érdekképviseleti szerve, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, hogy miután a kartelleknek nemzet-