Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

260 Az országgyűlés képviselőházának A6%, ülése 1931 február 10-én, kedden. löm én is e javaslatot, mely alapos előkészítés után, az Összes közgazdasági érdekek mérlege­lésével nyújtatott be és melyet az előttem szó­lókhoz hasonlóan legyen szabad nekem is rövi­den kartelljayaslatíiak nevezni. Addig, míg a kartellek megmaradnak ere­deti, a közgazdasági élet törvényei által eléjük szabott céljaik és feladataik mellett, melyek a termelés okszerű megszervezésében, a kockázat csökkentésében és megosztásában, a termelés gazdaságossabbá^ olcsóbbá, egyenletesebbé té­telében, állandóságának, folytonosságának és rentabilitásának biztosításában, egyszóval az üzemek racionalizálásában rejlenek, kapcsolat­ban egyszersmind a piac megszervezésével, mű­ködésük nem közérdekellenes és nem kifogá­solható. Hiszen a piac megszervezése, a szük­ségletek állandó és folytonos ellátásának biz­tosítása, az árak stabilizálása, de mindig csak az igazi termelési költségekkel arányban álló és az igazán megérdemelt hasznot magukban rejtő árak stabilizálása, a fogyasztóközönség­nek sem szolgál hátrányára. A közgazdasági élet. törvényei szerint a helyes racionalizálás­sal, a termelés gazdaságosabbá, olcsóbbá téte­lével az előállított és forgalomba került áruk árának is olcsóbbá kellett volna lennie. Sajnos azonban, ezt nem igen tapasztalhatjuk. A kar­tellek működésében is felülkerekedett ugyanis az emberi önzés és azt hiszem, bátran mond­hatom, hogy oly óriási inertekben, mint sehol másutt és a helyes organizálás által elért ered­ményeket a kartellekben egyesült vállalatok ki­zárólag a maguk részére igyekeztek^ lefoglalni és semmit abból <a fogyasztóközönséggel nem hajlandók megosztani'. A kartellek főcélja általában véve a minél magasabb árak elérése lett, hogy azon belül saját részükre minél nagyobb nyereséget biz­tosíthassanak. Ez a tendencia annál inkább és annál fokozottabb mértékben nyilvánul meg, minél inkább sikerül valamely kartellnek bizo­nyos területen egyedülálló^ monopolisztikus helyzetet teremteni a maga részére. A háború utáni idő, amidőn áruhiány volt és amidőn egyszersmind a pénz elértéktelene­dése folytán az árak állandóan rohamosan emelkedtek, általában nagyon kedvezett a kar­tellek keletkezésének és különösen minden áron való nyereséghajhászásra törekvő kartellek fel­burjánzáisának és megerősödésének. A kartel­leknek a monopolisztikus helyzet kihasználásá­val a termelési költségekkel arányban nem álló és a jogos haszonnak meg; nem^ felelő mérték­ben túlzott nyereségre való^ törése kétségkívül éles ellentétbe ikerült a közérdekkel, a közgaz­dasági élet általános érdekeivel és súlyosan sérti és nagy mértékben károsítja a rajtuk kí­vülállóknak, a fogyasztóközönségnek érdékeit. Nem állítom, hogy minden kartell ilyen és vala­mennyi az indokolatlan profithajhászást tartja fő céljának, de kétségkívül minden kartell többé vagy kevésbbé letért a helyes útról, amelyet a közgazdasági élet törvényei szabnak elé, feltét­lenül szükséges tehát, hogy valamely módon oda visszatéríttessék. Az egyes országok különböző viszonyai sze­rint nagyon eltérő az egyes kartellek kifejlő­dése, nagyon különböző azok működési körének kiterjedése, hatalmi pozíciója, tevékenységének iránya és kihatása és igen különböző természe­tűek és mérvűek lehetnek azok kinövései, túl­kapásai, esetleg visszaélései is; nagyon külön­bözőek tehát azok a károk és hátrányok is, ame­lyek a kartellek ily irányú nem kívánatos mű­ködéséből a közre, főképpen a közönségre hára­molnak. Ezért tehát természetesen az egyes országokban más és más eljárást helyes és cél­szerű folytatni a kartelle'kkel szemben. A ta­pasztalat mindenesetre azt mutatja, hogy a kartellek működésének káros kinövései és ezíik következményei főleg a mezőgazdasági foglal­kozású többséggel rendelkező, tehát agrárjei : legű országokban mutatkoznak, az ipari jellegű államokban sokkal kevésbbé. Ez természetes is és pedig több okból. Egyik oka az, hogy habár a kartellek által előállított profitban általában; csak kevés ki­váltságosak osztozkodnak, de azért nagy ipari államban a fejlődő és virágzó nagyipar terme­lésében résztvevő nem kiváltságosak is, tehát az iparban alkalmazottak is tudnak bizonyos elő­nyöket a maguk részére kierőszakolni^ akik pe­dig ipari államban a lakosság tekintélyes szá­zalékát teszik ki. Másik oka az, hogy a mezőgazdaság leg­kevésbbé bír védekezni, mert ennek megszer­vezése egységes alapon már csak a termelő­alanyok nagy számánál, azok erősségének kü­lönböző voltánál, továbbá a termények külön­bözőségénél fogva is, igen nehéz dolog. Ezek­ből következik tehát, hogy a mezőgazdasági jel­legű államokban jóval nagyobb mértékben érez­teti magát a kartellek káros túlkapásainak ha­tása, mert hiszen itt a lakosságnak aránylag sokkal nagyobb olyan rétegét érinti, amelynél a védekezés a legnehezebb. Azért is jelentkeznek a káros hatások nagyoibb mértékben az agrár államokban, külö­nösen a mai időben, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a mostani rendkívül kedvezőtlen értékesítési viszonyok közt a mezőgazdasági te­kintetben export országok mezőgazdasága vál­sággal küzd, míg az ipari jellegű, tehát mező­gazdasági szempontból import^ államok mező­gazdasági foglalkozású lakossága a behozatali vámok folytán kielégítő helyzetben van. Ehhez járul még, hogy az ipari államokban a nagy­ipar által előállított cikkekben bőség van, ott a lakosság ipari szükséglete bőven van fedezve, ott az ipar bármily nagymérvű elhatalmaso­dása esetén is van bizonyos belső verseny, amely az árakra szabályozólag hat, agrár jel­legű országokban azonban, ahol az ipari terme­lés aránylag kisebb, esetleg hiány is mutatko­zik iparcikkekiben; többnyire védővámok is vannak itt, amelyek a kartellirozott nagyipar­nak szintén sokkal kedvezőbb helyzetet terem­tenek, amelyet az nagyon jól ki is tud hasz­nálni. Ipari államokban a kartellek működése sokkal inkább is áll a közgazdaság érdekében, a termelés súlypontja ott a nagyiparra esik, ott fontos lehet elsősorban ennek erősítése, amely a lakosság nagy részének ád kenyeret. : Kartellek már igen régóta vannak és mű­ködnek; mindaddig azonban, amíg azok hátrá­nyos és kedvezőtlen kilengéseit nem tapasztal­tuk, amíg azok működésének káros hatásai nagy mértékben nem mutatkoztak, nem vet­tünk azokról tudomást.^ A háborús idők és külö­nösen a háború utáni évek tanulságai azonban megtanítottak bennünket arra, hogy igenis van­nak, hogy foglalkoznunk és számolnunk kell velük, és amennyiben működésükben helytelen­ségeket tapasztalunk, úgy megrendszabályozá­sukra szükség van és megfelelő irányba kell terelni tevékenységüket. Vannak, akik azt mondják, hogy a kartel­lek működésének törvényes szabályozása, a kar­telljog megalkotása nem szükséges, hogy az még korai és időszerűtlen. Hivatkoznak arra, így hivatkozik rá különösen a nagyipar érdek­képviseleti szerve, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, hogy miután a kartelleknek nemzet-

Next

/
Thumbnails
Contents