Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

Az országgyűlés képviselőházának U6U- ülése 1931 február 10-én, kedden. 255 az időre vonatkoznak, mint az állami közigazgatás bevételei'. Nemcsak az állami közigazgatás bevételei mutatnak tehát csökkenő tendenciát, hanem az állami üzemek bevételei is és ezzel tökéletesen^ igazolódik az az állítás, hogy egész közgazdasági életünkben, az egész állami pénzügyvitelben olyan súlyos és komoly jelenség mutatkozik, amely feltétlenül komoly intézkedéseket követel. Ezek közé a komoly intézkedések közé kell sorolni azoknak a járandóságoknak csökkentését is, amely járandóságoknál ennek keresztülvitele lehetséges. Megmondom egészen nyiltan: ;meg kell kezdenünk legfelül, a legmagasabb helynél, a kormányzói tiszteletdíjnál. Innen kell kiindulnia a példaadásnak, mert ha egész állami életünk, egész közgazdasági forgalmunk összezsugorodik és ha az a veszély fenyegeti az állami pénzügy vitelt, hogy a bevételek nem fedezik a kiadásokat, akkor igenis, a legmagasabb helyen kell elkezdeni a takarékosságot nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is és továbbfolytatva, a miniszterelnök és a miniszterek járandóságait kell olyan mértékben csökkenteni, hogy ezek összhangban legyenek a bevételekkel, vagyis, hogy az állami kiadásokat fedezni lehessen az állami bevételekből. Már nem egyszer tettem szóvá azt, hogy mikor az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről történt intézkedés, nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy az állami tisztviselők csak egészen szerény, igazán csak néhány százalékig terjedő fizetésrendezésben részesültek, ellenben a miniszterek — a miniszterelnöktől kezdve és folytatva az államtitkárokig — fizetésük rendezését úgy találták helyénvalónak, hogy megállapítottak egy úgynevezett működési pótlékot, amely a rendes és megjavított fizetésen kívül a tényleg működésben lévő minisztereknek és államtitkároknak jár és amely minisztereknél havonként 1000 pengőt, államtitkároknál 500 pengőt tesz ki. Ennek semmi indokoltsága nem volt, és ha az állam többi tisztviselői megelégedhettek és meg kellett elégedniök azzal a fizetésrendezéssel, amelyet kaptak és amely ma van nekik, akkor az állam legfőbb funkcionáriusainak is meg kellett volna ezzel elégedniök. Miután ez nem történt meg, ezt az alkalmat használom fel arra, hogy ismételten hangoztassam, ha takarékosságot kell végrehajtani, akkor igenis, ezeket a külön működési pótlékokat meg kell szüntetni, mert ezekre szerintem semmi szükség nincs akkor, amidőn az ország pénzügyileg bajba jutott, amidőn az állami hevételek nem elegendők az állami kiadások fedezésére sem. De tovább is végig kell vizsgálni. Amint különvéleményben megjelölöm, az állami tisztviselők I. fizetési osztályától kezdŐdőleg egészen az V. fizetési osztályig bezárólag egy 20%-os csökkentés hajtandó végre, mert ez az a megindulási alap, amellyel tényleg komolyan igazolni lehet, hogy a takarékosságnak nemcsak az elvét hangoztatjuk, hanem ráléptünk annak gyakorlatára is. Itt ennek a Képviselőháznak belső berendezkedésében is változtatásra van szükség akkor, amidőn az állami életben összezsugorodást látunk. Szerintem nincs szükség arra, hogy a választott tisztviselőket külön díjazzuk, mert képviselői járandóságukból is telejsen jól elláthatják a választott tisztviselők feladatukat, ezen a téren is olyan összegű megtakarítást lehet tehát elérni, amely nem mondható egészen jelentéktelennek. Feleslegesnek tartom tehát a külön elnöki tiszteletdíjat, az alelnöki és a jegyzői tiszteletdíjakat, a háznagy tiszteletdíjával együtt, mert nem is látom elfoglaltságukat oly nagymértékűnek, hogy részükre ezért külön tiszteletdíjat kellene megállapítani, a képviselői illetményen kívül. Midőn erre vonatkozólag ily értelemben vagyok bátor különvéleményemet megindokolni, arra kérem a Képviselőházat, méltóztassék ezt a kérdést alapjában meggondolni és megfontolni, ímert nem lehetséges, hogy szerte. hangozzék az egész országban a takarékosság elve, azonban a megemlítéseken kívül egyéb ne történjék, és midőn a gyakorlati keresztülvitelre kerülne a sor, akkor olyan javaslatok tétessenek, mint például a gazdasági bizottságnak ez ^ a javaslata is, amely vagy elkerüli a kérdés lényegét, vagy elutasítja azt a kívánalmat, amely a megtakarítás gyakorlatára akarna áttérni, vagy elodázza olyan módon, hogy hozzányúlni ne lehessen. Ha a Képviselőház tmai ülésében elfogadja a gazdasági bizottság javaslatát, akkor egyben elzárja annak lehetőségét is, hogy az általam már megemlített időn belül ezzel a kérdéssel újból lehessen foglalkozni, mert házhatározattal fogunk szembenállni. A gazdasági bizottság tanácskozásain is felvetődött, hogy nem lehet a képviselői illetményekhez hozzányúlni már azért sem, mert egy korábbig házhatározaton alapszik a képviselői illetmények megállapítása és ez a határozat egészen 1931. június 30-ig szabja meg azt az időt, amelyre már meg van állapítva a képviselőknek és a Képviselőház választott tisztviselőinek^ illetménye, tiszteletdíja. Ha tehát most határozni fog a Képviselőház, ugyanez a helyzet áll elő és ha később bármilyen szempontból felmerül a kérdés, hogy anyagi okok .miatt ezen^ változtatni kell, akkor ismételten szembe találjuk magunkat egy házhatározattal, amelyet "megdönteni nem lehet azért, mert a Ház szuverén és a Ház szuverén tényét megdönteni semmi módon sem lehetséges. Tisztelt elnök úr, tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kabók Lajos: T. Képviselőház! De figyelembe kell venni a megemlítetteken kívül azt is, hogy amidőn folyton takarékosságról beszélünk, teljesen lehetetlenség egy ilyen szegény országnak fenntartani olyan fizetéseket, amilyen fizetések például külföldi diplomatáink részére fenn vannak tartva. Evekkel ezelőtt — talán négy-öt .éve ennek — még részletesen ki volt mutatva ajköltségvetésben az egyes államokban székelő követeink járandósága. Ma már — nem tudom miért, talán óvatosságból, talán azért, hogy ne lehessen itt külön-külön ; részletezni — egybe van foglalva az egész, így tehát nem. lehet megtudni, hogy milyen fizetést élvez például az amerikai vagy angol követünk^ Annakidején, amikor ez még külön-külön látható volt, olyan horribilis Összegekben voltak ezek a fizetések megállapítva, hogy messze felülmúlták a miniszterek járandóságait és fizetéseit. (Györki Imre: Sőt a külföldi nagyállamok követeinek fizetését isi) Ügy emlékszem, ezt akkor 'azzal indokolták, hogy a fizetéseket annak az országnak ,a valutájában kell megállapítani, amely országban a követ szolgálatot teljesít; miután pedig az idegen valuta és a mi pénzünk értéke külföldön nagyon alászállott, ezek a fizetések magyar pénzben igen nagy^ összeget tettek ki. Ezzel szemben ilyen szegény országbari, anrb