Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

254 Az országgyűlés képviselőházának 4.64, ülése 1931 február 10-én, kedden. mint az előző évben. Ez megfelel az államháztartás többi ágazatánál a dologi természetű kiadsoknál végrehajtott csökkentés ^ mérvének s az igényjogosultak után fizentendo térítési öszszegre kellő fedezetet nyújt. Végül az 5. címnél, a nyugellátásoknál, a felsőházi és a képviselőházi nyugdíjaknál 5360 pengő többlet mutatkozik az előző évi költségvetéssel szemben. Ez a többlet egyrészt abból állt elő, hogy az ellátottak számában emelkedés következett be, másrészt pedig abban a körülményben találja indokát, hogy az újabb nyugj díjazások az eddigieknél magasabb összegű alapiárandóságok alapján történtek. T. Képviselőház! Ezekben ismertetve a gazdasági bizottság báromrendibeli határozatát, tisztelettel kérem a Képviselőházat, hogy a gazdasági bizottság javaslatához képest méltóztassanak kimondani, hogy a képviselői illetmények, valamint a választott tisztviselők illetményei tekintetében elfogadott határozathoz, az e kérdésben beadott különvélemény mellőzésével, hozzájárni a Képviselőház. Másodszor tisztelettel kérem a Képviselőházat, méltóztassanak kimondani, hogy az országgyűlési képviselővé választott nyugdíjas köztisztviselők az e téren állandóan '. követett gyakorlat fenntartásával lakbérnyugdíjuk mellett a képviselői lakáspénzjárandóságra is jogosultak. Végül tisztelettel kérem a Házat, hogy a bemutatott szerkezetben az 1931/32. évi költségvetési előirányzatnak 2—5. cím alatt foglalt részét elfogadni és az annak keretében való utalványozásra az elnököt felhatalmazni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A bizottsági tárgyalás során Kabók Lajos képviselő úr különvéleményt adott be. E címen a képviselő urat megilleti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A gazdasági bizottság javaslatával szemben különvéleményt nyújtottam be, mégpedig azért, mert úgy láttam, hogy a gazdasági bizottság javaslata a kérdésnek egyrészt elutasítását, másrészt elodázását jelenti. Nevezetesen azokban az időkben, amikor a gazdasági bizottság összeült, sőt már azt megelőzően, éppen az ország megromlott gazdasági helyzetére való hivatkozással, többek részéről felvetődött az a kívánság, hogy a képviselők illetményei szállíttassanak le és a képviselők illetményeinek leszállításával adassék példa arra vonatkozólag, hogy ebben az országban induljon meg egy takarékossági folyamat, és hogy abban a súlyos gazdasági helyzetben, amelyben vagyunk, elsősorban . az állami életben mutatkozzék olyan jelenség, amelyet követni lehet. Ennek kapcsán foglalkozott a gazdaságig bizottság a képviselők illetményeinek leszállítására vonatkozó gondolattal és a választott tisztviselők tiszteletdíjának megszüntetésével, és mint méltóztattak hallani, ennek elutasítását javasolta. Különvéleményemet azért is fenntartom, mertúgy látom, hogy ha most a gazdasági bizottság javaslatát a Képviselőház elfogadja, akkor hosszú időre lezárul a lehetősége e kérdés rendezésének, vagy a költségvetési esztendőre, amely 1932 június hó 30-áig szól, vagy pedig legalább is addig az ideig, amíg ez a Ház együtt marad és amíg a később összeülő Ház e tekintetben egyéb határozatot nem hoz. Éppen ezért szükségét látom annak, hogy a Képviselőház ne vesse el ilyen hosszú időre ezt a kérdést, hanem már most foglalkozzék vele és amidőn foglalkozik vele, ne csak - a képviselők illetményeinek rendezését, leszállítását vegye fontolóra és határozza el, hanem az állami életben végrehajtható egyéb megtakarításokhoz is nyúljon hozzá. Ezt célozza különvéleményem lényege is és különösen helytelennek tartom, hogy •amidőn számosan a gazdasági helyzet megromlására hivatkoznak és a gazdasági élet megromlására való utalással a képviselők illetményeinek leszállítását kívánják, ugyanakkor egyéb téren semminemű ilyen javaslattal nem állnak elő. Éppen ez az, amit keresztülvihetőnek, helyesnek és igazságosnak nem tartok: az állami életből, az állami kiadásokból csak kicsiny részt szakítani ki és ezen a kicsiny területen végezni el a takarékosságot, míg egyéb nagyobb területeken, ahol a kiadásoknál sokkal lényegesebb összeget lehet megtakarítani, a takarékosságot teljesen mellőzi. Különvéleményem tehát oda irányul, hogy az állami életben mutatkozó megtakarítási lehetőségekkel együttesen intéződjék el ez a kérdés. És hogy ennek elintézésére szükség van, azt hiszem, nem kell különösebb adatokkal alátámasztanom. Avagy talán mégis hivatkozom a pénzügyminiszter úr legutóbbi jelentésére, a zöld füzletecskére, amely minden hónapban valószínűleg keresztülmegy a- képviselő urak kezein. (Propper Sándor: Inkább lehetne fekete, mint zöld, mert gyászjelentés!) Ez a jelentés igen súlyos adatokat tartalmaz és ha ebből csak néhány adatot ragadok ki, azt hiszem, kellően alátámasztom abbeli javaslatomat, hogy igenis, az állami élet egyéb vonatkozásaiban is meg kell kezdeni a takarékosságot. Ebből a jelentésből kitűnik, hogy 1929-ben júliustól novemberig, öt hónap alatt forgalmiadó címén befolyt 463 millió pengő, 1930-ban pedig ugyanez idő alatt 31'9 millió pengő folyt be, a csökkenés tehát egyetlenegy címnél öthónapos időt véve tekintetbe, 14-4 millió pengő volt. Ha egy másik ágat nézek, a fogyasztásiadó bevételeinek ágát, akkor azt látom, hogy amíg ugyanennyi idő alatt 1929-ben 42-2 millió pengő folyt be, 1930-ban ez az összeg 36-7 millióra csökkent, vagyis 5-5 millió pengő a csökkenés. Lényeges összegek ezek, amelyek azt mutatják, hogy lecsökkent a forgalom, lecsökkent a fogyasztás; ha ez a két legkomolyabb és legfontosabb tétel, amelyet figyelembe kell vennünk, ilyen csökkenést mutat, akkor igazán bátran el lehet mondani, hogy ebben az országban elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor a takarékosságot nemcsak elvben kell hangoztatni, hanem a gyakorlatba is át kell vinni. Ha ugyancsak erre az öt hónapra Összehasonlítjuk az összes közigazgatási bevételek tételeit, még súlyosabb helyzetet látunk, mert az 1929. év vonatkozó tétele 388*2 millió pengő volt s ez az összeg 1930-ban 349-1 millió pengőre csökkent, vagyis a bevételek csökkenése öt hónap alatt 39-1 millió pengő; s hogy végeredményben mégsem ennyi a csökkenés, az csak annak tudható be, hogy voltak egyes ágak, amelyeknek bevételei emelkedtek. De még így is öt hónap alatt a csökkenés 20-3 millió pengőre rúg! Ha tovább vizsgálódom az' állami életben, mégpedig az állami üzemek bevételeinél, hasonló szomorú tapasztalatokra lehet jutni; éppen úgy, mint az állam közigazgatási bevételei, az állami üzemek bevételei is igen tetemesen csökkennek, ami szintén igazolja, hogy a gazdasági életben olyan megromlás bontakozik ki, amelyet talár nem lehet nyugodtan szemlélnünk, hanem amely gazdasági megromlással szemben feltétlenül intézkedéseket kell tennünk. A postának, a telefonnak bevételei is csökkentek, mégpedig 10,163 000 pengőről 10,071.000 pengőre; a vasút bevétele 28,985.000 pengőről 24,925.000 pengőre. Ezek az adatok ugyanarra