Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-464
Az országgyűlés képviselőházának -46" a politikusokat, a képviselőket elsősorban a közjogi kérdések érdekelték, hiszen a létfenntartásnak materiális feltételei akkor a kettős monarchia közgazdasági struktúrája keretében biztosítva voltak, gondot csak az országnak a, monarchia másik államához és a társországokhoz való közjogi viszonya és ennek a közjogi viszonynak szabályozása okozott. (F. Szabó Géza: A gravamenek!) Abban az időben inkább a «Macht geht vor Recht» bismaroki elv osztrák oldalról jövő szorongattatás a ellen kellett a magyar politikusoknak a közjog fegyvereível védekezniök. (Ügy van! a jobboldalon.) Ma a jogi problémák, a közjogi, sőt a nemzetközi jogi problémák is bizony- kevésbbé izgatják a törvényhozókat, mert a trianoni békeparancs által teremtett helyzetet mi csak egy egyszerű ténybeli adottságnak, egy egyszerű, de facto-állapotnak tekintjük, de jogállapotnak, amelyből jogi következtetések deriválhatok volnának, el nem ismerjük soha. Ez az oka annak, t. Ház, hogy a könyvtár jogi szaka igen kevés használatnak örvendett. Ma bennünket elsősorban az animális létfenntartás problémái, a rendkívül megnehezedett gazdasági helyzet szanálásának kérdései érdekelnek, a kenyérkérdés, a közgazdaságnak leggyakorlatiasabb kérdései. Ma a közgazdasági kérdések vitaproblémái körül jegecesedik ki a közvélemény s erre fordítja ideje és tevékenysége javát a törvényhozás is, úgyhogy a mai magyar viszonyokra vonatkoztatva a bismarcki elvet és híres mondást, körülbelül így lehetne átstílizálni: «Brot geht vor Recht.» Ennek az új magyar mentalitásnak tükre az a két szám, melyet a könyvtár használatára vonatkozólag itt leszögezni bátor voltam. De igen érdekes, hogy a történelmi irodalom felé is rendkívül nagy az orientáció. Nemcsak a hazai, hanem a külföldi irodalom, valamint a hadtörténelem és a memoár-irodalom termékei is rendkívül kapósak lettek az újabb időben a könyvtár statisztikájának bizonysága szerint, annak jeléül, hogy a magyar lélek ma valamiképpen szeret a jelenből a múltba menekülni. (F. Szabó Géza: Történelmi igazságokat keres!) Vájjon miért 1 ? Azért, hogy ott szórakozzék és felejtsen? Ha ez lenne a célja, akkor egyszerűen regényeket és költeményeket olvasna. A magyar lélek ma azért menekül a múltba, hogy okuljon, tanuljon, hogy analógiákat keressen; azért menekül oda, hogy a jelen helyzethez hasonlatos történelmi szituációk mélységeiből vigasztalást, erőt, eligazítást és hitet bányásszon ki magának. (F. Szabó Géza; És igazságot!) Én azt hiszem, hogy a közkönyvtár használatának ez a jelensége erre a lélektani motívumra vezethető vissza. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok bejelenteni, hogy a könyvtári bizottság eleget tett a t. Ház egy 1928-i utasításának. Ez az utasítás akként szólt, hogy az évtizedekkel ezelőtt megőrzésre kikölcsönzött Ghiezy-könyvtár különböző részei szereztessenek vissza azoktól a kultúrintézményektől, amelyeknek megőrzésre átadattak. Örömmel jelentem, hogy a bizottság ennek a feladatnak sikerrel tett eleget; úgy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, mint a Magyar Tisztviselők Országos Egyesülete, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Nógrádvármegyei Múzeum-Társulat a részükre átengedett könyvtárt visszaszolgáltatták a parlament könyvtára számára, mégpedig igen jelentéktelen hiánnyal. A veszteségünk mindössze 389 kötet, amelyet ezeknek a kultúrintézményeknek székházában garázdálkodó kommunista és oláh hordák pusztítottak el. Ép. ülése 1931 február 10-én, kedden. 251 pen ezért, t. Ház, nem lenne méltányos, ha ezektől az intézményektől az ilymódon elpusztított könyvek pénzbeli ellenértékét követeinők viszsza, s így erre vonatkozólag a bizottság a t. Ház -elé javaslatot terjeszteni nem kíván. A helyzet tehát ma az, hogy a Ghiezy-könyvtár a maga 5378 kötetével a maga teljes egészében a törvényhozók rendelkezésére áll. Ezt a könyvtárt a bizottság utasítása folytán az igazgatóság külön gyűjteményként kezeli. Ennek a különleges elbánásnak tisztességére ez a könyvtár nemcsak tartalmi értékénél fogva érdemes, hanem érdemes a könyvtárunk első nagy mecénásának emléke iránt tartozó kegyeletnél fogva is és érdemes azért, mert ez a könyvtár a XIX. századbeli magyar nemes családoknak kulturális... Elnök: Figyelmeztetem az előadó urat, hogy a Ghiczy-könyvtár ügye napirendünk következő pontjaként szerepel. A kettőt nem lehet összefoglalni. Amint azt a t. Képviselőháznak jelentettem, most a könyvtári és múzeumi bizottságnak az országgyűlés könyvtára 1929. évi gyarapodásáról, használatáról és számadásairól szóló jelentését tárgyaljuk. Ennek letárgyalása után következik majd a Ghiezy-könyvtár ügye. Kérem tehát az előadó urat, méltóztassék most csak a könyvtári és múzeumi bizottság tárgyalás alatt levő 1103. számú jelentésének anyagával foglalkozni. Madai Gyula előadó: Tisztelettel meghajolva az elnök úr figyelmeztetése előtt, (Sándor Pál: Nem megy máskép!) amidőn utalok arra, hogy a könyvtár általános forgalmára, gyarapodására, valamint számadásaira vonatkozó jelentésemet beszédem első részében megtettem, kérem a t. Házat, hogy erre^ vonatkozó jelentésemet tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kérdem, kíván-e valaki az 1103. számú jelentéshez hozzászólni? (Nem,!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a könyvtári és múzeumi bizottság jelentését az országgyűlés könyvtárának 1929. évi gyarapodásáról, használatáról és számadásairól tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásul veszi. Most következik napirendünk szerint a könyvtári és múzeumi bizottság 1104. számú jelentésének tárgyalása, amely jelentés az 1872ben a Képviselőháznak adományozott Ghiezykönyvtár állományából 1886-ban, illetve 1894-ben a tulajdonjog fenntartása mellett egyes intézményeknek átengedett művek visszaszerzéséről szól. Madai Gyula előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Napirendünk szerint ugyan elkülönítetten szerepel, de értelem és tartalom szerint mindenesetre szervesen összefügg az a jelentés, amelyet most voltam bátor nagy vonásaiban érinteni a mélyen t. Ház előtt, jelentésem előbbi részével. A Ghiezy-könyvtár integráns része a parlament hatalmas bibliotékájának, s ez a könyvtár a Képviselőház utasításának megfelelően most már megfelelő törvényes úton és módon visszaszereztetett, itt a maga jogos hajlékában elhelyezkedett és külön gyűjteményként kezeltetik, ami erre a könyvtárra nézve, ismétlem, meglehetősen nagy kitüntetés, amelyet megérdemel azért, mert ez a könyvtár a XIX. századbeli magyar nemesi családok, a Ghiczyek, a Szentiványiak és más hasonló famíliák kulturális kötelességteljesítésének és irodalompártoló áldozatkészségének 37*
