Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

246 Az országgyűlés képviselőházának 468. ülése 1931 február 6-án, pénteken. tése az országgyűlési könyvtár állományából egyes intézményeknek átengedett művek viszsziaszerzéséről; 4. a gazdasági bizottság jelentése a képviselői illetmények revízió alá vétele és a Képviselőiház 1931/32. évi költségvetési előirányzata tárgyában; 5. a magyar-lett békéltető 'eljárási és választottbírósági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat, végül 6. a gazdasági versenyt szabályozó megáll apodásokról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnák napirendi javaslatomat elfogadni? (Felkiáltások jobb felől: Igen! — Propper Sándor: Szót kérek! — Zaj. — Propper Sándor: Jelentkeztem! — Felkiáltások jobbfelol: Megkésett!) Méltóztassék! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi ^indítványával szem-ben javaslom, hogy a Képviselőház legközelebbi ülését február hó 9-én, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzze ki Ernszt Sándor népjóléti és Scitovszky belügyminiszter urak február hó 4-én a Képviselőházban tartott beszédeinek megvitatását. T. Képviselőház! Rendkívül fontos kérdésben, rendkívül komoly időkben emelek isimét szót a munikanélküliség kérdésében és úgy érzem, hogy a Kép viselőháznak ' kötelessége ennek a problémának megvitatására egy munkanapot rászánni. Ezen a héten, amidőn Beyer képviselőtársam szóvátette a csongrádi esetet, ahol ugyanis a munkanélkülieket, akik munkát és kenyeret kértek, rendőri brutalitással. karddal és vizifecskendővel zavarták szét, felszólalt Söitovs'zky belügyminiszter úr és Ernszt Sándor népjóléti miniszter úr, akik a kérdéssel foglalkoztak, de nem adtak olyan kielégítő választ, neon helyeztelk kilátásba olyan reménytkeltő intézkedéseket, amelyek a munkanélkülieket megnyugtathatnák. En tehát fontosnak és szükségesnek tartom és a Képviselőház kötelességének tartom, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Valóban érdemes volna egyszer egy ülésnapot rászánni annak megvitatására, hogy a munkanélküliség problémáját, ezt a legfontosabb és legsúlyosabb problémát, mondhatnám a problémák problémáját megvitassuk és megállapítsuk, vájjon ezt a kérdést mivel lehet sikeresen elintézni, enyhíteni, vagy legalább csökkenteni, vizipnskával-e, vagy szociálpolitikai intézkedésekkel. Ezért kapcsolom bele a belügyminisater úr beszédét az én felszólalásomba és azért használom fel apropónak, mert alkalmas arra, hogy a kérdésre világosságot derítsünk. A belügyminiszter úr arról beszélt, hogy az ő kötelessége a rend fenntartása, — ez elméletben igaz és így van — és kilátásba helyezte, hejelentette, hogy a vizifecskendőmódszert tüntetések leverésére most tanulmányozza. A belügy/miniszter iir talán úgy gondolta a munkanélküliség kérdésének elintézését, hogy talán a külföldről praktikus rendszerű vizifecskendőket fog beszerezni és ezekkel fogja a nyugtalankodó munkanélküliség problémáját megoldani. Ebből az a megdöbbentő gondolat is kiviláglik, hogy a kormány — úgy látszik — tartósan akar berendezkedni a mai állapotra, tartósan akarja a munkanélküliség kérdését problémának meghagyni, (Malasits Géza: Vizet a magyarnak!) nem szándékozik úgy foglalkozni a munkám élküliség kérdésével, hogy a munkanélküliséget osÖkkentse

; vagy megszüntesse, (mert ha ez volna a szándéka, ha volna idevágó programmja, ha rövidesen meg akarná szüntetni a munkanélküliség kérdését, akkor nem volna szüksége arra, hogy nagyobb befektetéssel nagyobb mennyiségű vizipuskát szerezzen be. Nem beszélt tehát segélyről,' nem beszélt munkáról, nem beszélt gazdasági és szociálpolitikai rendszabályokról, hanem megmaradt az ő reszortja keretében és a vizipuskát helyezte kilátásba, amit most tanulmányoz és amit itt rendszeresíteni akar. Itt, ezzel kapcsolatban kell válaszolnom az egyik kormánypénzen élősködő napilapnak invektivájára is, amellyel a mi pártunkat, illetőleg pártunk parlamenti frakcióját illette. A 8 Órai Újságról van. szó. Nem a 8 Örai Újságot tekintem én fontosnak^ (Malasits Géza: A miniszterelnöki sajtóirodát, ahol a cikk készült!) hanem azt, hogy miután a 8 Örai Újságot a kormány tartja fenn és a kormány pénzeli, feltételezhető, hogy ^ a 8 Örai Újság a kormány álláspontját képviseli és adja vissza. Ez a megvásárolt papiros (Rothenstein Mór: Sajtpapír!) azt írja tegnapi vezércikkében: hogy a szociáldemokratapárt parlamenti csoportja kifogást emelt a vizifecskendő használata ellen, valószínűleg a golyót ' helyesli jobban a munkásság számára, amikor munkát és kenyeret követel. T. Képviselőház! Ennél frivolabb invoktívát én még nem 'hallottam, nem olvastam a sajtó részéről (Üpy van! a szélsőbaloldalon.) és ha ez a kormány álláspontját adja vissza, (Malasits Géza: Es lelkületét!) akkor ez, méltóztassék elhinni, végtelenül szomorú. (Ügg van! a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Amikor legelni küldték a hadiözvegyeket!) Vegye tudomásul ez a kitartott sajtó, hogy a szociáldemokratapárt a vizifecskendő helyett nem a golyószóró puskát akarja, hanem szociálpolitikát, szociálpolitikai intézkedéseket akar, ^ azt akarja, hogy a dolgozni akaró magyar népet munkaalkalomhoz juttassák, és azt akarja, hogy úgy, mint más országokban teszik, azokat a szerencsétlen munkásokait és középosztálybelieket, tisztviselőket és szabadfoglalkozásúakat, akik ina valamennyien vergődnek a munkanélküliség és az állástalanság súlya, alatt, ha nem tudják őket becsületes polgári foglalkozáshoz juttatni, nyugati (módszerek szerint lássák^ el segélyekkel, akár biztosítás útján, akár más úton, hogy ne forduljanak fel éhen és ne legyenek kitéve családostul annak, hogy télvíz idején az utcára teszik ki őket. T. Képviselőház! Ernszt miniszter úr viszont szociálpolitikai szempontból szólt hozzá tegnapelőtt a kérdéshez és felsorolta azokat a közmunkákat, amelyek az ő állítása és, tudomása szerint végeztettek vagy végeztetnek. A spájzcetli, sajnos, borzasztóan vérszegény volt; nem volt azon sok és nem volt ,azor^ olyasvalami, ami a munkanélküliség kérdését valamennyire is enyhíteni alkalmas volna. Hiszen tudjuk, — a számok mutatják — hogy az a közmunka, amelyet ígértek és amelyet állítólag végeztettek vagy végeztetnek, semmiféle hatással nem volt a gazdasági életre, mert a (munkanélküliség nem csökken, ihanem növekszik, s a munkanélküliek száma állandóan szaporodik, úgyhogy a népjóléti .miniszter úrnak e helyett a felsorolás helyett szerintem más kötelessége lett volna: kötelessége lett volna a csongrádi esettel kapcsolatban és általában a munkanélküliség növekvő veszélyével szemben megállapítani és bejelenteni azokat a szociálpolitikai