Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

Àz országgyűlés képviselőházának 1+6 rendszabályokat, amelyekkel ő az ő reszortjában ezen a kérdésen segíteni akar. Vártuk a népjóléti miniszter úrtól és „várjuk a kormánytól, hogy a 8 órai munkaidő bevezetésére tegyen előterjesztést. (Malasits Géza: Várhatsz, babám, elvárhatsz!) Ne késsünk le ezzel a kérdéssel, mert a 8 órai munkaidő ma Európa-szerte tulajdonképpen máitúlhaladott álláspont; Németországban ma már igen erőteljes munkálkodás folyik a 40 órás munkahét bevezetése érdekében, amit nemcsak a munkanélküliség tesz szükségessé, hanem a technika folytonos és állandó rapid előretörése is. Beszélnie kellett volna tehát a népjóléti miniszter úrnak a 8 órai munkaidőről, hogy legalább idáig érjünk el itt Magyarországon; ha már nem beszélünk a 40 órás munkahétről, amely a technika mai fejlettségének megfelel, akkor beszélgessünk legalább a 8 órai munkaidőről, amely már világszerte — ismétlem — túlhaladott álláspont. Beszélnie kellett volna a munkanélküliség esetére való biztosításról is, beszélnie kellett volna a gyorssegélyről, beszélnie kellett volna a moratóriumról, amelyet meg^ kell adni azoknak a lakóknak, akik ia munkanélküliség következtében, tehát saját hibájukon kívül képtelenek házbért fizetni. Lehetetlen és tarthatatlan dolog az, hogy télvíz idején családokat ki lehessen tenni az utcára gyermekestül, cókmókostul, mindenestül; azt hiszem, hogy ez az anarchia kezdete. A legkevesebb, ami elvárható a kormány részéről, az, hogy ezeknek a szerencsétlen embereknek bizonyos haladékot adjanak a házbér megfizetésére. Az ellenvetés a szokványos: azt mondják, nincs pénz. En ezt nyers és alaptalan kifogásnak vagyok kénytelen minősíteni; ez — ahogy a német mondja — faule Ausrede ezzel a borzalmas problémával szemben. A másfélmilliárdos költségvetés keretében kell lennie valamekkora összegnek a legszerencsétlenebb társadalmi réteg, a munkanélküliek segélyezésére. Ha más osztályokat és egyes termelési ágakat tudnak közpénzzel segélyezni és alitmentálni, akkor adjanak a munkanélkülieknek is legalább annyit, hogy ezt a számukra borzalmas időt át tudják hidalni és meg tudják várni azt a hizonyos kilátásba helyezett jobb konjunktúrát. Hogy hol vannak a források! Rámutattunk már töíblb ízben; én most csak egyet említek meg. A kereseti adót megpótlékolták, a dolgozó kisemberek: munkások és tisztviselők kereseti adóját a duplájára emelték fel. Ebből remélnek 20—22 millió pengő évi bevételt. Ha ezt az összeget nem más célokra t fordítanák, hanem a munkanélküliek segélyezésére, akkor a munkanélküliség kérdését igen hosszú időre .megnyugtatóan el lehetne intézni. Albiban azután egyetértett a két miniszter úr, hogy intelmet intéztek a munkássághoz, rendre es nyugalomra intették őket. A munkásság tanúságot tett már, mélyen t. Képviselőház, a maga békés hajlandóságáról, és mondhatom, hogy emberfelettit produkált már eddig is ezen a téren. Munkát és kenyeret kér már esztendők óta, s a munka és kenyér, mint követelés, nem forradalmi követelés, hanem emberi követelés, amelyet illik és okos dolog meghallgatni, és amelyet illik teljesíteni. A munkássajtó és a szakszervezetek szintén emberfeletti erővel küzdöttek a munkanélküliség problémájának megoldása érdekében. Napirenden tartották a kérdést, azonkívül, a/mint tudjuk, tavaly nyáron napokig tartó 3. ülése 1931 február 6-án, pénteken. 247 ankét volt a miniszterelnök úr és a szakminiszterek részvételével. Ott is kilátásba helyezték a kérdés megoldását, a végén azonhan nem történt semmi, az eredmény egyenlő a semmivel, a helyzet nem hogy javult volna, hanem egyre rosszabbodik, romlik, a munkanélküliek száma állandóan szaporodik. Eddig a szakszervezetek segélyezték a munkanélkülieket, súlyos milliókat fizettek ki a munkanélküliek számára, de most már azok sem bírják a tempót, mert a szakszervezetek kalkulációja nem 40—50%-os, hanem legfeljebb 4—10%-os munkanélküliségre van alapítva, ami a békebeli állapotnak körülbelül megfelel. "Ma azonban ez a kalkuláció felborult, és nemsokára előáll a helyzet, hogy a szakszervezetek képtelenek saját erejükből a munkanélküliség problémáját legalább annyira enyhíteni, hogy az országot a kirobbanásoktól megmentsék. Ez is a békés hajlandóság mellett szól, valamint az is, hogy vasárnap a szakszervezetek kiküldöttei rendkívüli közgyűlésre ülnek össze Budapesten az egész országból, amely közgyűlésen szintén fel fogják vetni és tárgyalni fogják a kérdést és bizonyos javaslatokkal fognak elő állani. Nagyon helyes és okos dolog volna, ha a kormánynak volna valamilyen gesztusa, valamilyen üzenete a vasárnapi kongresszus felé, ami a kongresszus tárgyalásait bizonyára! jótékonyan befolyásolná. (Malasits Géza: Készenlétbe helyezik a rendőrséget és a páncélautókat ! ) Mindez a békés hajlandóság mellett bizonyít. Vannak azonban pszichológiai pillanatok és erőiforrások, amelyeket bizonyos időben semmiféle jószándék és erőszak nem tud befolyásolni. Az éhezőnek minden mindegy, ezzel tessék számolni. S h'a az éhezők sokan vannak, ha tömegével vannak, akkor következik el az a bizonyos pszichológiai pillanat, A gyomor korgása, '— amint ez a történelem folyamán megállapítható — mindenkor a társadalmi kirobbanások zenéje, előmuzsikája volt. Ha a kormány ezt akarja, ezt előidézheti, de nem célszerű dolog. Ne bízzék a kormány a szuronyokban, ne bízzék a vízifecskendőkben! Ezek nem szociálpolitikai eszközök. A kormány vegye elő jobbik eszét — ezt akarom felszólalásommal és napirendi indítványommal szolgálni, s ez is békés hajlandóság még — és szerelje fel az országot a szociális gondoskodás és a szociális intézkedések villámhárítóival. Nem tudom, érzik-e az urak ennek esedékességét, átérzik-e ennek fontosságát. Hogy átérezzék, azért teszszük ezt szóvá és azért kérem indítványomban, hogy méltóztassanak alkalmat adni arra, hogy a Képviselőház ezt a kérdést megtárgyaltuassa. Kérem az elnök úr napirendi indítványával szemben az én napirendi javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az elnöki napirendi indítványt, szemben Bropper Sándor képviselő úr napirendi indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház az elnöki napirendi indítványt fogadta el. (Propper Sándor: Ellenpróbát ké- , rünk! — Zaj.) • Következnék az indítványkönyv felolva-