Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

244 Az országgyűlés képviselőházának U63. ülése 1931 február 6-án, pénteken. azon réseket üt, hanem ellenkezőleg: ez bizto­sítja a gazdasági élet természetes trendjében az individualizmus követelményeinek mentesülését azoktól a terrorisztikus és más erőszakos be­avatkozásoktól, amelyeket a ikartellek és általá­ban a monopolisztikus szövetkezések terem­tenek. Az állami feladatok tehát, amelyeknek kö­vetkezniök kell, ezek: lényegileg^ belenyúlás a gazdasági élet természetes rendjébe, de nem azért, hogy azt jő hatásaiban és eredményei­ben zavarják, hanem azért, hogy rosszirányú kinövéseit lenyessek. Az a rendelkezése a tör­vénynek, amely szerint a kartellszerződéseket teljes terjedelmükben be kell mutatni, — tehát a bemutatási kényszer — okvetlenül fenntar­tandó és pedig a legnagyobb eréllyel végre­hajtandó, mert ez a megelőzés szempontjából, a teljes tisztánlátás céljából is fontos a kor­mány neszére azért, hogy rendszeres gazda­sági politikát folytathasson. Azzal, hogy a kartell egyszerűen csak 'adatokat jelent be, könnyen kibújik a közérdekű ellenőrzés alól. Ezzel beérni nevetséges volna. Ellenben a bemutatási kényszer teljes végrehajtása; amellyel a kormányhatalom mindig betekint­het bármely kartellmegállapodásba, preven­tive biztosítja azt, hogy a kormány kellő idő­ben tud élni azdkkal az eszközökkel, amelye­ket részben a törvény biztosít számára, rész­ben pedig már eddig is megvoltak. Következnének most a magyar agrárpoli­tikának azok a kívánságai, amelyek ennek a törvénynek végrehajtásához fűződnek. (Hall­juk! Halljuk! jobbfelől.) Legyünk tisztában azzal, hogy ez a törvény akkor lesz eredmé­nyes, ha ehhez a gondolatkörhöz tartozó egyéb intézkedések — törvényíhozási, de kormányzati intézkedések is — egymást követik bizonyos sorozatban. Az első a részvényjog reformja. A magyar agrárpolitika előtt világos, hogy ennek be kell következnie. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Be kell következnie ad­dig a.natárig, amelyen a régi időben közérde­kűnek tartott részvényjogot a miai szükségle­tek szerint közérdekűbbé tudjuk tenni. Miután pedig azt tapasztaljuk, hogy a mai részvény­jog a magyar gazdasági élet mai szituáció­jában alkalmas arra, hogy a monopolisztiikus törekvések melegágya^ legyen és a kinövés kitenyésztéséhez hozzájáruljon, olyan konstruk­ciót kell alkotni, amely a közérdeket a leg­nagyobb mértékben szolgálja. Ugyancsak szükséges a szövetkezeti jog kellő beállítása. A szövetkezet a mai szituá­cióban a monopolisztikus bartellek antipólu­saként jelentkezik. A kartell egyik lépése a másik után odairányul, hogy a versenytársa­kat, különösen pedig az egyéni vállalatokat kizárja a termelésből és lehetőleg a maga ha­talma alatt koncentrálja (majdnem az egész ipari termelést. A szövetkezet ezzel szemben éppen ellenkezőleg — minél több apró, kis füg­ketlen exisztencia megerősítésére való, tehát antipólus amazzal szemben. Az államhatalom­nak tehát, amely egyensúlyt akar tartani a teanmelőosztályok 'között, ennek a szövetkezeti intézménynek megerősítésére mindent el kell követnie addig a határig, ahol az egyensúly helyreáll. Ennélfogva itt is az egyenlő elbá­nás elvét kell érvényesíteni. Miután pedig a szövetkezeti vállalat is éppen olyan társulati vállalkozási forma, mint a részvénytársaság 'és miután az új gazdasági élet rendjében a szövetkezet is ugyanabban az individualiszti­kus, kapitalisatikus rendszeriben helyezkedik el, mint a kapitalista nagyvállalat, az egyenlő elbánás elvénél fogva — a legteljesebb kon­centrációt és a korlátlan tőkegyűjtés lehető­ségét — a szövekezetéknek is meg kell adni, mert a differencia különböző kedvezőtlen be­állításokban jelentkezik. A szövetkezetek központjuk dacára sincsenek abban a helyzetben, hogy a központi hitelfor­rást és az ahhoz csatlakozó egyéb hitelforrá­sokat, tehát a Nemzeti Banknak, P. K.-nak és más pénzintézeteknek a hiteleit igénybe ve­gyék. A legnagyobb diszparitás van a kom­merszvállalatok és a szövetkezeti vállalatok kö­zött. Elsősorban tehát ezeknek a központját kell megteremteni, hogy így egy olyan szövet­kezeti koncentráció álljon elő, amelynek tőke­ereje a külföld felé is tekintélyt képvisel. Azonkívül a szövetkezeti gondoskodás okszerű vezetését az utolsó faluig rendszerbe lehet fog­lalni s erre okvetlenül szükség van. Mindez csatlakozik ahhoz a gondolatikörhöz, amelyet ez a kartell javaslat felölel, mert méltóztassa­nak arra is gondolni, hogy abban a gazdasági helyzetiben, amelybein. ma vagyunk, a gazda maga atomisztikus állapotában, vagyis mind­egyik külön zsombékon ülve, nem tud érvénye­sülni. Itt nem valami gazdaszövetkezésről, vagy nem tudom én, gazdák artellről van szó, ez naiv beszéd, hanem arról vân szó, hogy a gazda tekintettel legyen arra, hogy mit ter­mel .a másik, mert egy gazda kedvéért nem fog idejönni semmiféle külföldi vevő, de ha nagyobb termelővidékek ugyanegy termeivény­típusra térnek át, nyitva van előttünk az egész külföldi piac. (Ügy van! Ügy van! a jobbol­dalon és a középen.) T. Ház! Sohase felejtsük el, hogy a ma­gyar terményeik jelentékeny részben jobbak, mint a külföldi termények. (Ügy van! Ügy van!) Ebben az új gazdasági formában a ma­gyar gazdának tehát fel kell hagynia az ( ato­mizálódás állapotát (Elénk helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) és egymással összefüggő, kongruens és organikus egészként kell jelent­keznie. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezen a téren a termelési és értéke­sítő szövetkezetek azok a formák, aminőket Dániában, Amerikában látunk, amelyeket köz­érdekből utánoznunk kell, mert ezek mind egyre nagyobb jelentőségre tesznek szent. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A .másik kérdés a közszállítási szabályza­tokra és rendelkezésekre vonatkozik. Ezeket ki kell egészíteni olyképpen, hogy a kartellek ki ne játszhassak, (Ügy van! Ügy van!) mert ha megnézzük ezeket a 'közszállítási pályázatokat, azt kell látnunk, hogy ezeket a legegyszerűb­ben hatálytalanná teszik a kartellbem részt­vevő vállalkozások. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Kérdem, hol van itt akkor az olcsóbb árajánlattevőnek az előnye? Ez kész komi­kummá lesz? (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a középen.) Méltóztassanak például megnézni, hogy mi történt a Máv.-nál. A Máv. folyó évi január havában nemzetközi pályázatot hirdetett szer­számacél és nikkel, valamint chromnikkelacél­anyag szállítására. Pályáztak: a Magyar Acél­árugyár, a Gr. Csáky Ajaxművek rt, A Hubert és Sigmund cég, a Diósgyőri vasgyár, a német Stahlwerk Becker cég és Hirmann István. A három első cég kartelltag lévén, jóformán tel­jesen egyező ajánlatot adott. A Diósgyőri vas­gyár valamivel drágábbat. Aztán következett Hirmann István és a legolcsóbb volt a willaohi német gyár, amelynek az ajánlatát a magyar kartell 70—100%-kal multa felül az árnívóbari,

Next

/
Thumbnails
Contents