Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-463
Az országgyűlés képviselőházának 4.63. haszon és a kockázat biztat, minél több eredményt, serkentő erőt várhatunk, a vállalkozások annál inkább szaparodnak és prosperálnak. (Ügy van! Ügy van!) Ez egyúttal a mi nemzeti érdekünk is. Itt visszatérek arra, amit az előbb mondottam. A mi nemzeti érdekünk megköveteli azt is, hogy teremtsünk olyan új polgárságot, amely új polgárság különösen az ipari termelő munkából áll elő, amely folytatója lehet a régi magyar birtokos nemességnek, azt kiegészíti, amelynek hajlandósága, lelkülete konzervatív és mégis haladó, amely nemcsak államfenntartó elem, hanem egyúttal nemzetfenntartó is és amely a nemzeti kultúra terheit jelentékeny részben vállaira venni képes. (Malasits Géza közbeszól, — Szabó Sándor: önről van szó, t. képviselőtársam! — Malasits Géza: Az egységespárt is halad, csakhogy hátrafelé, 1842 felé! — Szabó Sándor: Önről van szó, aki az ipari munkások képviseletében van itt! — Malasits Géza: 1842 felé haladunk! — Szabó István: Nem ipari proletárokat kell teremteni! — Malasits Géza: Szépen halad az egységespárttal együtt az egész ország! Ott vagyunk, ahol Szerbia volt a 80-as években! — Zaj. — Elnök csenget.) r Mint méltóztatik látni, nem helytálló az az állítás, hogy az egyéni vállalkozásnak nincs helye a nap alatt. (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben, sa szó Krúdy képviselő urat illeti. Krúdy Ferenc: Az a fejlődési vonal, amely egyoldalúan favorizálja a vállalkozás társulati formáját az egyéni vállalkozással szemben, a túlságos koncentrált formája az ipari termelésnek, amely felé ma haladunk és amely kiegészítődik az ipari kartell mögött álló úgynevezett financkartellel s egy újabb etap pot jelent, veszedelmesen hasonlít egy oldalról az etatizmushoz, ahhoz az etatizmushoz, amelyet a belső fegyelem nélkül álló népeknél, különösen az újabb időben, a szocialista tanok nyomása fejlesztett ki. Az etatizmusban legtöbbször abszorbeálódik az egyéni kezdeményezés és egyéni iniciatíva; — pedig nincs szomorúbb és csüggesztőbb dolog egy nemzetre nézve, mintha az egyéni kezdeményezést az államéval kell helyettesíteni. Pszichológiailag véve is nagyon kedvezőtlen korszak ez; — az inaktivitás korszakának lehet nevezni, amellyel a dekadencia is együtt szokott járni. Az erősen koncentrált vállalkozási forma veszedelmesen megközelíti a marxi ideológiát is s leltári tárgyként jelentkezik abban a perspektívában, amelyet a szocialisták maguk elé tűznek, hogy ezt a koncentrált organizmust annakidején egyszerűen át lehet leltári tárgyként venni. Szomorúan kell a fölött csodálkoznom, hogy a magyar kapitalizmus vezetői ezt nem tudják és nem akarják észrevenni és nem dolgoznak egy teljesen eltérő másik irányban, ellenben hagyják az események irányát ebben a vonalban menni. (Felkiáltások jobbfelöl: A momentán rebachért!) Ügy van, a momentán rebachért. Amit tehát nekünk magyaroknak magunk elé kell tűznünk, az az individualizmus helyes felfogásának a megkonstruálása, kiképzése az igazi magyar individualizmusnak, nem a nyugatról hozott és demokrata jelszavak által kitermelt fogalmak szerint, hanem a magyar való életből, a régi Magyarország évszázadaiból átszűrődött természetes folyományként való megkonstruálása egy tipikusan magyar individualizmusnak, amelynek alapgondolata az kell, hogy legyen, hogy minden egyes vállalülése 1031 február 6-án, pénteken. 243 kozó, minden egyes dolgozó és minden egyes, a gazdasági termelő munkában résztvenni akaró egyén részére biztosítani kell ugyanazokat az érvényesülési lehetőségeket^ amelyekkel minden más vállalkozó bír, akár társulati formáról, akár egyéni vállalkozásról^ legyen szó. A kibontakozás egyenlő lehetőségét kell tehát megteremteni és a kibontakozás elől az akadályokat kell elgördíteni. (Helyeslés a középen.) Felhozok még két példát annak igazolására, hogy milyen az az individualizmus, amelyet a kartelltörvény _ ellenzői védenek. A kartell a maga monopoiisztikus szervezkedésével és sokszor terrorisztikus fellépésével éppen az egyéni mozgást, az egyéni szabadságot sérti meg és az individualizmussal homlokegyenest ellentétes magatartást tanúsít. (Ügy van! jobbfelől.) Tapolcán volt, illetve ma is van egy igen jónevű mészégető, hívják pedig — meg m mondom — Rechnitzer Dezsőnek. Ennek volt egy kartellen kívül álló mészégetővállalata. A kartell budapesti iközpontjal928nban — nem tudom, iniért, de ez a kis mészégető neki útjában volt — felszólította, hogy lépjen be a kartellbe. Miután úgylátszik, a kontingensen nem tudtak megegyezni, a budapesti mészkartell hozzá fogott a konkurrens megfőj tásához, lerakatot létesített Tapolcán s ab feladóhely, 3*82—4 pengő helyett ab tapolcai lerakat kicsinyben is 3"70 pengőért adta a meszet, ugyanakkor ugyanezt az árut máshelyen, Tapolcától nem messze, aib feladóállomás, adta körülbelül 4 pengőért. Ezzel be is kényszerítette a tapolcai Reohnitzert a kartellbe. Amíg a verseny tartott Tapolcán, addig a tapolcai mész ára 4 pengő 20 fillér volt és amidőn Rechnitzer belépett a kartellbe, nyomban 5 pengő 10 fillérre emelte a gyár ab feladóhely a mész árát, jóllehet a príma imész önköltségi ára legfeljebb 2 pengő, 2 pengő 20 fillér. Azóta Rechnitzer bent van a kartellben és rá van kényszerítve Tapolca közönsége, hogy Rechnitzernek elég gyenge^ mészáruját vee:ye. Kérdezem: egyéni szabadság-e ez, ezt az individualizmussal össze lehet-e egyeztetni és nem pont az ellenkezője-e mindannak, amit a józan individualizmus követel 1 ? Vagy nézzük a szappankartell praktikáit. Amikor a budapesti kereskedők látva azt, hogy az áruk kartellbeli ara. amelyen ők eladni kényszerültek, nincs arányban a fogyasztóképességgel s még a saját maguk kereskedői jutalékának leszállításával is az előbbi vevőkört akarván biztosítani, a szappant olcsóbban adták, akkor közbelépett a kartell és ügyvédi felszólításokkal halmozták el és fenyegették őket azzal, hogy az egyeziménvt aláíró sryárvállalatok egyike sem fogja Őket kiszolgálni, sőt tisztességtelen verseny címén fogiák őket perelni. Szóval arra kényszeríti őket a kartell, hogy arról a szándékukról, hogv a 30 százalékos kereskedelmi hasznukat 15 százalékosra csökkentvén, vevőkörüket megtarthassák és a közönséget is jól szolgálhassák ki, mondianak le. A kereskedő rabszolgái a lett a kartellnek, mert hiszen a raionirozott kartell mellett nem mehetnek máshova áruért. Kérdem, ez az individualizmusnak hasznára van"? Összeegyeztethető ez vele^Nein terrorisztikus dolog ez és nem mesrakadályozója a gazdasági élet természetes rendiének és annak. hogv a gazdasás-i életben Önálló, független termelő exiszteneiák keletkezhessenek T Bizvást mondhatjuk, hogy homlokegyenest ellenkezője az individualizmusnak. Nem ez a javaslat tehát az, amely az individualista kapitalisztikus rendszert támadja és 36*
