Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

Az országgyűlés képviselőházának J>6 Az élelmezési üzemekben 1910-ben csak 1 ilyen bankérdekeltség volt, 1924-iben már 12, bányavállalatokban 1910-ben 9, 1924-ben 25, ke­reskedelmi vállalatokban 1910-ben 21, 1924-ben 271, iparvállalatokban 1910-ben 135, 1924-ben pe­dig már 741. Ha ezeket a számokat nézzük, meg kell állapítanunk, hogy nem egészen tizenöt év alatt az összes bankérdekeltségeknek, de külö­nösen az ipari érdekeltségeknek a száima öt és félszeresére emelkedett. Ebből azután követke­zik először is az, hogy ezentúl a nagybank már nem a forgótőkeszükségletét elégíti ki az ipari vállalatoknak és nem egyszerű hitelezője azok­nak, hanem a részvények bizonyos tömegének megszerzésével különböző mértékben tulajdono­sává is válik, amely üzleti érdekeket a bank ál­talában azzal elégít ki és tesz biztossá, hogy egyrészről a műszaki vezetést az iparban a ke­reskedelmi^ vezetéssel helyettesíti, — ami lénye­ges változást jelent — másrészről pedig azzal, hogy így befektetett álló tőkéjének a biztonsá­gát most imár cmonopolisztikus szövetkezések elősegítésével keresi és biztosítja. Vagyis a magyar bankpolitikának ez az újabb etapja a magyar gazdasági életben lényeges változási jelent. , Ha közelebbről nézzük a dolgot, még azt is bizonyítja, hogy a bankok természetszerű funk­cióitól a figyelem olyan funkciók felé vo­natik el, amelyek nem rendszerinti bankfunk­ciók, tehát nem tekinthetők a gazdasági életnek hitellel való egyszerű és normális alimentálá­sának. Ahelyett, hogy a jelentkező mobil tőkét, amely a termelési élet legkülönbözőbb kategó­riáiban, tehát úgy a nagyobbakban, mint a ki­sebbekben összegyűl, . egy csatornába fogva össze, átjuttatná a másik oldalon mobil tőke gyanánt ugyancsak a termelésbe annak jelenté­keny részét immobillá teszi az iparvállalatok­ban. Ha végig méltóztatnak nézni a mai gazda­sági életet, azt kell megállapítanunk, hogy a termelésben résztvevő közönségnek csak egy kisebb része részesül hitelben, egy másik része pedig majdnem el van tőle zárva és minél in­kább az egyéni vállalkozások lehetőségét vesz­szük figyelembe, annál inkább meg kell állapí­tanunk, hogy ebben a vonatkozásban az egyéni vállakózás különösen kedvezőtlen helyzetben van a más egyéb körülmények által is favori­zált társulati vállalati formával szemben. Most jön egy másik eredménye és kon­zekvenciája ennek az újabb etapnak. Az tudni­illik, hogy a pénz uralkodik az iparon és nem megfordítva. Minden más nagyiparos művelt nemzetnél, ahol szintén megvolt a bankoknak, főleg a nagybankoknak, a koncentrált tőkének és az iparnak ez a — hogy úgy mondjam — ter­mészetes házassága és ahol a nagyipari fejlő­désnek kezdeti állapotában a Ibankok emlpin nőtt hatalmassá az ipar, később versenytársává lett, majd csendes harc fejlődött ki a nagyipar és a bankok között s utóhlb az ipar túlsúlya kö­vetkezett be. Ezt látjuk különösen a német iparban, sőt a német nagyipar utóbb maga gondoskodott a hátamögött bizonyos bankszervezetről. A né­met nagyipar gondoskodott a maga hitelszük­ségletéről éppen azzal a bankszervezettel, ame­lyet maga állított arra a helyre, ahol szüksé­ges volt. Ez esetben tehát az ipar uralkodik a pénzen és nem megfordítva. Kérdés ezután pszihológiailag is, de a ra­cionális termelés lényegére tekintve is, hogy milyen eredmények várhatók akkor, ha a pénz uralkodik az iparon és nem megfordítva, ha a kereskedelmi vezetésre helyeztetik a túlsúly KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. . ülése 1931 február 6-án, pénteken. 241 és nem a műszaki vezetésre? Ez a helyzet na­gyon könnyen megvilágítható néhány példá­val, különösen a németekével. A német bánya­ipar a háború vége felé^ 2 milliárd méter­mázsára emelte fel termelését, azonban nem a kereskedő ceruzájával, hanem a műszaki em­ber magas invenciózus képességével és szer­vező képességével emelte legmagasabbra a tel­jesítőképességet. De a német vasipar is, amely jóformán monopólisztikus helyzetét élvezett egyideig az egész világon, és amely nagy túl­súlyával jelentkezett, tömegtermeivényeinek kiválóságával, olcsóságával, jódarabig fölénybe került az egész világpiacon, nem a kereske­delmi ceruzának, hanem a műszaki vezetés in­venciózusságának, szakképzettségének és te­remtő erejének köszönhette ezt. Vagyis vég­eredményben a kereskedelmi ember primitív ceruzáját le kell hogy győzsze a tudomány magasabbrendűsége, holott nálunk a műszaki tudomány és képesség szolgálatokat teljesít az egyszerű kereskedelmi ceruzának. (Ügy van! Ügy van!) A magyar ipar tehát különböző címeken és formák között a mai helyzetben szolgálatot teljesít a pénznek, a koncentrált tőikének, a , nagybankoknak. Ez a mai gazdasági élet való [ szituációja. Ezzel kapcsolatban hivatkozom arra a kifogásra, amellyel igénytelen felszóla­lásomat kezdtem. Tudniillik a javaslat táma­dói azt mondják, hogy minden beavatkozás ká­ros a gazdasági élet természetes rendjébe, kü­lönösen a részvénytársasági jogba. A részvény­jog reformjára ferde szemmel sandítok mond­ják azt különösen, hogy a külföldi tőkést, ha mi rossz hírét keltjük a magyar részvény­jognak, el fogjuk innen ijeszteni. Csodálkoznom kell mindezeken, különösen, hogy ilyen naivitással tudnak jönni a köz­vélemény elé. Méltóztatnak gondolni azt, hogy a francia tőkés, aki művelt ember, ne tudja azt és ne legyen hozzászokva odahaza ahhoz, hogy az ő pénzén a bankfinánc nem uraskodik, hanem megfordítva: ő parancsol amannak, és hogy minden rendszabály, ame­lyet a magyar államhatalom tervez s amely a jogok és kötelességek egymáshoz való vi­szonyában az' arányosságot biztosítja, nem-e bizalmat kelt és^ bizalmat érdemel éppen a tőke részéről 1 ? Méltóztatnak gondolni, hogy ne tudná azt a francia tőkés, aki művelt ember, hogy a valódi és okos kapitalizmus a terme­lési életnek folytonosan kiszélesedő hullám­gyűrűjéből, folytonosan emelkedő produktivi­tásból, szóval a gazdasági élet eleven, friss lüktetésebői meríti valódi életerejét, nem pedig praktikából, monopólisztikus összebeszélések­ből és mindenféle különböző rendű-rangú pénz­manŐverekből? Ezt a francia tőkés, de vala­mennyi tőkés nagyon jól tudja, és tudja azt is, ami legfontosabb a tőkére nézve, hogy Ma­gyarországon egy elsőrangú bíróság, az em­beri erkölcsnek és férfias helytállásnak maxi­mumán álló testület gyakorolja a bírói fel­adatot s hogy ugyanakkor van egy közigazga­tás, amely az állami élet^ biztonságát, a pol­gári termelés rendjét száz százalékig bizto­sítja. Ezt is tudja a külföldi tőke. De még egyet. Csak a mobil tőke van a világon? Csak az a tőke, amelyet a külföldi tőkés összespórolt és arra szánt, hogy más nemzet gazdaságában helyezzen el? Hát a mi tőkénk? Hiszen nemcsak az a tőke, amely mdbil tőkévé sűrűsödik egyes emberek kezé­ben. Tőke sokkal inkább a termelési erőknek és tényezőknek termelő képessége, amely jelen van és amelyet nekünk minden kolonctól meg • 36

Next

/
Thumbnails
Contents