Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

230 Az országgyűlés képviselőházának 1^6 3. ülése 1931 február 6-án, pénteken. állítottam és állítom mindig, hogy a szövet­kezeti mozgalom nem vezet a szocializmus álla­mához, hogy a szövetkezeti köztársaság csak fantasztikum, amely nem fog bekövetkezni, vi­szont annál .szükségesebbnek tartom, liogy a szövetkezeti mozgalom erkölcsiekben és anya­giakban egyaránt megerősödjék. Mert mi a hi­vatása? Nem az, hogy a gazdasági életet ab­szorbeálja; magam volnék leginkább ellene an­nak, 'hogy valaki mindenütt, minden vonalon minden szerepet a gazdasági életben a szövet­kezeteknek szánjon. A szövetkezés, a szövetkezeti mozgalom egy szurrogátum, amelynek célja az, hogy a kisebbeket megerősítse és önálló, független exisztenciákká tegye. (Ügy van! a jobbolda­lon.) Amikor ezt a célját elérte, akkor már a szerepét, hivatását be is töltötte. (Ügy van! jobbfelől.) A szövetkezeti mozgalommai nem le­het minden térre, minden hivatásba bemenni; hiszen vannak olyan gazdasági feladatok, ame­lyeket szövetkezéssel nem is lehet elérni. De t. Ház, kétségtelen, hogy a szövetkezeti moz­galommal el lehet érni azt, hogy ha a maga teljességében minden tekintetben kifejlődik, szembeszálljon ia kartellekkel, még a leghatal­masabb kartellekkel is. Hivatkozom a mo­dern szövetkezeti mozgalom klasszikus hazá­jára, Angliára, ahol a nagyban bevásárló szö­vetkezeti központ hadat üzent a szappankartell­nek, az egyik leghatalmasabb kartellnek Angliában; megvett pálmaerdőket, gyártott szappant s letörte a kartellt. Hivatkozom a svéd nagyban bevásárló szö­vetkezeti központra, amely nem is egy, hanem több cikk terén, így a margarin, a villany­lámpa, a liszt, a linoleum és más cikkek terén mint nagybanvevő vagy nagytermelő lépett fel és letörte a kartellek* versenyét. Thorsten Odht svéd gazdasági író mondja: «a szövetkezetek­ben nem tömörült fogyasztók a kartellben tö­mörült gyárosoknak és nagykereskedőknek kö­nyörtelenül ki vannak szolgáltatva. A kartel­lek elleni egyetlen hatásos védekező fegyver: a ^fogyasztók tömörülése szövetkezetekben. Tör­vényhozási úton — mint a tapasztalat mutatja — nem sokat lehet segíteni a kartellek vissza­éléseivel szemben.» T. Házi Végső konklúzióban a mi lépé­sünk, hogy kartelitörvényt alkotunk, nem azt jelenti, hogy harcot akarunk előidézni a gaz­dasági életben, hanem ellenkezőleg, békét aka­runk létesíteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Tisztázni akarjuk a helyzetet és tisztázni akar­juk azt is, vájjon hibás-e valaki ebben alakulásban, igen vagy nem. En" elhibázott taktikának tartom a gyáripar részéről, hogy védekezik mindenféle rendszabály ellen, amely voltaképpen nem ellene irányul, hanem az igazságot keresi. - Ha a kartelltörvény végre­hajtása során, a közigazgatási előkészítés so­rán tisztázódik egy nagy vád, amelyet vala­mely kartell ellen emeltek, tisztázódik, hogy a kartell nem hibás az árak tartásában, nem hibás abban, hogy az árak ilyen magasan vannak, abban a pillanatban nagy szolgálatot tett a kartelltörvény a gyáriparnak, mert hi­szen a vádlottak padjáról, amelyen ma a gyáripar jó része van, elengedi a gyáripart. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En azt gondo­lom, hogy az államnak igenis kötelessége tá­mogatni mindegyik termelési ágat a tekintet­ben, hogy a vádak vele szemben ne maradja­nak fenn. Hiszen én magam tudok több olyan vállalkozásiról, amely ma a közvélemény előtt vád alatt van, mintha árdrágítást követnének el ? holott ha alaposan tisztázódnék a közvéle­mény előtt, a legnagyobb nyilvánosság előtt az áranalízis, akkor kitűnnék, hogy ezek a vállalatok nem hibásak. En tehát súlyt helye­zek az áranalízisre és emlékeztetem a t. Há­zat arra, hogy milyen jó hatással voltak a közvéleményre, de az áralakulásra is azok a tárgyalások, amelyeket «megboldogult Vass József népjóléti miniszter^ vezetett sokszor nyáron, amikor a fogyasztó közönség köréből , . felhangzottak a panaszok, hogy egyes piaco­kon árdrágítás van, mesterséges áremelések történnek. Ezeknek a tárgyalásoknak követ­kezménye kettő volt: részben árcsökkenés kö­vetkezett be, részben pedig kitűnt, hogy bizo­nyos áralakulás jogosult. A közvélemény pe­dig, amely nem tör egyik termelési ág ellen sem, bizonyos mértékig megnyugodott. Ezzel a törvényjavaslattal azt akarjuk, hogy ne legyen, ne maradjon egyetlen gazda­sági ág sem a vádlottak nádján. De ugyan­akkor kérjük ezeket a gazdasági faktorokat és követeljük tőlük, hogy nézzenek a falvakra, ahol a földmívelő nép a legnehezebb, legke­servesebb munkát végzi és verejtékes munkája után azt látja, hogy munkájának gyümölcsét nem találja meg. (Jánossy Gábor: Mások aratják le!) Keserűen és kétségbeesve látja, hogy helyzete hónapról hónapra rosszabbodik, minden törekvése hiábavaló. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Amikor ezt az atmoszférát látják, lehetetlennek tartom, hogy^ akadjon magyar érdekeltség, magyar termelési ág, amely elébe ne sietne ennek a panasznak és ne iparkod­nék megnyugtatni a magyar földmívelő né­pet, hogy valamennyi társadalmi ág összefog, amikor arról van szó, hogy a magyar falut, a magyar földmívelő népet meg kell menteni. Meggyőződésem az, hogy megfelelő légkört kell teremteni a bizalomnak és kitartásnak, amely ennek az országnak létfeltétele. A gazda­sági világválság súlyos és minden oldalról azt jelentik, hogy nem lehet látni, hol lesz a mély­pont. Ebben a világhelyzetben feltétlen szükség van arra, — megvan az alapunk is rá — hogy a magyar gazdasági életben, a magyar közvéle­ményben mindenfelé ne a defetizmus, ne a rom­bolás szelleme, hanem • a Iblzalom és a kitartás szelleme legyen erős és erősödjék tovább is. (Helyeslés jobbfelől.) Szent meggyőződésem az, hogy a párizsi erőszakot, amelyet békeműnek keresztel el, az egyre súlyosbodó világválság el fogja söpörni. Vannak már hangok a fran­ciák körében, a francia hírlapirodalomban és gazdasági életben is, amelyekben az okosság szava kerekedik Jelül és amelyeknek hangozta­tói azt tanácsolják Franciaországnak* hogy áll­jon éjére annak a mozgalomnak, amelyet meg­akadályozni lehetetlen, amely a párizsi erősza­kos békeszerződéseket az igazság útján iparko­dik jóvátenni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezeknek van igazuk. A párizsi békeszerződése­ket a világválság súlyosbodása, kiélezése el fogja söpörni és azok a nemzetek, azok az or­szágok fognak az új rendezésnél előnyben ré­szesülni, azok fogják a maguk jogait az igazság alapján megvédeni, amelyek a legnagyobb ki­tartással és a legnagyobb bizalommal harcolják végig ezt a világválságot. En azt szeretném, t. Ház, hogy ebben a harcban bizalom és kitartás alapján a mi orszá­gunk legyen az egyik legerősebb és .az új rende­zésnél, az új konferencián Magyarország jogai érvényesüljenek. Ebben a reményben fogadom el örömmel a törvényjavaslatot. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szóno­kot számosan üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik? •

Next

/
Thumbnails
Contents