Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-463
Az országgyűlés képviselőházának J/.63. ülése 1931 február 6-án, pénteken, 227 akik a gyáripar, különösen a magyar gyáripar üldözése ellen állást foglalnánk. Nincs «iparellenes hangulat az országban, (Ügy van! Ügy van!) magukban a falvakban sem iparellenes a hangulat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magyar falu népe tudja .azt, hogy szükség van iminél erősebb magyar iparra és amikor arról van szó, hogy Kossuth Lajosnak régi eszméjét, hogy a honi ipart védeni kell, átvigyük az életbe, akkor a magyar falu népe mindig ott van a honi ipar védelmében. (Ügy van! Ügy van!) Sokkal nagyobb hatást érünk el a magyar falvakban a honi iparnak védelmében, a honi ipari cikkek vásárlása terén folytatott propagandával, mint a nagy városokban a magyar termelés, a magyar mezőgazdasági termelés termékeinek vásárlása terén. (Jánossy Gábor: Itt van a nagy szakadék!) A kartelleknek csak káros hatásait, kívánjuk megszűntetni. Nem egyedül áll ez a törekvés, hiszen ,a külföldönis, egész Európában védekezik a mezőgazdasági termelés, védekeznek a fogyasztók a kartellekkel szemben. Elismerjük azt, hogy a kartellek a termelés fejlettebb fokát jelentik, mert kiszen a kartellek, a trösztök onnan eredtek, hogy a szán badverseny bizonyos túltermelést idézett elő az iparban és ennek a túltermelésnek megakadályozására alakcdtak az első kartellek. Amint azonban a kartelleknak sikerült a túltermelést megakadályozniuk, a termelést megszervezniök, miás oldalról viszont nyitott seb maradt az' ár kérdés és áranarchia lépett fel a kartellek szervezkedése révén. Nem vagyok barátja általában az állam beavatkozásának a gazdasági életbe, a modern államnak azonban egészen más feladatai vannak a gazdasági életben szociális szempontból, (Ügy van! Ügy van!) mint volt a régi államnak, a világháború előtti államnak, amikor nem kellett annyira törődnie ezekkel a kérdésekkel. A magyar mezőgazdaság, amely kétségtelenül egyike a legsúlyosabb helyzetben levőknek, a magyar mezőgazdaság, amely életgyökere ennek az országnak,, nem vonhatja ki magát a kartellek elleni harcból. Az egész világ fogyasztó- és termelőközönsége harcol ellene és az a kifogás, hogy eddig még sehol sem sikerült megnyugtató kartelitörvényt létesíteni, azt hiszem, inkább túlzott elszólás, mint komoly alappal bíró érv. Hiszen a kartellek kinövései főleg az utóibbi években érezhetők, a mezőgazdasági válság különösen a legutóbbi esztendőkben lépett fel nagy erővel és így nem is volt még alkalom arra, hogy kartellrendeletek vagy kartelltörvények a. maguk hatásait teljes mértékben megmutassák az életben. Németországban, Norvégiában, Amerikában, Kanadában, Dél-Afrikában, az egész világon az államok mindenfelé hoznak kartelltörvényeket és kartellrendeleteket és ezekben a kartelltörvényekben és rendeletekben mindenütt azok az elvek érvényesülnek, amelyek a mi törvényjavaslatunkban le vanank fektetve. . Elismerem azt is, amit a- nagyipari érdekeltség nálunk különösen szokott hangoztatni, hogy hiszen nálunk az ipar még nincs is olyan erősen kifejlődve, nálunk még az ipar nincs úgy megszervezve, mint más országokban, ahol komoly szükség van a kartellek elleni védekezésre. Németországban 3000 kartell van, a kis Norvégiában a trösztökkel együtt 500 kartell van, Magyarországon ezzel szemben a gyáripari érdekeltség jelentése szerint 70—80 kartell van. Amikor azonban azt állítom^ hogy a 70—80 kartellnek nem mindegyike, sőt reméljük, hogy többsége nem dolgozik a közérdek ellen, elegendő, ha 4—5 kartell érezteti a maga káros hatását (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a magyar gazdasági élettel, a magyar fogyasztóközönséggel. Ha pedig a fogyasztó- és termelőközönség rétegeiből jogos és elkeseredett panaszok hallatszanak, akkor a magyar törvényhozásnak kötelessége odaáll an i a gyengébbek védelmére (Ügy van! Ügy van!) és nem belekapaszkodni abba az elvbe, hogy az állam ne avatkozzék be a gazdasági életbe, hanem igenis, ez a modern állam a saját érdekében, a saját létfenntartása érdekében álljon oda a kisebbek védelmére. (Ügy van! Ügy van!) Bizonyos defetizmust látok a javaslat ellenzőinek abban az érvében, amellyel már most azzal iijesztgetnek bennünket és ijesztgetik a köayéleményt, hogy hiába lesz kartelitörvény, az árak mégsem fognak csökkenni. Amint elhibázott taktika volt, hogy az árak mérséklését a gyáripar nem magától indította meg, ezt még elhibázóttaibb taktikának tartom, mert ez csak az elkeseredést saitja és ezzel szemben nekünk joggal van alapunk hangsúlyozni, hogy igenis, az árak csökkenését várjuk ettől a törvényjavaslattól. Es ha az árak csökkenése megnem indul, akkor az állam vegye igénybe a meghozandó törvény minden eszközét abból a szempontból, hogy ez megtörténjék. (Forster Elek: TJgy van! Ügy van!) Hamis felfogás és hamis érv az, hogy a karitelltörvényeknek eddig még nem sikerült az árakat csökkenteniök. Csak Németországra utalok, ahol az 1923. évi kartellrendelet a kartellekkel szemben már bizonyos rendszabályokat biztosított a kormányzatnak, de a kormányzatnak csak azt a jogot adta meg, hogy javaslatot tegyen a bíróságnak bizonyos kartellök feloszlatására. Mikor a német közvélemény és a német törvényhozás azt látta, hogy a kartellrendelet nem elegendő 1923. évi formájában, akkor következett az 1930. évi szükségrendelet, amely már megadta a kormánynak azt a jogot, hogy a. nélkül, hogy a bíróságnak javaslatot tenne, bizonyos kartelleket feloszlathasson. Ennek a szükségrendeletnek tervezője, Trendelenburg államtitkár használta először «az árak letörés sének» kifejezését, amikor arra hivatkozott, hogy az új rendeletet meg kell hozni, mert «minden oícsóbbító hullám megtörik a kartellek hatalmán». Sőt maga Tschierschky, a kartellbíróság tagja, Németország legkiválóbb kartellszakértője azt mondotta, hogy «a kartellek annyira nem számolnak a megváltozott körülményekkel és a kartellek árai annyira túlzottak, hogy a szükségrendelet szigorításai a német mezőgazdaság egyetemének érdekeit szolgálják». De nem is volt szükség arra, hogy a német kormány éljen ezzel a messzemenő felhatalmazással, amilyen messzemenő felhatalmazás törvényjavaslatunkban a magyar kormány részére nem adatik. Maga a rendeletnek a*z a része, amely módot ad arra, hogy kifogásolják az érdekeltek, — ebben az esetben a kereskedelem — az egyes kartelleknek azt a 'megalapítását, hogy nemcsak a kartelltől eredő árukra nézve, hanem az attól külön származó árukra nézve is a kartellárakat tartsák be és módot ad arra, hogy ez ellen keresetet indítsanak, maga ez a körülmény már biztosította az arak csökkenését és bizonyos kartellek feloszlását. Hivatkozom a benzinkonvencióra Németországban, amely a gyufakartell után talán a leghatalmasabb világkartellek egyike volt, amely konvenció teljesen lehetetlenné tette, hogy a nagy ámport-maimmutv áll álatok által 34*