Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

228 Az országgyűlés képviselőházának 4-63. ülése 1931 február 6-án, pénteken. szállított olajon és benzinen kívül r a német nezőgazdaság, a német gazdasági élet amerikai vagy román árut vegyen át olcsóbb áron, mint amilyen áron a kartell a maga áruját szállította. A német rendelet végrehajtási utasítása érvénytelennek mondotta ki az olyan megállapodást, amelynek értelmében az eladó nemcsak saját árujára nézve írja elő a tovább eladási árat, hanem előírja a tovább eladási árat bármely származású azonos cikkre kiterjedő hatállyalAmikor ez a rendelet életbe lépett, akkor a német kereskedelem részéről ezen a ponton támadták meg a benzinkonvenciót^ A bíróság megállapította a kereskedelem igazát és a benzinikonveneió, tekintettel arra, hogy a kereskedők később az amerikai^ és román benzint olcsóbban adhatták, magától feloszlott. Németország egyik legerősebb kartellje tehát igenis a karteltrendelet folytán bukott meg, r mert kénytelen volt lemondani az árak tartásáról és az árak csökkenését nem tudta megakadályozni. (Sándor Pál: A bíróság révén bukott meg! Nálunk nincs ez! — Jánossy Gábor : A fő az, hogy megbukott! — Sándor Pál: A bíróság révén, de nálunk nem bukik meg!) T. Ház! Elhangzott az az észrevétel is, hogy sokkal helyesebb az árakat a mezőgazdaságban emelni, a mezőgazdasági terményárakat tartani, mintsem az iparban az árakat lejjebb szállítani. Igen, ha az egész világon tartanák az árakat az iparban és a mezőgazdaság is tudná a maga árait tartani, ha ez lehetséges volna, magam is koncedálom, hogy a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyonosodás szempontjából sokkal nagyobb értelme lenne a mezőgazdasági árak tartásának. Méltóztatik azonban látni, hogy egész Közép-Európában azok közül az államok közül, amelyek vámvédelemmel nem tudják a mezőgazdaságot megvédeni, a magyar kormány tette a legnagyobb erőfeszítéseket a tekintetben, hogy a mezőgazdasági árak tartassanak. Előttünk- van a helyzet, t. Ház, a mezőgazdasági árak tartása a legnagyobb erőfeszítések dacára is alig lehetséges. Ennélfogva nem marad más hátra, mint az egyszerű falusi népnek a felfogása: ám legyen olcsó a gabona, legyen olcsó r a mezőgazdasági termény, de ugyanilyen mértékben szálljon le az ipari cikkek ára is, hogy a termelést folytatni tudjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ipar szerepét a nemzeti jövedelemszerzés terén mi nem tagadjuk és elismerjük azt is, hogy amikor a mezőgazdaság nem tudja megadni azt a jövedelmet,^ amelyet meg kellene adnia, amikor a mezőgazdaság nem tud keresetet adni annyi embernek, amennyi erre rászorulna, akkor igenis szükség van .az iparra. Szükség van az iparra azért is, mert azt látjuk, hogy a többi állam elzárkózási politikát folytat és szinte rákényszeríti a mezőgazdasági államokra azt

% hogy önmagukban éljenek. A népszaporodás a ütni országunkban tíz esztendő alatt 10%-kai emelte a népesség lélekszámát. Ez a körülmény is .arra utal minket, Kogy az iparfejlesztést támogassuk. (Ügy van! Ügy van!) Az ipar erősödése örvendetes jelenség s különösen örvendetes, hogy a tíz év előtti 150.000 emberrel szemben 250.000 családot lát el ma már a gyáripar keresettel és kenyérrel. T. Ház! Nem itt a parlamentben, hanem künn az apró falvakban szoktam megmondani az én elkeseredett falusi választóimnak azt, hogyha akadna valaki Magyarországon, aki azt mondaná, hogy a gyáripart erőszakosan le kell rontani, ha valaki egy hirtelen ipari vámeltörléssel a magyar gyáripar fennállását lehetetlenné akarná tenni, akkor mi lennénk az elsők, akik ezt iparkodnánk megakadályozni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) mert 250.000 magyar ipari (munkáscsalád megélhetéséről van szó és ez a 250.000 magyar ipari munkás éppolyan testvérünk, mint a földmívelőnép vagy akármelyik más magyar ember. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Magyar emberek között kenyér tekintetében különbséget tenni nem szabad. De amikor a magyar gyáriparról (mindezeket elismerjük, én azt állítom, hogy a magyar iparnak ez az erősödése a magyar mezőgazdaság rovására történt e tíz év alatt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem tudom, hogy az esetben, ha a magyar Iparnak ezt a sok tekintetben erőszakos fejlesztését nem vittük volna végbe, a magyar mezőgazdaság nem tartotta volna-e meg jobban a maga életképességét és vájjon a mezőgazdaság nem tudott volna-e többet ellátni abból a százezer emberből, aki átment az ipari munkába. En nem féltem a magyar ipart ettől a törvénytől. (Sándor Pál: En sem!) Nem féltem az ipart attól sem, amivel szemben kifogások hangzottak el; hogy tudniillik inkvizitórius eljárás lesz és hogy a magyar ipar a kartellek nélkül, a kartellek túlhatalma nélkül nem fog tudni dolgozni. Hiszen felelős kormány kezében van az előkészítő eljárás és én ezt tartom a leghelyesebbnek, mert egy felelős kormány a parlament előtt mindig felelősségre vonható, bármely intézkedés történjék is a gazdasági életben. Csodálkoztam azon, hogy úgy a bizottsági tárgyalás során, mint itt a plénumban épp ellenzéki oldalról hangzottak el kifogások, hogy miért ad a törvényjavaslat olyan nagy beavatkozási hatalmat éppen a kormánynak, illetve a közigazgatásnak a kartellek megrendszabályozása körül. Mindig azok közé tartoztam, akik azt

r vallották, hogy a gazdasági problémák elintézése nem bírói feladat és azt mondom, hogy nagyon sok kérdést, ha nem a bíróságra ruháztuk volna, sok gazdasági kérdésnek az elintézését, talán gyorsabban és megfelőbben oldottuk volna meg az illető feladatot, mert hiszen a reparáció sokkal könnyebb, ha közigazgatási úton történik valamely gazdasági kérdés megoldása és nem kell a miniszternek arra hivatkoznia, hogy a független bíróság ítéletével szemben nem tud semmit sem tenni. A törvényjavaslat egyik legszerencsésebb része éppen az, hogy ezt a részt, amelyre én a legnagyobb súlyt helyezem és amelynek legfontosabb szerepe lesz az életben, az előkészítő eljárást, a kormány kezébe adja. Hogy azután a közgazdasági .miniszter vagy pedig & kereskedelemügyi miniszter-e^ az, akinek^ kezében van ez az eszköz, ez az előkészítő eljárás, nem bír olyan jelentőséggel. A lényege a dolognak az, hogy a bíróság csak ültima ratio, amely akkor következik, amikor előkészítő intézkedésekkel sem tudja rábírni a kormányzat a kartelleket arra, hogy a maguk működésének közérdekű vonalaiba térjenek vissza. Tudjuik jól, hogy a kartelitörvény magában nem elegendő az anarchia megszüntetésére, hogy eiz a törvény »magában nem fogja az árcsökkenést előidézni, ha más intézkedések ennek nyomában vagy parallel nem történnek. Nem itt a parlamentben, hanem künn a falvakban megmondottam már előre, hogy ne várja a közvélemény ;azt, hogy e törvény életbeléptetése után azonnal árcsökkenés következik be, mert hiszen az árcsökkenés, illetőleg az árkiegyenlítődés érdekében más in-