Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-463
226 Az országgyűlés képviselőházának i63. ülése 1931 'február 6-án, pénteken. kenés, hogy csak a mezőgazdasági terményárak csökkentek, de az ipar nyerstörményeinek' árai nem csökkentek, akkor bizonyos mértékig méltányolni kellene kifogásait, mentségeit. A gabonaárak esését azonban nemsokára nyomon követte a többi mezőgazdasági termények áresése, amelyekből a nagyipar a maga készáruit gyártotta. Utalnom kell a gyapot, a len, a gyapjú árának erős esésére világszerte. Esett azonban az ára a többi nyersterményeknek is, amelyekből a nagyipar a maga készáruit feldolgozza. Erősen esett a nyersgumi ára, esett a réz, az ólom, a nyersolaj, a fa ára. Úgyszólván alig van ma már nyerstermény, amellyel a nagyipar foglalkozik, amelynek ára ne esett volna nem tíz-húsz,^ hanem negyven vagy ötven százalékkal is. Mégis mit látunk az egész nemzetközi piacon? A nagyipar és a nagykereskedelem tartósan ragaszkodik a maga áraihoz, a maga hasznához és nem akar. lejjebb menni. Állítom, hogy ez a mezőgazdasági ; válság nem mélyült volna ki űgy hazánkban,^ mint világszerte annyira, mint a mostani elmélyülés mutatj kartellek világszerte nem tartottak volna ki a maguk árai mellett. Itt azután már az árakat indokolatlanul tartó kartelleket a vádlottak padjára kell helyezni. (Ügy van! a jobboldalon.) r : A kartellek az egész világot behálózzák és én beismerem azt, hogy ez is olyan gazdasági kérdés, amelyet elszigetelten egy ország sem tud megoldani. Akkor, amikor az egész világon szervezve van a nagyipar és a nagykereskedelem, kétségtelenül egy országban sem lehet szervezettség nélkül hagyni az ipart. Nem is azt tagadjuk meg mi a nagyipartól, hogy szervezkedjék, különösen olyan célok érdekében szervezkedjék, amelyek a közérdekkel összeegyeztethetők, csupán azt kívánjuk, hogy ez a szervezkedés ne történjék a közérdek, a többi termelési ág rovására. (Jánossy Gábor: Pedig így történik!) Nem a nagyipart -kívánjuk megrendszabályozni, mert ha valaki hozzá akarna nyúlni az ipari termeléshez olyan zaklatással, amely felesleges, amely f a termelést akadályozza, mi magunk lennénk az elsők, akik az iparnak védelmére kelnénk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) •'• Nem szabad azonban összetéveszteni • az ipart, a kereskedelmet, a kartellek visszaéléseivel. Ha körülnézümk a nemzetközi gazdasági életbén, megállapíthatjuk, hogy a háborús nehézipar volt az, amely a háború befejezése után nem akart lemondani a maga hasznáról s amelynek egész mentalitása rá van nyomva a párizsi békeszerződésekre; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) sőt a párizsi békeszerződésekből született Nemzetek Szövetségére is. Közismert dolog az, hogy különösen az első években, amikor ennek a háborús nehéziparnak még megvolt az a reménye, hogy a maga konjunktúráját fenntarthatja, a Nemzetek Szövetségében sokkal erősebb befolyása volt a kartellírozott nagyiparnak, mint a mezőgazdasági érdekeknek. A Nemzetek Szövetségének kétségtelen hibája az, hogy a mezőgazdasági érdekek iránt éveken át nem volt érzéke, mert ha valami érzékkel bírt volna, akkor már korábban foglalkozott volna a mezőgazdaság védelmének, megmentésének ügyével és sokkal nagyobb energiával és határozottsággal foglalkozott volna vele. Hogy ez így van s hogy a Nemzetek Szövetségében csakugyan azok a ^hatalmak ültek, amelyek szívesen látták a háborús nagyiparnak próbálkozását, hogy a háborús eszközök gyártásáról áttérve más iparcikkeket gyártson, amelyekkel azután iparkodott elárasztani a világot, azt bizonyítja az, hogy a Nemzetek Szövetsége a kartellkérdéssel csak akkor foglalkozott, amikor már az egész világ közvéleményének elháríthatatlan nyomása kényszerítette erre. Akkor is a szakértők szerint, akik között pedig egy kiváló német szakértő is van, a ka.rtell'bíróság tagja, Tischierschky, továbbá Desugis, Olds ilyen megálapodást létesítettek r «Olyan rohamos volt a fejlődés, hogy a jog úgy elmaradt az élet hirtelen fejlődése mögött, hogy ma lehetetlen megnyugtató kartelitörvényt csinálni.» A Nemzetek Szövetségétől még nem indult ki olyan akció, amely a kartellekkel szemben eredményesen meg tudta volna védeni a mezőgazdaságot. De imég egy másik nagy bűne is van a kartellirozott nagyiparnak, különösen az amerikai nehéziparnak, a nemzetközi életben. Az amerikai nehézipar bűne az, hogy Oroszországban még ma is bolsevizmus van, az ő bűne az, hogy az oroszországi dumping az egész világ gazdasági életét megtámadta, mert az amerikai nehézipar volt az, amely hosszú ideig áruhitellel látta el az* orosz szovjetkormányt és amely az oroszországi termelést iparkodott ezzel az áruhitellel fokozni. Ha körülnézünk Európa egyes országaiban, azt látjuk, hogy egyfelől e túltermelés folytán, amely Amerikából eredt, másfelől az orosz dumping folytán a mezőgazdaság katasztrofális helyzetbe jutott. Egyes szomszédországokban a mezőgazdaság katasztrófája be is következett. Magyarország nincs még ezen a ponton, (Gaal Gaston: Ez tévedés! Ott vagyunk!) de nem is szabad megengednünk, hogy ide jusson és mindent el kell követnünk, hogy ennek az országnak életgyökere, a mezőgazdaság, íbármi áldozattal is fenntartassék. A földmívelő nép elementáris erővel követeli azoknak a tüneteknek és azoknak az okoknak megszüntetését, amelyek előidézték az áranarchiát az iparban és a kereskedelemben. A falu népének elkeseredése indokolt, amikor azt látja, hogy az ő terményeinek, nemcsak a gabonának, hanem egyéb terményeinek is az ára 40—50—60%-kai esik, de ugyanakkor a termelési költségek alig csökkennek és még olyan komoly helyen is, mint az Országos Mezőgazdasági Kamara búzaankétj M * Si gyakorlati gazdaság részéről olyan komoly szakember, mint Elek István, csak arról tud beszámolni, hogy az utolsó esztendőben a termelési költség mindössze 10—15% -kai csökkent a mezőgazdaságban. Kétségtelen, hogy a kartelleknek tulajdonítja a nép az ipari cikkek áremelkedését. Határozottan hiba volt a magyar gyáripar részéről, hogy az árak leszállítása iránt maga nem kezdeményezett már saját körében akciót. Ezt a német gyáripar megtette és tőle telhetőleg iparkodott az árakat leszállítani. A magyar gyáripar részéről alig látunk mást, mint merev védekezést a vádak ellen, (Ügy van! Ügy van!) merev védekezést a kartellek megrendszáb áldozása ellen és azt a hibás taktikát, hogy gyáriparunk érdekeltsége szinte azonosítja magát az összes kartellekkel. Ezzel szemben a nagykereskedelem és a kereskedelem érdekeltsége elég ügyes taktikával, szakított azzal, hogy azonosítsa magát azokkal a kartellekkel, amelyek a közérdek rovására működnek s belépett azok sorába, akik a kartellek megrendszabályozását követelik. Határozottan^ tiltakoznunk kell, hogy mi a gyáripart akarnánk üldözni, mert, amint az előlbb említettem, magunk lennénk az elsők.
