Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

Az országgyűlés képviselőházának 463. ülése 1931. évi február hó 6-án, pénteken, Alniásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyal : Elnöki előterjesztések.— A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : SchandI Károly, Gyulay Sándor, Krúdy Ferenc. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak; Zsitvaij Tibor, Bud János. (Az illés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Fitz Arthur jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Pakots József jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Gubicza Ferenc jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak a váei választókerületben időközi választáson megválasztott Kornis Gyula képviselő úr megbízólevelét. (Éljenzés jobb felől.) A megbízólevelet a Ház megvizsgálás és jelentéstétel végett kiadja az állandó igazolóbizottságnak. Napirendünk szerint következik a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat (írom. 1106, 1107.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik SchandI Károly képviselő úr, aki a múlt ülésen beszédének elmondására halasztást kapott. SchandI Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A gazdasági verseny szabályozása annyira fontos és kényes kérdés, hogy (megértem azt, hogy a Ház oly behatóan és aránylag hosszú vitában foglalkozik ezzel a törvényjavaslattal. A törvényjavaslat vitája során sok kifogás hangzott el a javaslat ellen, mintha az a gazdasági életbe való r erőszakos • (belenyúlásra adna alkalmat a kormányzatnak, mintha az a gazdasági életet feleslegesen akadályozná a maga folyásában. Ha tisztában akarunk lenni ennek a törvényjavaslatnak születésével, akkor vissza kell mennünk a gazdasági élet történetében: azt látjuk, hogy valahányszor az agrárkrízis erősebben lépett fel, mindannyiszor feltámadt a kartellek megrendszafyályozásának követelése a termelő társadalomban. (Jánossy Gábor: Ügy van! Es a fogyasztók körében!) Amikor az ipar ós a nagykereskedelem nem volt olyan fejlett, mint most ami időnkben, a 80-as évek agrárválsága idején, amikor még a kartellek és a trösztök nem voltak annyira kifejlődve, a mezőKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXIII. gazdasági termelők már követelték a kartellek megrendszabályozását. Különösen erősen lépett fel M/J ici követelés a második agrárválság idején; amikor a 90-es évek végén a imagyar gabonatermelés súlyos napjait élte, amikor a búza ára öt forint felé ment, amikor a magyar falu népe körében a tönkremenés sorozatosan következett be és egy évben százezer ember hagyta el az országot, keresve Amerikában a boldogulást, akkor került napirendre a kartellprobléma a maga teljes mélységében a magyar gazdák tárgyalásai során. Jól emlékszem, hogy Károlyi Sándor gróf vezetésével beható tanácskozások folytak az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben és a Gazdaszövetségben a kartellek kinövéseinek megakadályozására. Annakidején a gazdák beható javaslatokat terjesztettek a kormányzat elé és hogy azokból nem lett törvény, annak oka az, hogy az annakidején uralmon volt szabadelviípárt nem látta át a mezőgazdaság vagy a gyengébbek védelmének szükségességét annyira, mint a mostani kormányzat, amely mas alapra helyezkedett Érthető az, hogy ha a mezőgazdasági termelők a maguk szervezetlenségében, a maguk szétszórtságában, amikor milliók nem tudnak összefogni és keserves munkájuk gyümölcsét nem látják, hanem ellenkezőleg a legkeservesebb, a legfáradságosiabb munka ellenére eladásodnak, akkor keresik az okokat, amelyek ezt a válságot előidézték és keresik a védelmet. Beismerem és be kell ismerni, hogy a mostani agrárkrízist nem közvetlenül a kartellek és a nagyipar kinövései idézték elő. A mostani mezőgazdasági válság kiinduló pontja a tengerentúli túltermelés, amely a maga nagy feleslegeivel Európa piacaira zúdult és megkezdette a gabonaárak letörését. Később az következett be, hogy a kartellek a nagyipart és a nagykereskedelmet úgy iparkodtak megvédeni, hogy amikor a mezőgazdaság a maga árainak zuhanását látta, ugyanakkor a nagyipar és a nagykereskedelem a maga árait fenntarthassa. Ennek a makacs, csökönyös ártartásnak semmi alapja, semmi indoka nem volt. Ha még a nagyipar azt mondhatta volna, hogy csak a mezőgazdasági termelésben van árcsök34