Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

220 Az országgyűlés képviselőházának 462. ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. egy 36 kilométeres távot, mondjuk, Monort Egy példával kétezer ember példáját hozom fel. Monorra, tehát 36 kilométeres távra — ugyanez áll Vácra is — eddig fizettek a havi bérletjegyért 27'20 pengőt, most fizetnek majd 3264 pengőt, de ezt a Máv. kikerekíti 33 pengőre. Ha erről a 6 pengőről jó kereset mellett volna szó, talán nem szólnának azok a rétegek, nem háborodnának fel, nem jönnének hozzánk orvoslásért. De méltóztassanak figyelembevenni, hogy az a munkásember, aki Monorról jön be Budapestre, hetenként keres 35 pengőt, havonként tehát 140 pengőt. Ebből lead menetjegyre az államvasutaknak 33 pengőt, vagyis havi keresetének 24%-át kénytelen odaadni az államvasutaknak, nem is szólva arról, hogy a nyugati vagy a k* leti pályaudvartól esetleg még villamoson is kell neki utat tennie a munkahelyére. Méltóztassék csak elképzelni, hogy ha valaki havi keresetének 24—25°/

0-át adja le ezen a címen, akkor milyen helyzetbe kerül. Akkor megérzi a kedvezmény megszorításából előállott 5—6 pengős többletet is, és joga van arra, hogy közvetett úton idejöjjön a Képviselőház elé és az illetékes miniszter figyelmét felhívja arra, hogy ezeket a kedvezményeket továbbra is tartsa fenn, mert szüksége van arra a pár fillérre is. Méltóztassék csak azt az Öt, vagy hat pengőt kitevő többletet, amelyet az a munkás ilymódon kénytelen lesz havonta leadni, kenyérre átszámítani ! Ez 10—12 kiló kenyeret jelent, ennyivel kevesebb jut annak a munkásnak háztartásába havonként, mert az államvasutak igazgatósága más új bevételi forrásokat nem tud nyitni és odamegy, ahol a legkényelmesebb a helyzete, ezeknek a munkásoknak menetdíjkedvezményét vonja meg. Azt mondja a miniszter úr, hogy nem munkásokról van szó. Igenis, legnagyobbrészt munkásokról van szó. Az államvasutak 1926 óta munkás-hetijegyeket adnak. Igaz, hogy ezekhez most nem nyúltak, de ezeket a jegyeket csak azoknak a munkásoknak adják ki, akik ipari vállalkozásokban dolgoznak. Rengeteg munkásember van azonban, akik Budapesten kórházakban, szanatóriumokban, vízgyógyintézetekben és egyéb helyeken végeznek ipari szakmunkát, mint ipari szakmunkások, de nem ipari vállalatokban. Ezek nem kapják meg a heti munkásjegy-kedvezményt, ezeknek havi bérletjegyet kell váltaniok, és ezeket su ítja erősen az az öt-hat pengős havi többkiadás, amely miatt itt szót emeltemA miniszter úr azt mondja, hogy sem szociálpolitikailag, sem gazdaságilag meg nem indokolt kedvezményeket meg nem enged. Benne vagyok. Az olyan kedvezményeket, amelyeket, sem szociális, sem gazdasági szempontok nem indokolnak, tessék leépíteni. (Györki Imre : Agancskiállítás!) Részemről ezt nem fogom kifogás tárgyává tenni, erről biztosítom az igen t. miniszter urat. De ahol szociálpolitikai és gazdasági szempontok is erélyesen követelik a miniszter úrtól, hogy legalább a mostani kedvezményekhez ne nyúljon, ott azután szolgálja is a szociálpolitikai és gazdasági szempontokat és ne engedje az államvasutaknak, hogy ezeket a kedvezményeket megszorítsák. Lehet más megoldás is, t. miniszter úr. Azoknak a munkásoknak, akik nem ipari vállalatoknál dolgoznak, de ipari munkások, tessék kiadni a naponként egyszer Budapestre és vissza a lakóhelyükre érvényes kedvezményes jegyet, de természetesen sokkal olcsóbban, mint most, vagy ha igazolják, hogy ipari munkát végeznek, noha nem ipari vállalkozásnál, adják meg ezeknek a heti munkásjegyek kedvezményét. De tessék valahogy segíteni ezeken ! Ne méltóztassék ezeket a munkásokat is besorozni azok közé, akiknél bizonyos vonatkozásban el kell ismernünk, hogy a kedvezmény megadása szociálpolitikai és gazdasági szempontból nincs megindokolva. Arra kértem a t. miniszter urat, ne engedje meg ennek a rendeletnek végrehajtását. A miniszter úr válaszából úgy látom, hogy nem óhajt az államvasutaknál ebben a tekintetben intézkedni ; így sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy válaszát tudomásul vehessem. Igen könnyedén intézi el a miniszter úr az áruszállításnál megvont 50°/o-os kedvezményeket is. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Hányszoros terhek a városi terhek ? Hat-hétszeres terhek !) Mint az imént mondtam, egy kiló húsnál 2'5 fillér drágulásra van kilátásunk, s noha a burgonyánál, amely a kenyérfogyasztást pótolja (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Nem egészen 0*2 fillér !), csak tizedí'illérekrŐl lehet szó, de végeredményben ez is olyan drágulás forrása lesz egy közintézmény kezdeményezésére, amely drágulást a mai viszonyok között nem lenne szabad megengedni. Talán tíz percnyi meghosszabbítást kérnék. Nem fogom egészen igénybevenni, de mégis kérném. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni 1 (Igen !) A. Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárulVárnai Dániel : T- Képviselőház ! Ne tessék arra hivatkozni, hogy ennek a kedvezménynek nem volt hatása. Ellenben ezt a kedvezményt tovább is fenntartva, azokon a területeken méltóztassék eljárni, amelyek a kedvezmény hatását gátolják : bizonyos illetékek leépítésénél, egyéb terhek leépítésénél, az adózások csökkentésénél, vagy enyhítésénél s akkor meglesz a hatásuk ezeknek a viteldíjkedvezményeknek is. (Bud János kereskedelemügyi miniszter : A városi terhek hathétszeresei ennek !) Hogy részemről nem politikai népszerűséghaj hászás, hanem őszinte szándék volt az oka annak, hogy ezt a kérdést idehoztam, mutatja az, hogy igen széles körökben visszhangja volt ennek. Egy gazdaember panaszkodik levelében és azt mondja, hogy most nagy szükség volna arra, hogy a trágyaszállításnál a régebbi kedvezményeket fenntartsák ; hiszen most van szükség arra, hogy a zöldségnél, az uborkánál elengedhetetlenül szükséges trágyát, amelyet ők már meg is rendeltek, a régebben megadott, de most megvont díjkedvezménnyel kapják. Ök most ettől a kedvezménytől elesnek ; természetes, hogy nyáron a zöldségfélék árában ennek is nyoma lesz. Vagyis akárhova nézek, akárhova fordulok, az államvasutaknak ebben a drágító rendelkezésében azt látom, hogy bár eleinte nem erőteljes, de mégis a mai viszonyok között igen érzékenyen ható drágulási lavinát fog megindítani. S kinek kötelessége a mai viszonyok között ezt a drágulást megakadályozni, ha nem éppen a miniszter úrnak, mint ebben a tekintetben az elsősorban felelős tényezőnek ? A t. miniszter urat szaván akarom fogni, amikor azt mondotta, hogy nem fog elzárkózni bizonyos kedyezmények megadásától ott, ahol ez szociális és gazdasági szempontból indokolt. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy Pest környékén rengeteg olyan munkás lakik, aki azért, mert elveszítette munkahelyét, mert munkanélkülivé lett, el van zárva a munkakeresés lehetőségétől ; nincs munkahelye, s így nem kapja meg a heti munkásjegy kedvezményét sem. Kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék nekem elhinni : nagy szükség van arra, hogy ezek a munkanélküli munkások bejöhessenek munkakeresés céljából Budapestre. A munkanélküliség első