Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának Jf62. árúk után adattak, egypár millióval megterhel­ték az Államvasutakat. Viszont most ezek meg­vonása, ha ezt egy kiló húsra számítóim át, két­filléres^ drágulást jelenthet. A legtöbb árunál pedig, így a burgonyánál és -a hasonlóaknál ti­zedekben kellene ezt kifejezni. Mi volt ezeknek a kedvezményeknek a következménye 1 ? A ter­melő sohasem látta hasznát, mert^ nem lehetett látnia, de a fogyasztó felé tsem érvényesült a hatása. Nem is tudom, tulajdonképpen, kinek volna érdeke ezeknek fenntartása. Az akkori időkben talán indokolt lehetett ez, a mai ala­csony árviszonyok ím ellett azonban Budapest részére speciálisan ilyen kedvezményeket adni, azt hiszem nem indokolt, mert nagyon méltán és helyesen tiltakoznak a többi városok, hogy ez sérti az egyenlő elbánás elvét. Ma, amikor az Államvasutak pénzügyi egyensúlyát bizto­sítani kell, a mai árviszonyok mellett elmúlt az ideje annak, hogy fennmaradjanak ezek a ked­vezményei, amelyek sem a termelő felé, sem a fogyasztó felé nem jelentkeztek, mert nem je­lentkezhettek, az Államvasutak részére pedig pármilliós megterhelést jelentettek. Nem vontam meg azonban azt a fuvardíj­kedvezményt, amely az ország -közgazdasága szempontjából jelentőséggel bír. Igenis, meg­hagytam az állatvásárra jövő olyan állatok után a kedvezményt, amelyek kivitelre kerül­nek, mert igenis, Budapest szempontjából, vala­mint a budapesti vásár és a gazda-, a termelő­közönség szempontjából ezt fontosnak tartom, de ennek megvan a szociális kihatása Buda­pestre is. Meghagytam a kedvezményt a r burgonyá­nál is. Nem áll tehát az, amit t. képviselőtár­sam mondott, mert 200 kilométeren túlmenő tá­volságokra megmaradt a burgonyára nézve is a díjkedvezmény, hiszen a burgonya éppen Szabolcsból és Tolnából, Somogyból jön fel ide, tehát itt sem érte a főváros közönségét semmiféle károsodás. De azokat a kedvezmé­nyeket, amelyek annak idején talán a drága­sági hullám idejében születtek meg, de hatá­sukat nem váltották ki, tényleg megszüntettem, és azt hiszem, hogy aki tárgyilagos, aki tudja, hogy mi az Államvasutak helyzete, helyeselni fogja, hogy ezek a kedvezmények visszavonat­tak, mert hiszen csak helyreállíttatott a régi állapot s tulajdonképpen az egész vonalon ér­vényesül az egyenlő elbánás elve. T. Ház! Ezekben feleltem az igen t. kép­viselő úrnak. En a magam részéről álláspon­tomat röviden a következőkben foglalom össze. Azon az állásponton voltam és ma is azon az állásponton vágyóik, hogy bármilyen nehéz a helyzet, olyan kedvezmények megadásától so­hasem zárkóztam el és sohasem fogok elzár­kózni, amelyek gazdasági életünket erősítik különösen akkor, ha a világpiaccal szemben van erre szükség. Bármilyen terhet jelentenek is ezek, ezeket viselnünk kell. De lehetetlen­ség fenntartanunk olyan kedvezményeket, ame­lyek az Államvasutak teherbíróképességével tudvalevőleg^ semmi^ arányban nem állanak és a mai időkben már meg nem indokolt ked­vezményeket jelentenek. Ezeket azonban nem lehet máról-holnapra az egész vonalon leépí­teni, helyesebben lebontani, de igenis töre­kedni kell ennek a normális helyzetnek a meg­teremtésére (Helyeslés jobbfelöl.) és ezzel kap­csolatban természetszerűleg az egész Állam­vasutnak minél gazdaságosabb üzletvitelére, ami legelsősorban az anyagbeszerzésnél és anyagfelhasználásnál jelentkezik. En csak elismeréssel nyilatkozhatom a vas­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXIII. ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. 219 uti vezetőségről, az Államvasutaknak úgy el­nökéről és elnökhelyetteséről, mint igazgatósá­gáról és egész személyzetéről, mert mondha­tom, hogy kevés ember teljesíti^ kötelességét úgy, mint ez a tisztikar és az egész'vasúti sze­mélyzet, amely igazán elismerést érdemel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Inkább arra törekedjünk, hogy ha már nem tudunk segíteni azokon az alkalmazottokon, de legalább még itt is, ezen a réven is nyerjünk támpontot arra, hogy a kirívó igazságtalansá­gokat szüntessük meg, mert végeredményben ezek az elvont pénzek ezeknek az igazságtalan­ságoknak megszüntetését teszik lehetővé. Tes­sék csak megnézni, nincsen még egy intézmény, ahol B-esoport volna. Ha én megvárom azt, amíg máskép szüntethetem meg itt is a B-cso­portot, akkor nem tudom, mikor szüntethetem azt meg. Es vannak ott kisebb alkalmazottak, akiknek segítségére kell sietnünk. De akkor ne követeljen senki egyoldalú kedvezményeket, hanem csak olyanokat, amelyeket az élet meg­indokol, és akkor mindig ott leszek, hogy meg­adjam azokat. De a meg nem indokolt kedvez­ményeket le fogom építeni. Ennek alapján kérem válaszom tudomásul­vételét (Elénk helyeslés és éljenzés a jobbolda­lon és a középen.) Elnök: Az r interpelláló képviselő úr a vi­szonválasz jogával kíván élni. Várnai Dániel : T. Ház ! Mélyen sainálatos­nak tartom, hogy a miniszter úr nyomban beszéde elején kétségbe vonta az én őszinteségemet. (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Nem vontam kétségbe !) Ez nem komoly érvelés, igen t mi­niszter úr. (Bud János kereskedelemügyi minisz­ter : Dehogy nem !) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a legőszintébb szándék vezetett akkor, amikor ezt az interpellációmat bejegyez­tem és megindokoltam. (Bud János kereskedelem­ügyi miniszter : Egy szóval sem vontam kétségbe !) Semmiféle politikai népszerűségszerzés a célom nem volt. Azt szándékoztam, hogy a kedvezmé­nyek dolgában a miniszter úr legalább részben tartsa fenn az eddigi állapotokat és terjessze ki a kedvezményeket olyan területekre, amelyekre most rá fogok mutatni. T. Képviselőház ! Méltóztatnak emlékezni, én magam hangsúlyoztam a múltkor, hogy ha az államvasutak igazgatósága a forgalom csökkené­séből a bevételek csökkenését is látja, akkor köte­lessége új bevételi forrásokat nyitni, de köteles­sége ezeket az új forrásokat ott nyitni meg, ahol ezekkel a szegény embereknek és a kedvezmé­nyekre legjobban rászorult embereknek nem árt, az érdekeiket szolgálja. Én azt látom, t. Képvi­selőház, hogy az igen t. miniszter úr túlságosan belefúrta a fejét és gondolkodását áz államvasu­tak üzleti könyveibe és ettől mm látja eléggé az életet, amelyet pedig elsősorban neki kellene látnia, nem látja azokat az érdekeket, amelyek­nek szolgálatát elsősorban neki kellene az alája rendelt intézméuyekre ráparancsolnia. Ez a hibája az államvasutak igazgatóságának is, amikor bizo­nyos kedvezményeket megvont, amikor bizonyos kedvezményeket megszoi ít. Én csak egy példával fogom bemutatni azt a helyzetet, amely a ked­vezményes jegyek megszorítása következtében a nagy tömegek háztartásában előáll. Ne méltóztassék a7t mondani, — és ha példá­mat előhozom, bizonyára Őszintén és komolyan ezt nem is mondhatják — hogy csak pár fillérről van szó, amiről beszélni nem is érdemes, és amit igen könnyen elvisel minden munkás háztartása. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Hiszen a munkásokat nem érintette !) De igen ! Majd mindjárt megmondom, hogy érinti őket ! Veszek 32

Next

/
Thumbnails
Contents