Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-462
Az országgyűlés képviselőházának Jf62. árúk után adattak, egypár millióval megterhelték az Államvasutakat. Viszont most ezek megvonása, ha ezt egy kiló húsra számítóim át, kétfilléres^ drágulást jelenthet. A legtöbb árunál pedig, így a burgonyánál és -a hasonlóaknál tizedekben kellene ezt kifejezni. Mi volt ezeknek a kedvezményeknek a következménye 1 ? A termelő sohasem látta hasznát, mert^ nem lehetett látnia, de a fogyasztó felé tsem érvényesült a hatása. Nem is tudom, tulajdonképpen, kinek volna érdeke ezeknek fenntartása. Az akkori időkben talán indokolt lehetett ez, a mai alacsony árviszonyok ím ellett azonban Budapest részére speciálisan ilyen kedvezményeket adni, azt hiszem nem indokolt, mert nagyon méltán és helyesen tiltakoznak a többi városok, hogy ez sérti az egyenlő elbánás elvét. Ma, amikor az Államvasutak pénzügyi egyensúlyát biztosítani kell, a mai árviszonyok mellett elmúlt az ideje annak, hogy fennmaradjanak ezek a kedvezményei, amelyek sem a termelő felé, sem a fogyasztó felé nem jelentkeztek, mert nem jelentkezhettek, az Államvasutak részére pedig pármilliós megterhelést jelentettek. Nem vontam meg azonban azt a fuvardíjkedvezményt, amely az ország -közgazdasága szempontjából jelentőséggel bír. Igenis, meghagytam az állatvásárra jövő olyan állatok után a kedvezményt, amelyek kivitelre kerülnek, mert igenis, Budapest szempontjából, valamint a budapesti vásár és a gazda-, a termelőközönség szempontjából ezt fontosnak tartom, de ennek megvan a szociális kihatása Budapestre is. Meghagytam a kedvezményt a r burgonyánál is. Nem áll tehát az, amit t. képviselőtársam mondott, mert 200 kilométeren túlmenő távolságokra megmaradt a burgonyára nézve is a díjkedvezmény, hiszen a burgonya éppen Szabolcsból és Tolnából, Somogyból jön fel ide, tehát itt sem érte a főváros közönségét semmiféle károsodás. De azokat a kedvezményeket, amelyek annak idején talán a drágasági hullám idejében születtek meg, de hatásukat nem váltották ki, tényleg megszüntettem, és azt hiszem, hogy aki tárgyilagos, aki tudja, hogy mi az Államvasutak helyzete, helyeselni fogja, hogy ezek a kedvezmények visszavonattak, mert hiszen csak helyreállíttatott a régi állapot s tulajdonképpen az egész vonalon érvényesül az egyenlő elbánás elve. T. Ház! Ezekben feleltem az igen t. képviselő úrnak. En a magam részéről álláspontomat röviden a következőkben foglalom össze. Azon az állásponton voltam és ma is azon az állásponton vágyóik, hogy bármilyen nehéz a helyzet, olyan kedvezmények megadásától sohasem zárkóztam el és sohasem fogok elzárkózni, amelyek gazdasági életünket erősítik különösen akkor, ha a világpiaccal szemben van erre szükség. Bármilyen terhet jelentenek is ezek, ezeket viselnünk kell. De lehetetlenség fenntartanunk olyan kedvezményeket, amelyek az Államvasutak teherbíróképességével tudvalevőleg^ semmi^ arányban nem állanak és a mai időkben már meg nem indokolt kedvezményeket jelentenek. Ezeket azonban nem lehet máról-holnapra az egész vonalon leépíteni, helyesebben lebontani, de igenis törekedni kell ennek a normális helyzetnek a megteremtésére (Helyeslés jobbfelöl.) és ezzel kapcsolatban természetszerűleg az egész Államvasutnak minél gazdaságosabb üzletvitelére, ami legelsősorban az anyagbeszerzésnél és anyagfelhasználásnál jelentkezik. En csak elismeréssel nyilatkozhatom a vasKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXIII. ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. 219 uti vezetőségről, az Államvasutaknak úgy elnökéről és elnökhelyetteséről, mint igazgatóságáról és egész személyzetéről, mert mondhatom, hogy kevés ember teljesíti^ kötelességét úgy, mint ez a tisztikar és az egész'vasúti személyzet, amely igazán elismerést érdemel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Inkább arra törekedjünk, hogy ha már nem tudunk segíteni azokon az alkalmazottokon, de legalább még itt is, ezen a réven is nyerjünk támpontot arra, hogy a kirívó igazságtalanságokat szüntessük meg, mert végeredményben ezek az elvont pénzek ezeknek az igazságtalanságoknak megszüntetését teszik lehetővé. Tessék csak megnézni, nincsen még egy intézmény, ahol B-esoport volna. Ha én megvárom azt, amíg máskép szüntethetem meg itt is a B-csoportot, akkor nem tudom, mikor szüntethetem azt meg. Es vannak ott kisebb alkalmazottak, akiknek segítségére kell sietnünk. De akkor ne követeljen senki egyoldalú kedvezményeket, hanem csak olyanokat, amelyeket az élet megindokol, és akkor mindig ott leszek, hogy megadjam azokat. De a meg nem indokolt kedvezményeket le fogom építeni. Ennek alapján kérem válaszom tudomásulvételét (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az r interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Várnai Dániel : T. Ház ! Mélyen sainálatosnak tartom, hogy a miniszter úr nyomban beszéde elején kétségbe vonta az én őszinteségemet. (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Nem vontam kétségbe !) Ez nem komoly érvelés, igen t miniszter úr. (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Dehogy nem !) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a legőszintébb szándék vezetett akkor, amikor ezt az interpellációmat bejegyeztem és megindokoltam. (Bud János kereskedelemügyi miniszter : Egy szóval sem vontam kétségbe !) Semmiféle politikai népszerűségszerzés a célom nem volt. Azt szándékoztam, hogy a kedvezmények dolgában a miniszter úr legalább részben tartsa fenn az eddigi állapotokat és terjessze ki a kedvezményeket olyan területekre, amelyekre most rá fogok mutatni. T. Képviselőház ! Méltóztatnak emlékezni, én magam hangsúlyoztam a múltkor, hogy ha az államvasutak igazgatósága a forgalom csökkenéséből a bevételek csökkenését is látja, akkor kötelessége új bevételi forrásokat nyitni, de kötelessége ezeket az új forrásokat ott nyitni meg, ahol ezekkel a szegény embereknek és a kedvezményekre legjobban rászorult embereknek nem árt, az érdekeiket szolgálja. Én azt látom, t. Képviselőház, hogy az igen t. miniszter úr túlságosan belefúrta a fejét és gondolkodását áz államvasutak üzleti könyveibe és ettől mm látja eléggé az életet, amelyet pedig elsősorban neki kellene látnia, nem látja azokat az érdekeket, amelyeknek szolgálatát elsősorban neki kellene az alája rendelt intézméuyekre ráparancsolnia. Ez a hibája az államvasutak igazgatóságának is, amikor bizonyos kedvezményeket megvont, amikor bizonyos kedvezményeket megszoi ít. Én csak egy példával fogom bemutatni azt a helyzetet, amely a kedvezményes jegyek megszorítása következtében a nagy tömegek háztartásában előáll. Ne méltóztassék a7t mondani, — és ha példámat előhozom, bizonyára Őszintén és komolyan ezt nem is mondhatják — hogy csak pár fillérről van szó, amiről beszélni nem is érdemes, és amit igen könnyen elvisel minden munkás háztartása. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Hiszen a munkásokat nem érintette !) De igen ! Majd mindjárt megmondom, hogy érinti őket ! Veszek 32
