Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

12 Az országgyűlés képviselőházának . arról van szó!) Mondom, Budapesten és az or­szágban mindaz megtétetett... (Peyer Károly: Ezután, ha valaki Ihozzám jön, hogy éhes, elkül­döm a miniszter úrhoz! — Szűcs István: Min­denkinekkell segítenie, aki tud!) Hogy a dolgok ilyen állása mellett most Ígéretet tegyek a munkanélküliség esetére való biztosítás beho­zására, ezt teljesen lehetetlennek tartom a jelen­legi körülmények között. Minden mást, amit meg lehet tenni, megteszünk, minden más tekin­tetben szorgalmazunk mindent, körültekintőek vagyunk és mindent a legnagyobb energiával csinálunk; mindent elítélünk, ami ezzel a szel­lemmel szemben van és mindent meg is aka­runk akadályozni, ami ezzel a szellemmel szem­ben van; komolyságra, a legnagyobb öntudatra, a legnagyobb önérzetre és rendre akarjuk kérni •a nemzetet. Ez a mi felfogásunk ebben a kér­désben. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Minthogy napirendünk egyetlen tárgya a további teendők iránti intézkedés, javaslatot teszek a t. Háznak legközelebbi ülé­sünk idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy a Ház tanácskozásait bi­zonytalan időre halassza el (Zaj a szélsőbalol­dalon.) és hatalmazza fel az elnökséget, hogy a kormányelnök úrral egyetértésben, megfelelő időben a Ház összehívása iránt saját hatás­körében intézkedjék. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: A kartelleket minél hamarább meg kellene rendszabályozni!) Méltóztatnak ehhez a javaslatomhoz hozzájárulni? (Farkas István: Szót kérek!) Farkas István képviselő urat illeti a szó! Farkas István: T. Ház! Az elnök úr javas­lata nagyon meglepő. Bocsánatot kérek, a Ház­nak bizonytalan időre való elnapolása azt je­lenti, hogy a parlamentet megint kikapcsolják az életből. Most volt hosszabb karácsonyi szü­net s mégis már az első ülésen azt javasolja a 1. Ház elnöke, hogy bizonytalan időre napoljuk el a Házat. A mostani gazdasági viszonyok kö­zött érthetetlen, hogy ez a Ház nem foglalkozik komolyan azzal a rettenetes nyomorúsággal, azzal a lezülléssel, amely dbben az országban van. Ha a Ház elfogadja ezt a javaslatot, ezzel a többség csak tanújelét adja annak, hogy nem akar az ország népének, a dolgozó osztályok­nak bajaival foglalkozni. A kormánynak nincs tervszerű programmja sem közgazdasági, sem politikai vonatkozás­ban. Az ország közgazdasága tönkrement, le­züllött a munkanélküliség óriási arányokat ölt; előbb hallottuk a népjóléti miniszter úrtól azt a ikijelentést, hogy az államnak nincs pénze arra, hogy a munkanélkülieknek segélyt adjon. A miniszter úr-nag-yon jól beszélt; ismeri a né­met viszonyokat, tudott hivatkozni arra, hogy ott mennyit adnak a munkanélküliek segélye­zésére, s tudott hivatkozni arra is, mennyit ad az osztrák állam; azt mondotta azonban, hogy nálunk csaik karitativ úton hajlandó és tud valamit segíteni. Ez nem államkormányzás t. Uraim; az állami életben nem karitativ úton kell beavat­kozni, és nem ott kell megfogni a kérdést, ahol a miniszter úr meg akarja fogni, mert hiszen a kormány tehetetlenül áll ebben az adott gaz­dasági és politikai szituációban, nem tud segí­teni a bajokon, nem tud segíteni azon, ho^­megállítsa fezt a gazdasági válságot, ezt a le­züllést, amely az országban ma van és amely lehetetlenné teszi azt, hogy megforduljanak ezek az állapotok és változott viszonyok ala­kuljanak ki. 5. ülése 1931 január 14--én, szerdán. A kormánynak ez az álláspontja nyilván­valóan azt bizonyítja, hogy nincs is terve, nincs is szándéka. Ne azonosítsa magát a t. Ház a kormánnyal, hanem álljon a sarkára, mondja meg nyíltan és világosan, hogy mit akar. Hiszen azt önök is tudják a túlsó olda­lon, hogy nagy a nyomorúság, nagy a munka­nélküliség. (Felkiáltások a jobboldalon: Per­sze!) Önök is tudják, hogy mezőgazdasági vál­ság és ipari válság van, (Felkiáltások a jobb­oldalon: Nem tudunk segíteni!), látják az ér­telmi, a szellemi válságot, minden vonalon látják, hogy milyen nagy a nyomorúság. Miért helyezkedjünk akikor arra az álláspontra, hogy a parlamentet megint hosszabb időre elnapol­ják? (Jánossy Gábor: Nem hosszabb időre, pár napra!) Bizonytalan időről van szó; ez a bi­zonytalan idő pedig azt jelenti, hogy a kor­mány maga sem tudja, hogy mit csináljon. Itt van a bajok sokasága. A probléma leg­elsőisorban íaz. hogy van-e 'a kormánynak terve a gazdasági élet további lezüllésének megaka­dályozására! önök beszélnek tízéves uralomról, önöik dicsérik a kormányukat, ihogy sokáig él, boldogul, hogy ilyen hosszasan itt van a Bethlen­kormány a nyakunkon és az országon, de a helyzet az, ihogy Jtönkre megy bele az egész ma­gyar közgazdasági élet. (Gáspár Elemér: Nem a kormány miatt!) és uninden lezüllik. A miniszter úr elismerte előbbi felszólalá­sában, hogy nincs Hitel, ninés bizalom, nem tu­dunk kölcsönt kapni, nincs pénz (Jánossy Gá­bor: Nem mondta, Ihogy nincs bizalom.) isem a városok, sem az államok, sem 'más közüle­tek nem kapnak kölcsönt, nincs kiút, szóval a csőd szélén állunk, (Zaj a jobboldalon. — Já­nossy Gábor: Ezt nem mondta senki!) A ma­gyar közgazdaság a csőd szélén áll és ezzel szemben tehetetlen a 'kormány. A parlament nem ihelyezkedhetik arra az álláspontra, amelyre a kormány (helyezkedik, hanem a par­lamentnek tudnia kell azt, hogy mi van, lesz-e kiút, lehet-e megtalálni olyan kiutat, olyan módszert, amellyel ezéken az állapotokon vál­toztatni kellene. Ha a kormány nem tudja ezt megcsinálni, a parlamentnek kell megcsinálnia. Ha van a Képviselőiházíbian ivalami kis felelős­ségérzet, ha adnak valamit ímegbizóikra az urak, akkor ezzel kell foglalkoznunk. Mert ott künn az életben 'azt kérdik, ihogy ími lesz. 'hogyan lesz, mit csinálunk télen, hoeryan fogunk kievickélni a bajokból? ÍPropper Sándor: Ez mégis csak fontosabb volna, imint a vaddisznóvadászat. — Pever Károly: Nem az érdekel, hogy a maha­radzsa hány disznót lőtt!) Ellenben az urak nyugodtan t elmennek vadászni, elmennek far­sangolni^ bálozni, itt hagyják a Képviselőházat, (Zaj a jobbóldalon. — Jánossy Gábor: Nem idevaló dolgok ezek!) ahelyett, Jiogy az életet érintő kérdésekkel komolyan foglalkoznának. T. Ház! Én azt javasolom az elnöki napi­rendi indítvánnyal szemlben, hogy a Képvi­selőiház legközelebbi ülését január 15-én, dél­előtt 10 órakor tartsa es ennek] az ülésnek napi­rendjére tűzze ki a népjóléti miniszter úr mai felszólalásának (megvitatását. (Helyeslés a szél­sőbalodalom. — Zaj a jobboldalon. — B. Pod­maniczky Endre: Ezzel elősegítünk valamit?) A népjóléti miniszter úr mai felszólalása a gazdasági kérdések egész sorozatán alapszik, azon alapszik, hogy állunk, milyen a magyar közgazdasági élet helyzete, és lehetséges-e az, hogy mi szociális vonatkozásban tegyünk in­tézkedéseket A miniszter úr azt mondotta, hogy az államháztartás költségvetésébe nem lehet ezt beilleszteni. Tessék módot adni a t. Háznak

Next

/
Thumbnails
Contents