Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

218 Az országgyűlés képviselőházának ^62. ülése 19$ 1 február 5-én } csütörtökön. a szesznél 47%, a bornál 43%, a húsnál 40%, a cukornál 70%, a nyersvasnál 30—60%, a gépek­nél 30—40%, az olaj féléknél 30—40% kedvezmény áll fenn. Ezekhez nem lehet most hozzányúlni, mert ez olyan megterhelését és olyan lerontását jelentené árviszonyainknak és hitelünknek, amelyért a felelősséget senki sem tudná vál­lalni. (Ügy van! jobbfelől.) Természetesen a többi cikkeket sorban kellene fölemlítenem, de talán elegendő, ha csak az összefoglaló tételt olva­som fel, hogy a mezőgazdasági cikkekre adott fuvardíj kedvezmények pénzbeli értéke 17 mil­lió pengő, az ipari cikkekre adott kedvezmé­nyek 8'8 (milliót, az egyéb kedvezmények pedig 3"5 milliót jelentenek. Ha tehát összeadjuk eze­ket az összegeket, kitűnik, hogy az Államvas­utak 29 "3 millió pengő kedvezményt adnak az áruszállításnál. Ezek az árukedvezmények te­hát megindokoltak, ez rendben van; azonban itt is meg kellett vonnom egyes árukedvezménye­ket, olyanokat, amelyeket a gazdasági élet szempontjából indokoltnak nem találtam. Csak megemlítem, — mert éppen itt látom Sándor Pál t. képviselőtársamat, aki nem egyszer szóvátette a cementre adott díjkedvezményeket, amelyek tényleg nem voltak indokoltak sem a termelés, sem a versenytképesség szempontjá­ból. — hogy ezt az annyiszor szóvátett kedvez­ményt és a hasonló kedvezményeket megvon­tam. (Sándor Pál: Végre! — Elénk helyeslés.) Kijelentem, hogy csak az olyan díjkedvezmé­nyeket tartom helyeseknek, amelyek tényleg feltétlenül szolgálatára vannak a gazdasági életnek és amelyek különösen világpiaci viszonylatban emelik versenyképességünket. (Elénk helyeslés.) T. Ház! Egy másik oldala a kérdésnek az ú. n. személydíjszabási vagy menetdíjkedvez­mények. Nézetem szerint e tekintetben sok túl­zás van. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket a ked­vezményeket meg kellett szorítanom, aminthogy meg kellett szorítanom néhány, speciálisan Budapest részére adott kedvezményt is. (Elénk helyeslés.) Nem is beszélek a szabadjegyekről, amelyeket legjobban szeretnék eltiltani. (Elénk helyeslés. — Br. Podmaniczky Endre: Ez volna az első!) Tényleg oda kellene törekedni, hogy azok eltűnjenek, mert méltóztassanak elhinni, nagyon nehéz a kereskedelemügyi miniszter helyzete ezekkel az örökös kérelmekkel szem­ben. (Ügy van! Ügy van!) Nézetem szerint, akik utaznak, fizessék meg az ellenértéket, (Élénk lyeslés.) mert itt határt sem lehet tartani. En arra törekszem, hogy ezeket a kedvezményeket lehetőleg megvonjuk. (Elénk helyeslés.) De voltak egyéb kedvezmények is. így a ki­állítások és a különböző kongresszusok, stb. ói­mén adott kedvezmények. Ezen a téren bizo­nyos túlzások voltak. (Egy hang a jobboldalon: Visszaélések!) Lépten-nyomon találnak valami indokot, hogy ilyen alapon vasúti kedvezmé­nyeket vegyenek igénybe. E tekintetben még nem tettem meg a legszélső lépést, de azt hi­szem, a t. Ház csak^ helyeselni fogjam hogy az ú. n. 50%-os menetdíjkedvezményt a jövőben csak két kiállításra adom meg, és pedig a^ mező­gazdasági évi kiállításra és a tavaszi vásárra. (Elénk helyeslés.) Szerintem ezt a két kiállítás az, amelynél az ország érdekében ez a kedvez­mény igenis indokolt^ (Ügy van! r Ügy van!) mert ezeken a kiállításokon a világ előtt jele­nünk meg, és így ezeknél indokolt, hogy ezek a kedvezményeik megadassanak. (Élénk helyes­lés ) Minden egyéb kiállításra a jövőben a kül­földhöz hasonlóan 33%-nál nagyobb kedvez­ményt nem adunk. (Elénk helyeslés.) Ez a mi­nisztertanács határozata. Ez a kedvezmény, azt hiszem, még mindig igen elégséges. Ami a pestkörnyéki kedvezményeket illeti, amelyeket igen t. képviselőtársam szóvá tett, itt három csoportja van a kedvezményeknek, amelyekéinél megszorításokat tettünk. A mun­kásokra és a tanulókra nézve teljesen meg­hagytuk a mai állapotát. (Helyeslés.) Az egyéb pestkörnyéki kedvezmények^ terén az a helyzet, hogy eddig az ú. n. havibérletjegyek tulajdo­nosai 74%-os díjkedvezményt kaptak. Ezt a ked­vezményt bárki igénybe vehette, aki egy bizo­nyos távolságra lakott Budapesttől. A közalkal­mazottak családtagjai 86'5%-os díjkedvezmény­ben részesültek, tehát mindössze 14'5%-át fizet­ték a rendes menetdíjaknak; saját személyükre pedig a közalkalmazottak 92"7%-os kedvezményt kaptak; azt lehet tehát mondani, hogy majdnem semmit sem fizettek, ment mindössze 7'3%-át fizették a viteldíjnak. Hogy ez mit jelent a praktikumban, az mindjárt kitűnik, ha sorra veszem ezeket a csoportokat kilométerek sze­rint. Az első csoportban 10 kilométer távolsá­gig — a III. osztályt véve alapul — az emelés után is anindössze 9'6 fillért, 40 kilométerig 55 fillért fognak fizetni. A közalkalmazotti havi­bérletjegy éknél 10 kilométerig 4'8 fillért, 40 ki­lométerig 28 fillért, a 30 napos menet jegyfüze­teknél 10 kilométerig 2'6 fillért és 60 kilométe­rig 24 fillért fizettek, vagyis ezt átviive az életbe, Vácról Budapestre 13 fillér volt a vitel­díj, és 60 kilométerig, tehát majdnem Szobig, 24 fillér a viteldíj a 20%-os emelés után, úgy­hogy az illető Budapesten egy átszállójegyért végy egy szakaszjegyért is többet fizet. Engedelmet kérek, de az ilyen messzemenő kedvezményeknek semmi indokoltságuk nin­csen, ezek óriási megterhelést jelentenek a vasútra nézve, de nem is igazságosak más szem­pontból sem, mert ugyanakkor aat látom, hogy a munkások a munik ás jegyért 10 kilométerig 8.'6, 30—40 kilométerig 46, 71—80 kilométerig 88 fillért fizetnek. Ezek tehát a mai időkben egy­általában meg nem indokolt kedvezmények vol­tak. Nyiltan bevallom, hogy ezeknek a lassú le­építésére törekszem, mert végeredményben va­lami ellenértéket kell adni a vasutaknak a fu­varozásért. Azt hiszem, hogy akkor, amikor ilyen mérsékelten, csak 20%-kai tettem meg az első lépést, ez ellen semmi észrevételt nem le­het tenni, mert ez csak 1—2 fillér emelkedést je­lent és indokolt azért is, hogy ezeket a kedvez­ményeket közelebb hozzuk legalább a munkás­jegyek árához. Ez az a nagy díjkedvezmény tehát, amelyet megvontam, amit — nagy örömmel láttam — senki sem kifogásolt, mert ez nincs összhang­ban a mai helyzettel, és azt hiszem, ezen a té­ren tulajdonképpen senkit méltánytalanság nem ért. (Br. Podmaniczky Endre: Kákán csomó!) A második csoport bizonyos áruknak Buda­pestre való szállítására fennállott díjkedvez­mény. Méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy amikor 1924 körül drágasági hullám volt, — nem emlékezem egészen pozitíve, hogy mikor, de körülbelül e körül az időszak körül volt — akkor nagy tanácskozások folytak, hogy mi­csoda intézkedéseket kellene tenni az árlemor­zsolódás érdekében. Látjuk, hogy ma azok a magasabb árak (mégis kedvezőbbek a gazdasági élet szempontjából. — En már akkor^ is bizo­nyos óvatossággal kezeltem ezt a kérdést. — S akkor születtek meg egyes árukedvezmények speciálisan Budapest részére. Ezek az árudíj­kedvezmények, amelyek a Budapestre szállított

Next

/
Thumbnails
Contents