Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának 1*62. múlt heti pénteki ülésén Várnai Dániel igen t. képviselőtársaim interpellációt intézett hozzám az Államvasutak részéről megvont bizonyos kedvezmények ügyében. Nem veszi rossz néven az igen t. képviselőtársam, de az ő interpellációjának érveléséből nem azt vettem észre, mint hogyha nagyon nehezményezné a tarifakedvezmény megvonásokat, s a nélkül, hogy szemrehányást akarnék tenni ebben az irányban, vigy

r láttam, hogy inkább politikai szempontból kívánta a kérdést megfogni. T. Ház] A gazdasági válság nem mariadhatott hatás nélkül az Államvasutakra sem, hiszen köztudomású, hogy az Államvasutak forgalma jelentékenyen csökkent, ami természetesen kifejezésre jut bevételeinek alakulásában is. A forgalomcsökkenés mintegy 17%-ot tesz ki s ha nézem a többi középeurópai állam vasutainak helyzetét, azt lehet mondani, hogy ez az arányszám még nem is olyan túl magas, kétségtelen azonban, hogy azért a mi viszonyaink között mégis kiváltja a maga hatását. A 17 %-os forgalomcsökkenés tetrinészetszerűleg kedvezőtlenül befolyásolja a bevételi oldalt, s minden erővel arra kellett és kell törekedni, hogy az Államvasutak egyensúlyát az egész vonalon fenntartsuk. Ennek következtében a legkülönbözőbb intézkedéseket tettem meg s ezek körébe tartoznak azok az intézkedések is, amelyek a sem gazdaságilag, sem szociálpolitikailag meg nem indokolt kedvezmények megszorítását célozzák. T. Ház! Nem akarom most felsorolni az összes intézkedéseket, csak úgy röviden fogok ráutalni, hogy a személyzeti kiadásoknál jelentékeny megtakarításokat értünk el. Hiszen ott egy több évre kiterjedő Programm van, amelynek végrehajtása összefüggéslben van a vasút teljes átorganizálásával. Nem kívánom a személyzet problémáját B-lista alapján, vagy hasonló alapon megoldani, ezt nem tartanám szerencsésnek, különösen a mai időkben, hanem, . igenis, az üres állások fee nem töltésével próbáljuk megoldani ezt a kérdést éppúgy, mint az adminisztráció egyéb ágaiban. Nagyon jól tudóan, hogy bizonyos fokig ez is kedvezőtlenül befolyásolja az előmeneteli viszonyokat, ezt az áldozatot azonban meg kell hoznia a személyzetnek és hiszem, hogy a Bcsoport megszüntetésével s különösen a kisebb kategóriák helyzetének megjavításával, ami nem is követel nagy áldozatot, meg lehet oldani a kérdést úgy, hogy közmegnyugvás teremthető. Ennél azonban tovább kellett 'menni, keresni )kellett azokat a tételeket, amelyek jelentékeny előnyt jelentenek a budgetre. Ennek következtében kénytelen voltam a vonatok számát csökkenteni. Tudom, hogy ez is kellemetlen hatást váltott ki, azonban egész Európa élt ezzel a szisztémával és a vonatok számát mi még mindig nem csökkentettük olyan mértékben, amely az 1927/28. évi állapotnak felelne meg. Látni lehet tehát, hogy itt semmiféle túlzás nincs, viszont ez pár millió megtakarítást jelent az Államvasút részére. • A legnagyobb gondot fordítom arra, hogy az anyagbeszerzés mentől jutányosabb és mentől előnyösebb árak mellett történjék. Itt részletesen is felsorolhatnám az adatokat,^ azonban azt hiszem, hogy a mélyen t. Házat kielégíti az, ha azt jelzem, hogy nagy átlagban sikerült 25%-os ármegtakarítást elérni. Ez tehját jelzi, hogy a>z Államvasút a cikkek egy nagy csoportjánál ennyivel előnyösebben szerzi be most az ő szükségleteit, mint azelőtt. ülése 19$1 február 5-én, csütörtökön. 217 Ezen az úton azonban tovább kell haladni, nem állhatunk meg, mert még mindig ivannak egyes árucikkek, amelyeknek árviszonyai egyáltalában nem kielégítők, ahol további engedményeket kell elérni az Államvasutaknál és egyéb közszállításoknál ás. Különösen idetartoznak — ami az Államvasutaik szempontjából jelentékeny kiadást jelent — a cement, a tégla és a mész, ahol a mai árviszonyok nem indokoltak. A vasáruk csoportjánál is további engedményeket kell^ elérni. Remélem, hogy ez is meg fog történni, és így az Államvasutak helyzetét is ezen az úton tovább javíthatjuk. (Sándor Pál: Es a szén?) Nagyon helyesen mutat rá igen t. képviselőtársam a szén kérdésére. A tárgyalások most vannak folyamatban, és remélem, hogy a szénbányák átérezve az Államvasutak és különösen az ország mai gazdasági helyzetét, meg fogják hozni, — nem azt az áldozatot — hanem azt a méltányos árat, amely összhangban van az ő érdekeikkel, de összhangban van tulajdonképpen az országnak egyetemes érdekeivel is. (Ügy van! Ügy van!) Mert 'végeredményben • a szénkérdés nemcsak az Államvasutak kérdése, ez az ország egyetemes gazdasági életének kérdése. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Nem kérünk túlzásokat, áldozatokat, csak azt kérjük, amit a mai időkben méltán el lehet várni, a nélkül, hogy veszteséget akarnánk okozni. Nem kívánhatunk veszteséget, de igenis, a mai gazdasági helyzetben ezt a méltányos árat jogosan és méltán megikövetélhetjük. (Helyeslés. — Sándor Pál: Végre!) T. Ház! De még mindezek az intézkedések nem voltak kielégítők. Fel kellett tehát használnom az alkalmat, hogy bizonyos fokig a kedvezményeket is megszorítsam, és megmondom, milyen indokból. (Halljuk! Halljuk!) Egészen nyiltan megmondom, hogy mindenütt a világon vannak bizonyos vasúti kedvezmények, de annyira nagy eltolódás ebben az irányban, mint a mi államvasutainknál, nem igen észlelhető. Tulajdonképpen a kedvezmények jórésze olyan időben született meg, amikor még az infláció idejét éltük, mert senki sem látta azoknak kihatásait, pontos számítások sem voltaik eszközölhetők. Ezek a kedvezmények tovább éltek, és ennék alapján az egyesre tulajdonképpen nagyon nagy előnyt rejtenek, de viszont az Államvasutakra indokolatlan megterhelést jelentenek. Éppen az Államvasutak mai helyzetében választanom kellett, hogy milyen megoldásokat keressek. Követhettem azt az utat, amelyet előbb vázoltam és amelyet ki fogok egészíteni az interpelláció anyagával, vagy pedig egy tarifaemeléshez fordulhattam volna, avagy megvonhattam volna a gazdasági élet számára adott és a mi versenyképességünket emelő kedvezményeket. Azt hiszem, t. Ház^hogy mindenki, úgy a mélyen t. Képviselőház, mint az egész (közvélemény helyeselni fogja, hogy sem a tarifaemeléshez nem nyúltam, — nem találjam volna szerencsésnek a mai gazdasági helyzetben- — de éppen úgy nem találtam 'volna szerencsésnek, hogy azokat a kedvezményeket vonjam meg, amelyek versenyképességünk emelését célozzák. (Ügy van! jobbfelől.) Nem is kicsik ezek a (kedvezmények. Kénytelen leszek egypár adatot felsorolni. (Halljuk! Halljuk!) Éppen a versenyképesség emelésére a külföldre szállított szarvasmarháknál és az apróbb háziállatoknál 20%, a sertéseknél 35%, a hüvelyes éknél 20%, az őrleményeknél 20—30%,