Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

212 Az országgyűlés képviselőházának &62. ülése 1931 február B-én

t csütörtökön. des bíróság hivatott és ezt tudjuk most lehetővé tenni ezzel a törvényjavaslattal. Ha más szempontból nem, már ebből a szempontból is örömmel kellene üdvözölnöm ezt a törvényjavaslatot, de mivel nem vagyok kartellista, sajnos, csak a kartellek, a kartellszerződések szenvedő alanya, fogyasztó vagyok, ennélfogva annál is inkább lelkesedéssel kell üdvözölnöm ezt a javaslatot. Valahányszor egyegy egészséges gazdasági megmozdulás volt ebben az országban, a kartellek kinövéseik, viszszaéléseik által azt az egészséges gazdasági megmozdulást igyekeztek lehetőleg csírájában elfojtani. Emlékezzünk csak vissza, amikor a háború után pár évvel megindult az építkezés, rögtön jelentkezett a téglakartell^a eementkartell, a fakartell, a vaskartell, a mészkartell stb., egyszerre ott voltak, megakadt az építkezés, (ügy van! jobb felől.) ellenben rögtön emelkedtek a lakbérek. Beszélünk népruházási akcióról. A kereskedelemügyi miniszter úr keresi, hogy miképpen juttasson a szegény embereknek mentől több cipőt, ruházati cikket, de beleütközik a textilkartellbe, a bőrkartellibe. A búza ára lezuhant másfél év alatt harmadrészére, hol van az egyharmadrészre lezuhant kenyérár, lisztár? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hol van? Megmaradt ugyanazon a nívón a kenyér ára is és^ a péksütemény ára is. A malomkartell, a pékkartell egész szépen megszerzi azt a pénzt, ami a gazdánál neu. marad meg. Tévedés, hogyha azt mondja valaki, hogy itt elolvad, eltűnik a gazda kára. Nem, rámutatunk arra, hogy hová vándorol: a malomkartellnek, a pékkartellnek és egyéb kartelleknek a zsebébe. Ott van, onnan kell kivenni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A kartellszerződéseket kell a pincéből kiemelni és akkor mindjárt vissza tudjuk a gazdának adni azt, ami őt jogosan megilleti. T. Képviselőház! Most, amikor egy ilyen fontos javaslat van a Ház előtt, két oldalról is ellenzik ezt. Az egyik oldalról azt mondják, hogy túlságosan kevés van a kartelltörvényben, többet kellene belevenni, le kell törni, ki kellene irtani^ a kartelleket. A imásik oldalról pedig azt mondják, hogy sok van ebben a javaslatban, mert hiszen az ő érdekük, amely oldalról ez a felszólalás hangzik, inkáibb az volna, hogy törvényesítsük az eddig törvénytelen gyermekeket: a kartellszerződéseket, de a nélkül, hogy az államnak, vagy a bíróságnak, vagy a hatóságoknak bármiféle beleszólást engednénk a kartelszerződések tartaknába. Hogy lehet ezt megmagyarázni? Nagyon egyszerűen. Minden kartellszerződés Janus-arcú lény: az egyik ábrázata egy símaarcú ifjút ábrázol. Az azt mondja: én kartell, a termelésnek okszerűsítését akarom elérni, (Jánossy Gábor: En kartell ő felsége! — Petrovácz Gyula: «Mi» kartell.) Ügy van, helyes. Azt mondja: Mi kartell a termelést ésszerűsíteni, okszerűsíteni akarjuk, a túltermelést akarjuk megakadályozni, mert a túltermelésnek eredménye a gazdasági válság, a túltermelés eredménye a munkanélküliség, a túltermelés eredménye aztán a nyomorúság lesz. Van is benne valami, bár méltóztassanak megengedni nekem azt a tiszteletteljes észrevételt, hogy amikor a világon 200 millió ember éhezik, lehet akkor itt tulajdonképpen gabonatúltermelésről beszélni? Hiszen éheznek az emberek, kenyerük nincs és mégis gabonatúltermelésről beszélnek. A múltkor nedig valamelyik újságban azt olvastam, hogy Magyarországon az volna a legokosabb dolog, ha egymillió métermázsa búzát emberi fogyasztásra alkalmatlanná tennénk. Amikor éhes emberek vannak, akkor a termel vény éknek pusztításával akarjuk a gazdasági válságot megoldani? Kétségbeejtő okoskodás. (Jánossy Gábor: Az igaz!) De tegyük fel azt, hogy szükség van a kartellekre azért, hogy észszerűsítsük a termelést, hogy a túltermelést megakadályozzuk. Kendben van, (Jánossy Gábor: Dehogy van!) azonban van a kartelleknek egy másik nagy hibája. A kartell nem pusztán észszerűsítésre törekszik, a kartell mindig egy nagy tőke, amely főképpen gépekben van összpontosítva. En a gépektől, a gépek uralmától féltem az emberiséget. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ahova a gép bekerül, ott száz és ezerszámra lesz felesleges a munkáskéz. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En szeretném^ tisztelném és becsülném azt a gépet, ha például mondjuk az aratój gép az arató munkások munkáját könnyítené meg. Nem, (Jánossy Gábor: A kenyerét veszi el!) megöl egy csomó aratómunkást, a kenyerét veszi el. Én a cipőgyári gépeket nagyon tisztelném, becsülném, ha azok a régi, becsületes magyar cipésziparosok munkáját könynyítenék meg, félgyártmányokkal f látván el őket, hogy azután a kisiparos tovább dolgozhassák. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De nem, én azt látom, hogy száz és ezer kisiparosnak, független embernek, (Jánossy Gábor: Családnak!) nemzetfenntartó embernek, akit bolsevistává tenni nem lehet soha, mert önálló exisztencia, a kenyerét veszi el mAnden gép. En a kartellek mögött mindenütt ezt & lelketlen gépet látom, amely még tulajdonosából is igyekszik <a lelket, kiölni az emberi szívet azért, hogy az abban a gépben rejlő tőkének minél gyorsabb, minél mohóbb kamatozását biztosítsa a maga részére. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez az észszerűsítés nagyszerű volna a maga ideális elgondolásában, ha a gépbe, — vagy most megyek a kartellre — a kartellbe azt a bizonyos szociális olajcseppet, amelyet én jobban szeretnék evangéliumi, krisztusi szellemnek nevezni, bele tudnám vinni, ha ezt a krisztusi szellemet bele tudnám a gép tulajdonosába, vagy a kartellvállalatok irányítóiba szuggerálni. Értelme volna a termelés észszerűsítésének, értelme volna annak; hogy kevesebbet termeljünk, de nem abból a célból, hogy kevesebb munkáskézre legyen szükség, hanem azért, hogy »annak a munkáskéznek több pihenő ideje, több jövedelme legyen, éppen úgy, amint a kartell tulajdonosának, a kartell irányítójának is több van. Amíg azonban ez nincs így, addig en a kartellszerződéseknek másik ábrázatát látom, a Janus-arcnak másik szőrös, bozontos ábrázatát látom, azt az ábrázatát, amely egyesegyedül a profitra, az ár emelésére törekszik. (ügy van! a jobboldalon.) Azt szokták mondani, hogy nem minden kartell, ami drágít. Igaz, de az is igaz, hogy minden kartell drágít. De tovább megyek. Minden kartell elsősorban, sőt a legtöbb kartell^ kizárólag ( csak drágítani akar és csak a drágításra irányul egész politikája. Minden kartellszerződés a Janus-arcnak ezt a másik felét fordítván a közönség felé, véd- és dacszövetség, vagy hogy máskép mondjam^ ahogy most az ortológusok mondják, támadó és védő szövetség és ez utóbbi név még jobban illik rá. Védi az elérni kívánt masas árat, (Ügy van! a jobboldalon.) védi a saját hasznát és támadja a fogyasztóközönséget, támadja saját munkásait, támadja vééül a kartellben bentlévőket is abban az esetben, tha a kartellből ki akarnának lépni, ha