Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának 462. szabadulni akarnának. Támadja a szakmabelieket, támad mindenkit, egyet véd csak, a profitot, az önzést, a saját nyers anyagi hasznát Amikor ilyen véd- és dacszövetséggel szemben állunk védtelenül kiszolgáltatva. akkor nekünk ezt a törvényjavaslatot, amely legalább a lehetőségét, vagy pedig mondjuk azokkal, akik ezt a f

törvényjavaslatot keveslik, legalább a reménységét megadja annak, hogy védelmet kapunk, a legnagyobb örömmel kell üdvözölni. Még egy dologra kívánok itt rámutatni, nevezetesen arra-, hogy a mi kartelljavaslatunk a legjobb időben jött. Egyrészt benne vagyunk a gazdasági válságban, amelynek egyik előidézője feltétlenül a kartellrendszer, másrészt pedig örömmel állapítjuk meg, hogy ez a Képviselőház a kartellektől független. Nem vagyunk ott, ahol egyes ipari államok törvényhozásai vannak, hogy a kartellek diktálnak a törvényhozásnak. Ma még mi tudunk diktálni a kartelleknek. Mi törvényhozás függetlenek vagyunk, szuverének vagyunk, még a kartellekkel, ezzel a világhatalommal szemben is és példát tudunk adni az egész világnak és csatlakozni tudunk az előttünk már bátran kezdeményező államokhoz, Németországhoz, Norvégiához, Kanadához, amikor felvesszük a kartellek ellen a küzdelmet mi, akik a kar téllektől függetlenek vagyunk. Ezt a védelmet én ebben a törvényjavaslatban teljesen megtalálom. Azt hiszem, teljesen megnyugtathat mindenkit az, ami a törvényjavaslat 6. és 7. §-ában van; mindenki, aki a kartellek visszaélései ellen van ebben az országban, — ez pedig az ország túlnyomó többsége — megnyugodhatik abban, hogy módja lesz a minisztérium útján megvizsgálni a kartellszerződéseket, különösen azt, vájjon az a szerződés a közgazdaság, vagy a közjó érdekét veszélyezteti-e, r — eddig ebbe nem volt beleszólási lehetőség — vagy az áru termelését, forgalmát, átalakítását, a fogyasztóközönségnek, vagy a termelőknek, vagy a szakmabeli, vagy más vállalkozóknak hátrányára a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon szabályozza-e. Eddig nem volt ebbe beleszólási mód most meglesz. Meg lehet majd vizsgáltatni az ügy állását, az üzletvitelt, bele lehet szólni az üzlet kezelésébe, iratokat lehet megvizsgálni, felvilágosításokat lehet kérni. Ha a miniszter úgy látja, hogy a közgazdaság, vagy a közjó szempontjából a megállapodás, vagy a határozat rossz, akkor azt meg lehet változtatni, fel lehet hívni a kartellt, hogy a szerződést ilyen meg ilyen irányban változtassa meg; ha pedig nem teszi, módja lesz a kormánynak arra, hogy az adók és vámok tekintetében engedélyezett kedvezmények és egyéb kedvezmények megvonásával, a közszállításokból való kizárással szorítsa rá a kartellt, hogy káros működését hagyja abba. Méltóztassék megengedni, hogy itt most megállják egy percre, és kitérjek a cukorgyárak mai harcára. Ha ez a törvényjavaslat ma már törvény volna, akkor a cukorgyárak nem tehetnék meg azt, amit most próbálnak a gazdákra rászorítani. A magyar cukor ára belföldön 1 pengő 16 fillér. Ezt a cukrot Németországban 76 fillérért lehet megkapni. A német gazdák viszont 100 kilogramm cukorrépáért 4 pengő 05 fillért kapnak, míg a magyar gazdák csak 2 pengő 30 fillért, és a cukorgyárak még ezt is 1 pengő 78 fillérre akarják leszállítani azzal, hogy még a termelési területet is le akarják csökkenteni. A német gazda tehát ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. 213 70%-kal többet kap répájáért, ugyanakkor pedig mi, magyar fogyasztók 52%-kai fizetünk többet a cukorért, mint amennyit a német fogyasztó fizet. (Halász Móric: De -mennyi a cukoradó itt és mennyi Németországban? Mert ez is hozzátartozik!) Ott is van cukoradó! (Halász Móric: De mekkora?) Mindezekkel az adószabályozásokkal, továbbá a vámkedvezmények megvonásával közbe lehetne ma lépnie a kormánynak abban a harcban, amely február közepén fog eldőlni a cukor répatermel ők és a cukorgyárak között, ha ez a javaslat ma már törvény volna. Ma azonban meg van kötve a kormány keze, mert ez a törvényjavaslat még nem törvény. Ha tőlem függene, ha lehetséges volna, azt mondanám: már magáért ezért az egy dologért érdemes volna ezt a javaslatot ma egyhangúlag megszavazni (Janossy Gábor: Helyes! Ügy van!) általánosságban és részleteiben, holnap átküldeni a Felsőházhoz s holnapután kérni a szentesítést, hogy a kormánynak módjában álljon a cukorgyárakkal szemben végre a törvény erejével és hatalmával fellépni. (Wolff Károly: Nem fogja!) Meg fogja tenni, t. képviselőtársam! (Wolff Károly: Meglátjuk!) Meg vagyok róla győződve! (Jánossy Gábor: En is a jobbikat hiszeni!) Azért vagyunk itt mindnyájan, — t. képviselőtársam ép olyan kormánytámogató, mint én — hogyha a kormány nem él ezzel a felhatalmazással, szorítsuk rá. Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány ezt igenis szívesen fogja venni; nem azért terjesztette be ezt a javaslatot, hogy ezzel a hatalommal ne éljen. (Sándor Pál: Eddig is szorították!) Nem volt a kezünkben hatalom; tessék megmondani, hogyan lehetett^ volna - a pinceszerződésekhez hozzányúlni? (Sándor Pál: Dehogy nem volt! Teljes hatalma volt a kormánynak!) Azonban föltéve, hogy mindez nem volna elégséges, akkor ott van a kartell'bíróság, amelynek módjában áll azt a kartellt, amely visszaél, amely a figyelmeztetés ellenére a visszaélésektől tartózkodni nem • fog, feloszlatni és a visszaélések folytatásától — tekintettel r aTra, hogy a pénzbírság tekintetében korlátozás nincs — súlyos pénzbírság terhével eltiltani. Minden hatalom megvan, nem a kormány, hanem a független bíróság kezében. A kormány kezében csak a kezdeményezés joga van meg, amely kezdeményezéssel élni fog és a független bíróság kezében ott van a kard, amellyel lesújthat, ha kell. M.eg vagyok azonban győződve róla, mert bízom annyira a magyar ipar vezetőinek feltétlen tisztességében, hogy mihelyt ez a törvényjavaslat törvénnyé lesz, abban a percben a kartellekben a tisztességes elemek fognak túlsúlyra kerülni és még mielőtt a kormány hivatkoznék a törvényre, Ők maguk hivatkozva rá, fogják mindazokat a visszaéléseket kiküszöbölni, amely visszaélések ma az egész országban méltán keltenek felháborodást. (Egy hang a baloldalon: Előbb is megtehették volna, törvény nélkül!) A kölcsönt visszaadom. Megvolt a kartelleknek is belső hatalma törvény nélkül, ők is megtehették volnaelőbb is. Most itt van a törvény, méltóztassék erre hivatkozni. ÍBaracs Marcell: Kell Valamire hivat; kőzni, hogy valaki tisztességes legyen? Belső becsületérzés nincs?) Ezekre általánosságban rámutatván,

m méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslatnak egyes részletes intézkedéseivel is foglalkozzam és azokra kívánjam f az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét felhívni. Mindenekelőtt keveslem, — bár előre kijelen31*