Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-462
Az országgyűlés képviselőházának Jf62. szabad elejtenünk, arra törekednünk kell — akkor már nem látom olyan nagyon sürgősnek azt az iparosítási tempót. Még kevésbbé látom sürgősnek az iparosítási tempó gyorsítását akkor, ha nézem, hogy a kifejezetten ipari európai államoknak mekkora a népsűrűsége. Anglia és Wales népsűrűsége 251, Belgiumé 259, Németországé 138, viszont azonban Németországnál ne felejtsük el, hogy Szászországé 332 s a rajnai tartományé 295. Hol vagyunk mi még ezektől ia számoktól? Sőt tovább megyek: hol vagyunk a régi cseh királyságnak népsűrűségétől is, amely 128? Nagy-Magyarországnak népsűrűsége 70. Ez ínég igen messze van. Viszont azonban, ha szembeállítom a nagymagyarországi vagy még inkább a csonkamagyarországi népsűrűséget a kifejezetten mezőgazdasági államoknak népsűrűségével, akkor azt látom, hogy Bulgária népsűrűsége 53, Lengyelországé 70, az európai Oroszországé 24, Ukrajnáé 65, Komániáé — beleértve ma még, sajnos, Erdélyt is — 55, Jugoszláviáé — beleértve ma még, sajnos, a Magyarországtól elrabolt területeket is — 48. Mi tehát egy bizonyos előbbrebaladott állapotban lévén, amidőn mezőgazdaságunkat fejlesztjük, feltétlenül fejlesztenünk kell az ipart is, mert szorít bennünket a kényszerűség. De nem egyedül a nagyipart kell fejlesztenünk, mint ahogyan fejlesztette eddig a magyar törvényhozás majdnem kizárólag a nagyipart kedvezmények útján, hanem igenis, fejlesztenünk kell a kisipart, mert a kisipar az, amely kartellmentesen „igen sok kéznek tud munkát adni. A ^ népsűrűség a kisipar fejlesztésére kényszeríti az államokat, s a kisipar fejlesztésére kényszerít bennünket is már csak a társadalmi béke szempontja is. T. Házi Méltóztassanak megnézni azokat az államokat, ahol a nagy népsűrűség mellett nagyipar van: ezekben van a nagy munkanélküliség is. így Németországban és Angliában. Ellenben ahol a népsűrűség megoszlik az egyes kereseti ágak között, ott kevesebb a munkanélküli. Ilyen egészséges megoszlás van Franciaországban, amely szintén magas ipari fejlettséggel rendelkezik, de mezőgazdasága is rendkívül fejlett, itt a legkevesebb a munkanélküli. Az erőszakosan túlfejlesztett ipar rendesen munkanélküliséget idéz elő egyes válságos időpontokban. Ezért meggondolandónak tartom, hogy vajon az iparosítás terén gyorsított lépésekkel haladpunk-e és nem célszerűbb-e a természetes fejlődésnek az útját megtalálni, amely természetes fejlődés elősegítését látom ebben a törvényjavaslatban is. De tovább megyek. Az iparosításnak egy másik szempontból is hívei vagyunk úgy ezen az oldalon, mint ahogy, hiszem, az egész Házban is. (Ügy van! Ügy van!) Es ez Nagy-Magyarország kérdése. A megszállott területeken volt eddig Magyarországnak a legkifejlettebb ipara, és ezeken a területeken a fejlett ipart az új államok mesterségesen tönkreteszik. Utaljak-e e tekintetben a Felvidéken kihűlt kohóikra, utaljak-e az_ erdélyi és felvidéki megszűnt bányákra, utaljak-e az erdélyi, felvidéki és délvidéki erdőségekre, ahol a rablógazdálkodás tönkreteszi az egykori régi világhírű fatermelésünket és faiparunkat, amely az egész világon tényező volt? Ezek az elsenyvesztett iparágak és velük még egy egész sora az elsenyvesztett magyar iparágaknak, amelyek helyébe .a megszállók újabb iparoselemeket telepíteni nem tudtak, nekünk mint új területek kínálkoznak abban a honfoglalásban, amely KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. ülése 19 S1 február 5-én, csütörtökön. 211 előtt meggyőződésem szerint ez a csonka ország áll. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk idebenn ki kell termelnünk äzt a nemzeti hadsereget az iparban, amely kellő vértezettséggel és felkészültséggel állván, a bekövetkezendő felszabadulás idején ismét a régi nívóra tudja emelni a megszállott területek magyar iparát. Nem lehet tehát ebben a Házban és ebben az országban senki iparellenes, (Ügy van! Ügy van!) s amikor ezt a törvényjavaslatot örömmel üdvözöljük, nem vagyunk iparellenesek, sőt továbbmegyek, még kartellellenesek sem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Beleképzelem magamat abba a kellemes helyzetbe, mintha én egy kartelista volnék, hogy tagja volnék, mondjuk egy szénkartellnek, vasry egy más jövedelmező kartellnek. Az ember álmodik néha ilyen kellemességekről. (Jánossy Gábor: Merész fantázia!) Merész fantázia t. képviselőtársam, ami^ ha véletlenül valóra válnék, akkor ezt a törvényjavaslatot mint kartelista a legnagyobb örömmel üdvözölném. (Jánossy Gábor: Válasszuk meg kartellvezérigazgatónak! — Csák Károly előadó: De fizetés nélkül!) Ebbe nem megyek bele, mert a kar téllel a jó kis fizetés együttjár. (Derültség.) A kartellek lényege eddig a kartellszerződés volt, amelyhez, ha jogi minőségét keresem, akkor a váltójogban találok egy analógiát, az úgynevezett pinceváltókat. A pinceváltókat tudvalevőleg nem létező embereknek, kibocsátóknak és^ elfogadóknak nevére készítik s azokat a kiállító forgatja tovább, ezekre mondják, hogy pinceváltók, mert a sötétben, a pincében készülnek. A kartellszerződések is ilyen pinceszerződések voltak eddig, amelyek a nyilvánosságot, a nyilvánosság elbírálását, a rendes bíráskodás alá vonhatást állandóan kerülték. Ha én kartelista volnék, nagyon örülnék, hogy ezek a pinceszerződések végre a nyilvánosság elé kerülhetnek és az egész országot meggyőzhetném róla, mint kartelista, hogy íme, ezek a szerződések nagyon becsületesek, tisztességesek, jócélúak. De továbbmegyek és mint jogász, kartelljogász, azt mondom: eddig a magyar jogban hiányzott a kartelljog és most nagyon fontos lépést teszünk ezzel a törvényjavaslattal, amikor a kartelljog fejlődését a magyar jogban megindítjuk. Hiszen a kartelljog fejlődésére nézve nem okvetlenül lett volna szükség törvényre, a magyar bírói gyakorlat ki tudta volna fejleszteni a kartelljogot, ha a kartellszerződések a rendes magyar bíróságok elé kerülhettek volna. Még nem volt valorizációs törvényünk, de már volt valorizációs jogunk, mert a bírói gyakorlat a közvélemény, elsősorban a jogászi közvélemény ellenőrzése alatt nyilt sisakkal lefolytatott és a bíróságok által eldöntött jogvitákban kifejlesztette azt a valorizációs jogot, amelyre a törvény, amikor paragrafusokba szedte a jogot, már csak a pecsétet ütötte rá. Ugyanígy lehetett volna a kartelljognak is kifejlődni, ha a kartellszerződések nem lettek volna pinceszerződések. íme, most kivesszük a pinceszerződéseket a rejtekből, a mindig gyanús sötétségből s odahelyezzük a legfelsőbb bíróság, a m. kir. Kúria oltalma alá. Az a gyakorlat, amely eddig volt a kartellbíráskodás terén, a választott bíráskodás, nem alkalmas arra, hogy joggyakorlatot fejlesszen ki. A választott bíráskodás a joggyakorlatot csak alkalmazni hivatott de nem hivatott arra, hogy joggyakorlatot teremtsen. Erre egyedül a ren31