Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

210 Az országgyűlés képviselőházának államnak ily módon való beavatkozása a gazdasági életbe most már teljesen indokolt, mert a beavatkozás, a «laisser faire, laisser passer» kérdése, amint azt már a vita folyamán többször nagyon helyesen hallottuk, sohasem lehet elvi, hanem mindig csak praktikus kérdés. Mindig az adott helyzetnek kell eldöntenie azt, hogy a beavatkozás célszerű-e vagy sem. A törvényjavaslatban az államnak meg kell adni azt a jogot, hogy a kartelleket ellenőrizhesse, ennek az ellenőrzésnek hatályossága pedig azt kívánja, hogy az necsak papíron, hanem valóságban is meglegyen, sőt amenynyire lehet, tartalmazza a megelőzést, a prevenciót is. Ezt pedig, t. Ház, a kartellszerződések bemutatási kényszerének határozott érvényre juttatásában látnánk keresztülvihetőnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ez az elv nem jutna érvényre a javaslatban, úgy az ellenőrzésnek éppen az a felette fontos kritériuma, amelyre az ország közvéleménye ennél a javaslatnál különösen nagy súlyt helyez (Ügy van! Ügy van!) és amelyet mi magunk is egy igen értékes • biztosítéknak tekintünk a kartellen kívülállókra, egészen háttérbe szorulna. T. Ház! Az általam elmondottak szerint is úgy vélem, hogy a kartellek ügye igenis megérett a beavatkozásra, hiszen maga a kartell is tulajdonképpen nem más, mint beavatkozás a gazdasági életbe, amely számos esetben gátolja a szabadversenyt és megakadályozza a termelés tényezőit szabad mozgásukban. A kartelleknek ezt a sok esetben kifogásolható működését célozza ez a javaslat is megszüntetni és a kartellek mozgási szabadságát a köz érdekében irányítani. Akinek nincs titkolni valója, annak nincs mit tartani a törvénytől sem. A javaslat sokat vitatott 17. §-át — a Lex Marschallt — a jelen formájában, illetve szövegezésében magam sem tartanám elfogadhatónak ugyanazon indokokból, amelyeket ennek a szakasznak tárgyalásánál előttem szóló gyakorló ügyvéd- és más jogász-képviselőtársaim már kifejtettek, azonban a benne foglalt gondolatot, mely a kereskedelemnek különösen vidéki visszaéléseit célozza ^megakadályozni, nagyon helyeslem. Igen kérem az igen t. igazságügyi és kereskedelemügyi miniszter urakat, hogy ezeknek megoldására is találják meg a javaslat részletes tárgyalása során a megfelelő intézkedéseket. A javaslat bizottsági tárgyalása során felhoztam azt a kirívó ellentétet, mely a kamatpolitika terén a Magyar Nemzeti Bank és. a vidéki pénzintézetek gyakorlata között van. Közismert a tőke ereje nemcsak a kartellek életében, hanem az egész gazdasági élet megnyilvánulásában, közismert az a nagy küzdelem, amelyet tőkeszegény országunk a ibel- és külföldi hitel megszerzése körül vív és miközben nagy propagandával, hosszas utánjárással sikerül aránylag elég előnyös feltételekkel bel- és külföldi tőkéhez jutnunk, ez a tőke^addig, míg

# az első forrástól a kölesönt felvevő adósig eljut, annyira megdrágul, hogy -annak terhe elviselhetetlenné lesz és így a tőke rendeltetését sem töltheti be. E helyen már többször volt szerencsém kifejteni azokat az okokat, amelyek . a Magyar Nemzeti Bank és főleg a vidéki pénzintézetek közti nagy kamatkülönbözetet előidézik, ami; ben nem utolsó része lehet annak a kartellszerű megállapodásnak is, amelyet a bankkartell gyűjtőneve alá foglalhatunk. Bár jól tudjuk, hogy a jelen törvényjavaslat rendelkezései erre a térre nem terjednek ki, mégis azt a tisztelet'.ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. teljes kérést vagyok bátor az igen t. kormányhoz intézni, hogy mihamarabb találjon eszközt és módot ahhoz is, hogy a hitelnyújtás terén fennálló nagy egyetlenségek ugyancsak mielőbb megszűnjenek. Az bizonyos, t. Ház, hogy a jelen idők nehéz gazdasági helyzetét többféle politikai és gazdasági és egyéb körülmények is befolyásolják, ezért tehát amennyire nem szabad a kartelltörvényben bizakodó mezőgazdaságnak a je; len törvényjavaslat alkalmazásához messzemenő várakozást fűzni, annyira felesleges az iparunknak is félnie attól, hogy ez a r javaslat súlyos csapást jelentene szervezkedésére, avagy csak kívánatos fejlődését is megakadályozná. Mindenesetre a törvényjavaslat jelentős lépés ahhoz, hogy gazdasági helyzetünk a kartellkérdésben tisztázódjék és elejét vegyük ily módon azoknak a jogos vagy indokolatlan és túlzott kritikának, amelyek ezt a fontos közgazdasági kérdést mindkét oldalról körülvették; a kodifikálás útján pedig, amint azt az igen t^igazságügyuniniszter úr a bizottsági tárgyalás során nagyon helyesen megjegyezte, el tudjuk érni végre azt a nyugalmat, amelyre az ország egyetemes érdeke ezen a téren is leginkább rászorult. ' r A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! A vitának ebben az előrehaladott időpontjában, amikor már annyi oldalról kifejtették a tárgyat, majdnem lehetlenség új dolgokat felhozni. Nem is akarom magamnak vindikálni azt, hogy egészen új dolgokat fogok felhozni, szükségesnek tartom azonban, hogy az eddig felhozottak mellé mintegy aláfestésül néhány megjegyzést fűzzek, szükségesnek tartom másodszor azt, hogy a törvényjavaslatnak konkrét intézkedéseihez észrevételeket tegyek, végül szükségesnek tartom, hogy mint egy kimondottan földmíves-, gazda-kerületnek képviselője ennek a kartelltör vény javaslatnak a mezőgazdasággal való vonatkozásaira is rámutassak és megpróbáljam vázolni a mezőgazdaságnak álláspontját ennek a törvényjavaslatnak alapján a jövőben, megpróbáljam vázolni azt, hogyan remélem, hogyan szeretném a mezőgazdaság álláspontját kialakítani az e javaslatból megalkotandó törvénynek alapján. Mindenekelőtt csatlakozom pártomnak ahhoz az eddig általában mindenki által hangoztatott álláspontjához, hogy ez a javaslat nem iparellenes, sőt még nem is kartellellenes. (Ügy van! jobbfelöl.) Ha valaki a kartellek kinövéseinek ellensége, az még nem kartellellenesség. Ha valaki a kartelleknek elvileg ellensége, mint ahogy én nagyon hajlandó vagyok ehhez az állásponthoz csatlakozni, az még egyáltalán nem iparellenes, mert ipar van kartell nélkül és van kartell kinövés nélkül is. Magyarországon mindenkinek az ipar fejlesztésének álláspontján kell állnia, (Ügy van! Ügy van!) még pedig nem pusztán abból a szempontból, amit hangoztattak egyesek, hogy Csonka-Magyarországnak négyszögkilométerenként 94-es népsűrűsége mellett az iparosításnak gyorsabb tempóban való fejlesztésére szükség van. Ez feltétlenül áll. Ha azonban megnézem, hogy Magyarországnak 94-es jelenlegi népsűrűségével szemben Nagy-Magyarországnak népsűrűsége csak 70, (Gáspárdy Elemér: Hatvanhárom.) — már pedig Nagy-Magyarország gondolatát nem