Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

204 Az országgyűlés képviselőházának 462 adatköréhe utalni, nem lehet a statikai állapot mellett helyesen működő, egy változatlan tényállás mellett helyesen működő bíróság feladatkörébe utalni a kérdések komplexumát, nem lehet kizárólag bírói feladattá tenni a kartellek megrendszabályozását, hanem elsősorban a gazdaságpolitika felelős tényezőinek kell megadni a módot arra, hogy megelőzzék a visszaéléseket, hogy elejét vegyék helyes beavatkozással minden visszaélésnek. Ezért tartom helyesnek, tíogy elsősorban a gazdasági politikáért felelős tényezők legyenek azok, akik itt a vámpolitika helyes kezelésével, helyes adópolitikával, a tarifarendszerrel, a köz* szállításokkal a jövedelemeloszlást helyesen befolyásolják. (Sándor Pál: Miért nem csinálják meg? Megcsinálhatják, megvan a hatalmuk hozzá!) T. képviselőtársam, azért szükséges éppen ez a kartelltörvényjavaslat és szükségesek ennek rendelkezései, hogy' a jövőben meg legyen az eszközük a gazdasági politikáért felelős tényezőknek arra, hogy e törvény értelmében itt beavatkozhassanak. Most nem beszélek a múltról. Azt szeretem hinni és és azt remélem, hogy a jövőben a visszaélésekkel szemben, magának a visszaélőnek érdekében is intézkedés történik. Méltóztassék megengedni azonban, hogy annak a szerény véleményemnek adjak kifejezést, hogy egy még ma is eminenter agrárállamban nagyon, de nagyon nélkülözött az, hogy ebben a törtvényjavaslatban a fő termelési ág élén álló felelős tényezőnek, a földmívelésügyi miniszter úrnak, úgyszólván semmi, de semmi ingerenciája és szerepe nincsen. Igaz ugyan, hogy a gazdasági miniszter előterjesztéseket tesz és a minisztérium dönt, a minisztérium azonban csak akor dönt, ha a közgazdasági miniszter előterjesztéseket tesz. Ëppen a leginkább érdekelt termelési ág élén álló földmívelésügyi miniszternek nincs meg tehát az ingerenciája. Es egy bizonyos ellenmondást is látok abban, hogy vannak olyan súlyos szankciók a törvény értelmében, amelyeknek alkalmazását már nem a végrehajtó hatalom hatáskörébe utalja, nem annak helyes feladatának látja a törvényjavaslat, hanem a kartelibíróság hatáskörébe tartozónak tartja; hogy azonban a kartellbiróság abba a helyzetbe jöhessen, hogy elbírálhassa a legsúlyosabb visszaéléseket és ezeket a szankciókat alkalmazza, ez megint ugyanattól a közgazdasági tényezőtől függ. Lényegileg tehát nincs kartellbiróság és az nem jut abba a helyzetbe, hogy ítéletet mondhasson, (Sándor Pál: Ügy van!) mert ugyanannak a közgazdasági miniszternek adja a kezébe a törvényjavaslat és ugyanattól teszi függővé, hogy a kartelibíróság egy üggyel kapcsolatban ítéletet mondhasson, akinek feladatkörébe utalta az enyhébb eseteket. De rá kívánok mutatni egy fenyegető zűrzavarra is. A javaslat 12. < §-a azt mondja ugyanis, hogy a kartelibíróság kvázi a jogegységet biztosító bíróság, s annak határozatai kötelezőek a rendes bíróságra is, kötelezőek a választott bíróságra is. Természetesen a kartelltagok, a kívül álló vállalatok és a jogaikban, jogos magánérdekeikben sértett harmadik személyek régi joguk birtokában maradva a rendes bírósághoz fordulhatnak, de a 12. § érteiméiben, ha azt a kérdést kellene a rendes bíróságnak eldöntenie,^ hogy valamely kartellszerzŐdés, valamely határozat érvényben marad-e, érvényes-e, akkor át kell tennie az ügyet hivatalból a rendes bíróságnak, felfüggesztve a maga eljárását, a közgazdasági miniszterhez, s ő dönt ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. azután, ha a kartell megsemmisítéséről vagy egy határozat megsemmisítéséről lehet szó, hogy a közérdekű ikeresetet megindítsa-e vagy nem. (Ángyán Béla: Csak a 7. § 1. bekezdése alapján!) Legjobban eldönti közöttünk ezt a vitát, t. képviselőtársam, maga a kartellj avaslat. Nem tévedés ez, t. államtitkár úr. Azt (mondja ugyanis a 12. $ (olvassa): «Ha a rendes bíróságnak vagy a választott bíróságnak az előtte folyamatban levő per elintézése végett azt a kérdést kellene eldöntenie, hogy a megállapodás vagy a

f

határozat vagy az alakulat működése a 7. § 1. bekezdése alá esik, az eljárást fel kell függesztenie.» (Ángyán Béla: Ez a döntő!) — méltóztassék megengedni, t. képviselőtársam, hogy kifejthessem aggályaimat és nagyon megtisztel t. képviselőtársam, ha felvilágosit és eloszlatja aggályaimat — és a m. kir. közgazdasági miniszterhez kell fordulnia, hogy közérdekű per megindítása iránt intézkedjék, annak megállapítása végett, hogy a megállapodás vagy a határozat, vagy az alakulat iműködése a 7. § 1. bekezdése alá esik. Erre a perre megfelelően, kell alkalmazni azokat a szabályokat, amelyeket a törvény a közérdekű perekre megállapít. Ha a m. kir. közgazdasági miniszter arról értesíti a rendes bíróságot, vagy a választott bíróságot, ihogy a közérdekű pert nem kívánja megindíttatni vagy az e végett hozzá intézett kérelem tárgyában 30 nap alatt határozatáról nem értesíti a ímegEereső (bíróságot, az eljárást folytatni kell.» Mit jelent tehát az, és mi következik belőle akkor, ha a rendes bíróság úgy látja, (hogy a kartellszerződést, vagy egy határozatot, vagy azok megváltoztatását hatályon kívül kell helyezni, és átteszi a közgazdasági miniszter úrhoz az ügyet, felfüggesztve saját eljárását és a közgazdasági miniszter vagy nem tartja megindíthatónak a közérdekű keresetet, vagy pedig egyáltalán 30 napon belül nem nyilatkozik? Folytatni kell a rendes bíróságnak a maga eljárását, ha pedig folytatja az eljárást, akkor az eddigi jogs^afbályok szerint is, de — ezen törvény nein tilalmazván — ezután is kimondhatja azt is, hogy a kartellszerződés megállapodás, vagy határozat érvénytelen. Ámde, ez a külön alkotott kartellbíróságnak is feladata, sőt annak eminenter feladata, éppen erre a célra lesz kartellbiróság, és ha én figyelemmel vagyok arra és feltételezem azt, talán némi joggal, hogy a kartellbiróság szerepe minálunk is ugyanaz lesz, mint Németországban volt, ahol az első hat esztendő lefolyása alatt egyetlenegy ügyiben sem jutott odáig, hogy döntsön, ellenben a rendes bíróságok száz- és ezerszámra döntötték el az ügyeket, akkor azt hiszem, megfordított joggyakorlat és helyzet fog kialakulni, hogy nem a kartellbiróság lesz az, amely elvi jelentőségű határozataival irányt mutat a rendes bíróságnak és a választott bíróságnak, hanem megfordítva, a rendes bíróság lesz az, amelyik a maga judikatúrá jávai, joggyakorlatával iránytadó, iránytszalbó tényező lesz. De a párhuzamos eljárások Németországban is összeütközésékre, hatásköri összeütközésekre és jogbizonytalanságra vezettek. Attól tartok, hogy ez minálunk is bekövetkezik a rendes bíróságok és a 'kartellbíróságok parallel eljárása folytán. Nem intézkedik a törvény erre az esetre; nem tudom, mi az álláspont, hogy kimondhatja-e a rendes bíróság azt, ami a kartellbiróság hatáskörébe tartozik, hogy a kartellszerződés, vagy megállapodás, vagy azok megváltoztatása érvénytelen? Azt hiszem, igen, mert ez a törvényjavaslat, az ed-