Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának 4,62. digi jogszabály oknak megfelelően ezt nem tiltja meg. Nekem nagy aggályom van a választott bíróságokkal szemben. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Simon András: Kérek egy félórai meghosszabbítást. Előreláthatóan nem fogok ugyan még félóráig beszélni, de a biztonság okából kérem ezt. Vagy pedig öt perc szünetet kérek. Elnök: Szünetet nem adhatok, nincsen indok reá. Kçri a képviselő úr beszédidejének meghosszabbítását, amihez joga van? Simon András: Kérem beszédidőmnek félórával való meghosszabbítását. {Friedrich István: De szünetet akar!) Elnök: Szünetet nem adhatok. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a beszédidőnek félórával való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Simon András: A választott bíráskodással szemben én mindig bizalmatlan voltam, különösen a magyar választott bírósággal szemben, amely nincs^ olyan 'mértékben az anyagi jogszabályok által megkötve, mint «az angol, osztrák vagy egyéb külföldi hasonló választott bíróságok. De utalok a Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak idevonatkozó egyik felszólalásában foglaltakra. A képviselő úr a Magyar Jogászegylet gazdasági intézetének 1929 május 8-án, 14-én és 16-án tartott előadásaiban a következőket mondotta (olvassa): «Ma is a tőzsdebíróságnak a tagja vagyok, azonban nem bíráskodom. Amikor bíráskodtam, akkor nagyon sokszor megtörtént, hogy én a törvény paragrafusai ellen hoztam ítéletet, mert úgy tartottam, hogy elsősorban is igazságot akarok szolgáltatni és nem a paragrafust akarom betartani.» Ez a felfogás^ az esküdtbíróságnál és a választott bíróságnál az én gyakorlatom alatt is számos alkalommal, az esetek nagyobb részében kifejezésre jutott. A választott bíróság sokszor úgy, mint az esküdtbíróság, nem a • vádlottat ítélte el, hanem a törvényt,^ nem az igazságot szolgáltatta ki, hanem saját meggyőződésének adott kifejezést, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez a laikus bíráskodás előnye!) abban a felfogásban lévén, hogy a törvény nem az igazságszolgáltatást akarja szolgálni és nem azt biztosítja elsősorban. Az a választattbírósági szerződés a legtöbb esetben ugyanannak a kényszerítő hatalomnak következtében létesül, amely kény szerhatalom magát a kartellszerződést és megállapodást is létrehozta, (Sándor Pál: Meg is mondtam!) En tehát szívesebben látnám a gazdasági politika hivatott tényezőinek kezében az összes rendszabályokat, avagy, ha már biztosítani akarjuk súlyosabb esetekben a bíróság ítélkezését és arra akarjuk bízni a szankciókat, akkor igenis, a rendes bíróság, vagy a kartellbíróság hatáskörébe kell utalni az esetek elbírálását. T. Képviselőház! Végzem fejtegetéseimet. Az a meggyőződésem, hogy ez a kartell javasLat célját eléri, az a meggyőződésem, hogy a kormánynak a hozandó törvénnyel rendelkezésére állnak az eszközök, amelyekkel a gazdaságpolitikai irányítása terén az eddigi visszaéléseket kiküszöböli, az a meggyőződésem, hogy összhangot teremtenek majd az egyes gazdasági tényezők, az egyes termelési ágak között. Hiszen nekünk minden nehéz helyzetünk, minden válságos állapotunk mellett is megítélésem szerint könnyebb a helyzetünk, mint más agrárválsággal küzdő államok helyzete, különösen, mint Amerikáé, legkivált pedig mint Kanadáé. ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. 205 Kanada körülbelül 9 millió főnyi lakosával 130 millió métermázsa búzaterméséből 90 millió métermázsát kénytelen külföldön értékesíteni. Ipari szükségletét a mienkkel mindenesetre egy nívón álló, vagy fejlettebb ipara majdnem teljesen ellátja. Kanada tehát exportált cikkét nem csere útján értékesíti, Kanada

t kénytelen az egész világpiacot felkutatni, bejárni, hogy pénzért, valutáért értékesíthesse termésfeleslegét. Ezzel szemben Magyarország átlag 24 millió métermázsa búza- és rozsterméséből — főterményeiből — 16—18 milliót bel/öldön tud elfogyasztani, 4—6 millió métermázsát visz külföldre és ezt az exportált mennyiséget az állati és egyéb mezőgazdasági terményekkel együtt nem az egész^ világpiacon kénytelen pénzért, valutáért értékesíteni, hanem ipari cikkekből még behozatalra szorulván, ezekért az iparcikkekért kvázi elcserélheti. Ezért nekünk a regionális szerződésekre lehet és kell törekednünk, mert egészen más az értékreláció, az értékesítési lehetőség annál az államnál, amely pénzért kénytelen az egész világpiacot felkutatni, mert nem cserélhet iparcikkért és egészen más a helyzete annak az államnak, amelynek közvetlen szomszédságában vannak iparos államok, ahol ipari válság fenyeget, sőt ahol — mint Ausztriában — a nagyipar válsága igen-igen előrehaladott stádiumban van. Nekünk tehát módunkban van csereszerződést kötni és azt hiszem, hogy a nem kisebb válságban szenvedő, körülöttünk levő ipari államok, értem elsősorban Ausztriát, kénytelenek lesznek csereszerződés esetén azt a legjobb árrelációt elfogadni, amelyben valaha is volt a magyar agrártermékek ára az ő ipari termékeik árával, és éppen úgy vágyódnak iparcikkeik számára piacszerzésre, mint ahogy mi vágyódunk mezőgazdasági feleslegünk számára piac nyerésére. Ebből a felfogásból és^ elgondolásból kiindulva tartom ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban nagyjelentőségűnek azt a gazdasági politikát, amelynek folytatása különösen eredményesnek Ígérkezik s amelyet SL miniszterelnök úr mostani bécsi tartózkodása alatt folyamatba tett és előmozdítani kívánt kereskedelmi szerződéses politikájával. (Ügy van!

r a jobboldalon.) Azt hiszem, ez nem önámítás; nem a beteg embernek arra való törekvéséről van szó, hogy minden áron felgyógyulással, a felgyógyulás alkalmas eszközeinek megtalálásával biztassa magát. Azt hiszem, igen reális az a felfogás, hogy az az út, az a gazdaságpolitika, amely ma a legszebb reményekkel kecsegtet bennünket, elvezet a kívánt célhoz, elvezet ahhoz, hogy a «piacot-piacért» elv megvalósul és a Magyarország agrártermelési ágában különösen mutatkozó válság megoldatik és pedig azért is, mert viszont a csereképpen, mezőgazdasági termeivényeink feleslegének elcseréléseképpen behozott iparcikkek egyben mérséklőleg, szabályozólag^ fognak hatni az itthoni gyáripari cikkek áraira is. (Ügy van! a jobboldalon.) Mert ezt a célt szolgálja mind ez a javaslat, mind a kormány gazdasági politikája, azért a legnagyobb örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém a legfőbb állami számvevőszéknek az 30*