Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

200 Az országgyűlés képviselőházának 1$2 függés a világválság ama tényállása közt, hogy a fennálló helyzetet védő, felfegyverzett országokban, vagy az ezek által garantált területeken, például Svájcban, egy és két százalék mellett kamatozik a tőke, viszont a lefegyverzett országokban, különösen nálunk, aránytalanul magasabb kamatozás mellett jelentkezik a* külföldi tőke, hosszúlejáratú hitel alig vehető igénybe, rövidlejáratú hitel pedig különösen agrárországon nem segít. A rendkívül magas kamatozás mellett nyújtott rövidlejáratú hitelnél nem is kamatról van szó, hanem tetemes részben kockázati díjról, mert a nyereségvágyból koncentrált nagytőke maga is bizonytalannak tartja azt a világállapotot, amelyet mohóságával előidézett. Itt pedig válaszolni kívánok az egyik igen tekintélyes sajtóorgánumnak a közgazdasági rovatában tett arra a megjegyzésére, hogy e vita rendjén felszólalt képviselők nem tanúsítottak kellő figyelmet és nem vették figyelembe a tőke érzékenységét, amikor rámutattak arra, hogy minő visszaélései vannak a tőkének úgy világgazdasági téren, nemzetközi relációban, mint az egyes nemzetek keretén belül a nemzetgazdaság területén la. Felszólalt képviselőtársaimtól s tőlem is a legtávolabb áll az, hogy a tőke érzékenységét a legkisebb mértékben is tangáljuk, az én tiszteletteljes nézetem azonban az, hogy aki rámutat a világgazdaság zűrzavarában a tőkének nyújtott kihasználási lehetőségekre és a tőke visszaéléseire, amelyek valóban megtörténtek, az nem tőkeellenes, hanem a visszaélések ellen emeli fel tiltó szavát, amely visszaélések végeredményben előbb

r vagy utóbb magának a tőkének is hátrányára válnak. (Ügy van! jobb felől. — Jánossy Gábor: Ügy van! Ezt célozza a javaslat is!) Mint mondtam, a nemzetközi zűrzavart és a nagy győztes államokban koncentrált tőkének a sajátmaga által teremtett világállapotban tőlünk való távoltartását a nemzeti gazdaságban szereplő tőke kihasználja. Nem a nemzeti egyetemes érdek kiszolgálása a főcél annál a tőkénél sem, amely ma elsőrendűen és főképpen az egyik termelési ágban, a gyáriparban szerepel. Nem állítom én azt, hogy a mezőgazdasági válságot kizárólag a gyáripar és illetőleg annak árpolitikája idézte elő, de állítom, hogy azt a válságot, amelyet világszerte a mezőgazdaságban különböződés igen bonyolult okok idéztek elő, amely világokok nálunk is^ hatnak, rendkívül erősen kimélyítette és elmérgesítette az a mohóság, amely a nemzeti tőkénél és a hazai gyáriparnál észlelhető. (Gaal Gaston: Miért nemzeti tőke? Nagyrésze külföldről jött! — Jánossy Gábor: A pénznek nincs hazája, sem szaga! — Derültség-) En nem akarok velük vitatkozni s így elfogadom azt, hogy a tőke nemzeti missziót is akar teljesíteni és nemzeti tőkének imondja magát. r Nem tőkeellenes magatartásról van tehát szó és nem mi riasztjuk el a tőkét... (Reisinger Ferenc: Ezt gondoltuk előre!) Várjon t. képviselőtársam, majd megtudja, miről van szó, legalább is az én felfogásom szerint. Mondom, arról van szó, hogy igenis, megbomlott az egyensúly a nemzetgazdaság keretében is, az ipar és különösen a gyáripar^ imint egyik fő termelési ág és a mezőgazdaság, mint a másik fő termelési ág között. A tóke nyilvánvalóan nem keresi azt a termelési ágat, amelynél a jövedelem folytonosan elmarad, sőt amelynél folytonos veszteség mutatkozik; nem talál elég hitelalapot ott, ahol a veszteség visszahatván magára a vagyonállag értékére, a vagyon folyülése 1931 február 5-én, csütörtökön. ton összeszűkül és mint fedezet folyton kisebb és kisebb garanciaként szerepel. Már pedig az én megítélésem szerint nem az a dolog lényege, hogy valamely termelési ág prosperál-e, nyereséggel, haszonnal jár-e, hanem az a kérdés lényege és abból bírálandó el minden tény, a gazdasági politika minden feladata, hogy a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem miképpen alakul. S itt nem tudok egyetérteni Kállay Tibor igen t. képviselőtársamnak, ha jól emlékszem a takarékossági törvényjavaslat során előadott ama fejtegetéseivel, hogy tévedés az, miképpen a gyáripar, vagy a kereskedelem, vagy abank teszi el a nyereséget és ebből keletkeznék az a veszteség, amely viszont a mezőgazdasági termelésben mutatkozik. (Gaal Gaston: A részvényes semmit sem kap, csak a vezérek! — Jánossy Gábor: Valaki elteszi, az bizonyos!) Azt anondja ugyanis, hogy a statisztikai adatok szerint nines nemzeti jövedelemszaporodás, hanem veszteség van az egész közgazdasági vonalon, tehát a nemzetgazdaságban, ennélfogva amit a mezőgazdasági termelési ág veszít, azt nem teszi el senki sem és mindenki veszít. T. Képviselőház! Az a körülmény, hogy nincs nemzeti jövedelemszaporulat, még nem bizonyítja azt, hogy minden termelési ág veszít. Mert ha a fő termelési ág, a mezőgazdasági termelési ág olyan nagymérvű veszteséggel folytatja a gazdálkodást, hogy egy másik termelési ágnak, például a gyáriparnak, a nyeresége ezzel nem ér fel, akkor tulaj- donképpen veszteség mutatkozik a nemzetgazdaság^ szempontjából, mint Összeség szempontjából, de a gyáripar terén mutatkozhatik nyereség; mutatkozhatik nyereség pedig éppen abban a káros értelemben, hogy azt a nagy veszteséget a másik termelési ágnál a nyerő termelési ág árpolitikája idézte elő, mert nem valami külföldről behozott értéktöbbletből vagy a hazai talajon produkált értéktöbbletből keletkezik például ennek a gyáriparnak vagy a bankokráciának nyeresége, hanem egyszerűen megtaláljuk az ellentételét a másik termelési ág nagyobb veszteségében, amely nagyobb veszteség az ő nyeresége és ezért nem mutatkozik jövedelemszaporulat a nemzetgazdasági össszesége szempontjából. De itt van az általam igen hosszú időn keresztül tanulmányozott, a Gyosz. által kiadott zöld füzet, amely r hasonló Syllogismus decurtatus-szal azt kívánja kimutatni, (hogy nem igaz az, hogy a gyáripar árpolitikája más termelési ágak kizsákmányolására vagy a nagy fogyasztóközönségnek általában való kizsákmányolására vezetne, mert hiszen az ő megállapításuk szerint az 1913-as részvényindexet száznak véve a malomipar részvényindexe 6'1%, a nyomdavállalatoké 17'9%, a vasműveké és gépgyáraké 20*4%, a textilgyáraké 19'8%, a vegyészeti gyárainké 19'1%, cukorgyárainké 39*2%, a bányáké 50"8%, .az öszszes részvénytársaságok indexe pedig, a bankokat is beleértve, 21*9%. A Gyosz. ehhez azt a következtetési fűzi, hogy íme, ha igaz lenne az, hogy a gyáripar olyan uzsoraárakat szab, amilyenekkel őt vádolják a hozzá nem értők, akkor ennek jelentkeznie kellene^ a részvény árfolyamában, a részvény indexében. T. Képviselőház! így lehetne beszélni és különösen velünk szemben lehetne ezt az oktatást alkalmazni és a következtetésit levonni akkor, ha tényleg annyira tudatlanok és anynyira hozzá nem értők volnánk, mint a minőknek minket a magyar ipar képviselői