Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának 462. mindannyiszor feltüntetni szeretnének, vala­hányszor kimutatjuk, hogy nincs igazuk, és valahányszor nem értünk, mert nem érthe­tünk velük együtt. Mi okozta azt, hogy a részvényindex az, amit ők kimutatnak? Nem ellenőrizhettem, valóban az-e, de elfogadom, hogy valóban ez a részvényindex. Nem az árpolitika következ­ménye ez, hanem következménye annak az összeomlásnak, amelynek következménye volt az ország 72%-ának elvesztése, amelynek kö­vetkezménye volt az, hogy a mezőgazdaság nemcsak ezt a 72% belső piacot vesztette el, hanem elvesztette a nagy monarchiában élve­zett nagyszerű piacát, míg ezzel szemben a gyáripar a védvámos politika segítségével megszabadult külföldi hatalmas konkurrensei­től és monopolis atikus helyzetet élvez Csonka­Magyarország területén. Ennek az óriási ka­tasztrófának következménye az, hogy a rész­vényindex ma úgy áll, amiként ők kimutat­ják. Ebből a példából elleniben éppen az ellen­kező következik* és erre kívánok velük szem­ben rámutatni. Minden egészséges gazdasági organizmus iparkodik kipótolni veszteségeit. Ez szinte tör­vényszerű jelenség minden termelési ágnál. Azért, mert ilyen óriási veszteségei álltak elő a részvénytőkének is, az összeomlás, hangsúlyo­zom: nem árpolitikájuk révén, nem azért, mert olcsón árusították termeivényeiket, az is ipar­kodik olyan tendenciát követni árpolitikájában, hogy veszteségeit kipótolja, hogy száz százalé­kossá tegye a részvény-indexet. De ismét ebből a zöld füzetből idézek, és megállapítom azt, hogy míg az agrártermelési ágnál az index, a termeivény értéke legfeljebb 50 és 60% között mozog, addig ők maguk felsorolják itt, hogy 117 és 138 között mozog az ipari cikkek árindexe és ezek között is kiválóan magas tétel, kiválóan magas az index a szénnél, a téglánál, a cement­nél, amelyek elsőrendűen érdeklik a többi ipari vállalatot, az összes ipari vállalatokat, de ma­gát a mezőgazdasági termelést is. Ezeknek az indexeknek összehasonlításából következik éppen az, hogy a részvény-indexet a békebeli index-szel összehasonlítva, ennek^ vál­tozása semmiféle összefüggésben sincs az árpo­litikával, másrészről pedig következik az is, hogy az ilyen magas áron való értékesítés el­lenére a részvényindex azért áll ilyen alacso­nyan, mert mindenki más teszi el a gyáripar által produkált nyereséget, mint a részvényes, (Ügy van! a jobboldalon.) és éppen ez teszi in­dokolttá külföldön is, nálunk is, a rész vény­reform mielőbbi megvalósítását, hogy végered­ményben a részvényesek, azok, akik a tőkéket adják a termeléshez, valakik legyenek, figye­lembevett személyek legyenek. S az üldözi el a tőkét egy termelési ágból, aki a tőkét nyújtó részvényesekkel szemben ezt .az árpolitikát és a nyereségnek r ezt a kezelését folytatja, mert e szerint a részvényes sem árfolyamemelkedés­ben, sem oisztalék formájában nem osztozik a vállalat által valóban elért nyereségben, hanem a kevés emberből álló vezetőség teszi el, el­osztván maga között a nyereséget. T. Képviselőház! Eel vettetett az általam igen nagyrahecsült előadó úr részéről is és több felszólalt képviselőtársam részéről, pél­dául Farkas Elemér t. képviselőtársam részé­ről is, de az irodalomban is az a kérdés, hogy minő összefüggése van a kartellalakulással, a kartelltendenciával a védővámosrendszernek és ^Italában a vámpolitikának. Az igen t. előadó úr alig egypár mondatnyi távolságban az én ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. 201 szerény megítélésem szerint igen erős ellen­tétbe jutott önmagával. Azt mondja (olvassa): «Azt hiszem, hogy az agrárválságot nem a kartelltendencia idézte fel, mert hiszen az ag­rárváltságnak világszerte mindenütt körülbelül ugyanazok az okai, azonban igenis igaz az, hogy az agrárválságot a kartelltendencia erő­sen kiélezi és kihasználja. Egy védővámokkal körülvett kicsi agrárország valóságosan meleg­ágya, tenyésztője a kartellnek és még ha fel­tételezem is a kartellvezérekről azt^ hogy a leg­nagyobb jóindulattal nyúlnak a célhoz, azon­ban a busines man kitör itt-ott és az emberi Önzés érvényesül.» Egypár mondattal lejjebb így folytatja (ol­vassa): «Akik a vámpolitikának a kartelizáló­dással való összefüggését keresik, talán szin­tén tévednek, amikor azt mondják, hogy külö­nösen nemzeti kartellek megalakulásának a vámpolitika volt az oka, hogy a vámvédelem kihasználásával alakultak és tartották fenn magukat a kartellek. Lehetséges, ' hogy a vám­védelem teljes kihasználása céljából kartellek alakultak, ilyen organizációk keletkeztek, de maga a vámpolitika kartelltendenciát létre nem hoz.» Az egyik megállapítása szerint tehát a védővámos politika valóságos r melegágya a kartelleknek, a másik megállapítás szerint pe­dig a védővám kartelltendenciát létre nein hoz, lényegileg nincs köze a kettőnek egymáshoz, (Gr. Szapáry Lajos: Ezt nem möndtaj) s hogy szintén tévednek azok, akik a védővámos rendszer és a kartelltendencia között összefüg­gést keresnek. Én azt hiszem, hogy a tévedés oka az, hogy a védővám lényegét nem helyesen fogják fel a t. előttem felszólalt képviselőtársaim és ezek között az előadó úr sem, bármennyire tisztelem is az ő nagy képzettségét, ezt meg kell állapítanom. Mert kérdezem, mi a védő­vám a kartell megítélése szempontjából? A védővám maga nem egyéb mint egy kartell, kartell abban az értelemben, amennyiben az összes elméleti és gyakorlati közgazdászok meg­egyeznek abban, hogy a kartell lényege a szabadverseny kizárása. Liefmann szerint a monopóliumra való törekvés, Lechnich sze­rint és a legújabb felfogások szerint már nem monopóliumra való törekvés, ez csak egy kö­vetkezmény lesz, hanem a szabadvei senyben rejlő anarchia eliminálása, a verseny kizá­rása, rendszabályok létesítése, kartellszerziődé­sek alkotása útján. Mi a védővám? Semmi más, mint a külső verseny kizárása. Lényegileg tehát maga is egy kartell a külfölddel szenv ben. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Nem én találtam ki ezt, hanem a legkitű­nőbb kartellszakértők egyike, Lief mann mondja ezt. Es tökéletesen igaza van. A védővám a belső terület és a külföld területe között egy kartell létesítése, egy kartellválasztófal ; léte­sítése a külföldi verseny kizárása céljából, te­hát több, mint kartelltendenciát előidéző té­nyező. T. Ház! En nem mondom azt, hogy nincs az egész világon ilyen kartelltendencia a védő­vámos rendszer formájában. Nem erről beszé­lek, hanem arról beszélek, hogy mi a védővám. Állítom azt, hogy éppen a külső verseny ki­zárása teszi lehetővé azt. hogy a^ belső piacot à belső gyáripar, illetőleg a védővámmal védett ipar kihasználja. Itt rá kívánok mutatni árrá az igen finom és általam is nagyon helyesnek

Next

/
Thumbnails
Contents