Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának $62. kérdésében másképpen kellene minősíteni büntető jogi szempontból, a ténykérdésben azoniban száz percentig igaza van Peyer Károlynak, mert 100 percentig bebizonyította állítását, azt mondotta: kérem nem lehet ilyen disztinkciót vonni, ímert mi jogászok, ha a közéletben visszaélésekről van szó, magunk is azt a kifejezést használjuk, hogy ennél a munkánál, ennél az építkezésnél ennyit vagy annyit loptak, tehát még a bütetőjogi szempontból való minősítés kérdésében is tökéletesen igazat adott, hangsúlyozom, legfelsőbb bíróságunk egyik tagja, Peyer Károly képviselőtársunknak. Még kevésbbé lehet tehát ok arra, hogy a mentelmi bizottság olyan javaslattal jöjjön ide, hogy Peyer Károly képviselőtársunkat ezért jegyzőkönyvi megrovásban kellene részesíteni. A t. Képviselőház figyelmébe (ajánlom azt, hogy méltóztassék érdeklődni az iránt, hogy ugyanezeket a telkeket ^ majdnem ugyanabban az időben — talán néhány hónapi eltéréssel — felajánlotta megvételre az Ingatlanlbank a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének, a Kansz.nak is és a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségéhez érkezett ajánlat nem 50 pengőről szólt, nem 30 pengőről plusz bizonyos közművek átvállalása költségeinek megtérítéséről, hanem alig 10 egynéhány pengőért akarta az Ingatlanbank — hangsúlyozom: néhány hónappal korábban — a Kansz.-nak eladni ezeket a telkeket. A Kansz. kiküldötte az egyik miniszteriális tisztviselőt, a földmívelésügyi minisztériumnak egy magasállású miniszteri tisztviselőjét, hogy vizsgálja meg, hogy egészségügyi szempontból ezek az albertfalvai telkek alkalmasak-e építkezésre és a földmívelésügyi minisztériuminak ez a magasállású tisztviselője — méltóztassék csak az iratokat onnan bekérni és beszerezni — megállapította, hogy mocsaras árterület az, az egészségre ártaLmas, ennélfogva nem ajánlja megvételre jóval alacsonyabb öszszegért. mint amilyennel később, néhány hónappal későbben az Országos Társadalombiztosító Intézettel megvétették ezeket a telkeket. (Zaj.) Nyilvánvaló ilyen tényállás mellett, amikor, mondom, Peyer Károly bebizonyította, hogy túlértékelték, túlmagasan vették meg a telkeket, amikor bebizonyította, hogy a hiteltranzakciónál milyen magas összegeket kellett fedezni, amikor beigazolta, hogy a mintaházaknál viszszaélés történt, amikor beigazolta azt, hogy az egész vonalon súlyos visszaéléssel állunk szemben, akkor a súlyos visszaélésnek feltárása Peyer Károlynak alkotmányos kötelessége volt, törvényhozói kötelességéből folyt és ha ebben megakadályozni kívánja őt a Ház azzal, hogy elfogadja a mentelmi bizottság jelentését, akkor rést üt a szólásszabadság elvén, akkor meggátolják és lehetetlenné teszik azt, hogy ebben az országban a törvényhozó a maga véleményét becsülettel, őszintén és legjobb akarattal elmondhassa (Ellenmondások jobbfelöl.) és feltárhassa azokat a visszaéléseket, amelyek elég gyakoriak ebiben az országban ennek a kormánvzatnak ténykedései alatt. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Györki Imre: Ezért, t. Képviselőház... Elnök: Lejárt a beszédideje! Györki Imre: Azonnal befejezem, de talán egy mondatot csak szabad mondanom. Minthogy — hangsúlyozom — nem a minősítésen van a hangsúly és nem abból kell kiindulni, hogy Peyer Károly képviselőtársunk helyesen minősítette-e azt a cselekményt, amelyet száz percentig beigazolt, és minthogy beigazolta itt, hogy súlyos f visszaélés követtetett el az albertfalvai építkezésnél és telekvásárlásnál, ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. 199 (Br. Poámaniczky Endre: Az megint más!) én nem fogadom el a mentelmi bizottság többségének álláspontját és kérem a t. Házat, méltóztassék Peyer Károly mentelmi sértése felett napirendre térni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. Következik a határozat. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy a Ház Peyer Károly képviselő urat jegyzőkönyvi megrovásban részesítse, szemben Györki Inire és Propper Sándor képviselő urak kisebbségi véleményével és Szilágyi Lajos képviselő úr különvéleményével, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát fogadja el, a kisebbségi és a különvéleményt pedig mellőzi. Következik a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat (írom. 1106, 1107) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Simon András! Simon András: T. Ház! Az a gazdasági harc, amely ma világszerte válságot válságra halmoz, nemcsak folytatása változott eszközökkel a világháborúnak, hanem a benne^ működő hatóerők működésben voltak már a világháború előtt is, sőt előidéző okai között mint igen erős tényezők szerepeltek. A jelszó a legszentebb emberi eszményeknek: a jognak, az igazságnak és velük együtt a civilizációnak a megmentése volt. A bűnösök pedig, állításuk szerint, mi, legyőzöttek voltunk és a trianoni okmányban egyoldalúan megállapított bűnös voltunk szörnyű jogalapja kegyetlen megcsonkítatásunknak és a jóvátétel kiszabásának. Ma már azonban tisztul a felfogás és a világ közvéleményében egyre nagyobb tért hódít az a meggyőződés, hogy a világháborút előidéző okok és tényezők közt igen elsőrangú szerepet játszott az a féltékenység, amely a német világpiaci térhódítás miatt volt Németország, Angolország és Franciaország között. (Ügy van! a jobboldalon!) Mind jobban és. jobban előtérbe lép az a felfogás a háborús világirodalomban tudósok, politikusok részéről, hogy Amerika jó üzletnek tekintette a világháborút és ezért avatkozott bele. Mind jobban és jobban tért hódít az a felfogás, hogy egy kolosszális háborús kartell alakult a nagyentente és a kisentente formájában, hogy a világversenyt győzelmes háborúval megszüntesse és ennek költségét a legyőzőitekre hárítsa. E szörnyű folyamat motívumai közt tehát a világgazdasági versenyben rejtett állítólagos anarchia kiküszöbölése, világgazdasági rend teremtése is fő indító okként szerepelt, célzata pedig tetemes mértékben a nagyobb haszon elérése volt. Azt mondhatná valaki, hogy éppen azért kell a világgazdasági versenyt is kiküszöbölni, hogy az emberiségre hasonló világégés többé be ne következzék. En pedig válaszként rámutatok a tényekre. A gazdasági harc tovább folyik, a nagyrészben általa felidézett világháború ellenére és utána is. Az ok pedig az, hogy a cél a győzők oldalán szereplő koncentrált tőke nagyobb haszna, nem pedig a közérdek előmozdítása volt a gazdasági jersenyben rejlő anarchia megszüntetése réven. Ami azonban a tőke pszichéje világgazdasági relációban, ugyanaz az egyes nemzetek határai között is. Elsősorban ( megbomlott az egyensúly a győzők koncentrált tőkéjének termelése és a kizsákmányolt országok fogyasztóinak vásárlóképessége közt. Megvan az össze-