Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

198 Az országgyűlés képviselőházának ^62. ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. kezelésnek, amely meghatározás talán büntetőjogi szempontból közelebb áll ahhoz a cselekményhez, amely elkövettetett, vagy egyszerűen panamának nevezte volna azt, akkor is mentelmi elé utasítás lett volna ennek a kijelentésnek a következményei! Hangsúlyozom, hogy nem átminősítésben van a súly, hanem a tények megítélésén. (Szilágyi Lajos: Ügy van! így mellékvágányra kerül az egész dolog!) Mert ha minősítés alapján akarnók a kérdést megítélni, akkor az igazságügyminiszter úrnak mindenkor fegyelmit kellene indítani az ügyész ellen, aki valamely cselekményt tévesen minősít és a bíróság azt másnak minősíti vagy más bűncselekményben mondja ki az illetőt bűnösnek, mint amiért az ügyész vádolta. De nem Is ezen van a fősúly. Megszoktuk már ebben az országban, különösen az utolsó időkben, hogy akkor, amikor feltárnak itt & Házban bizonyos bűncselekményeket, napvilágra hoznak közéleti visszaéléseket avagy a sajtó ugyanezt a feladatot teljesíti, akkor azt kell látnunk, hogy nagyon gyakran a vádlóból lesz a vádlott s azt ültetik a vádlottak padjára, aki mint purifikátor lép fel és a közéleti tisztaságot követeli, ellenben azok, akik a visszaéléseket, a panamákat elkövették, nyugodtan szabadulnak és a közéletben továbbra is funkcionáriusok maradnak. (Pakots József: Ma is ül egy újságíró, akit azért ítéltek el... — Nagy zaj a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Nem tartozik ide! — Propper Sándor: A tanukat lecsukják, a tettesek szabadon járnak. — Pakots József közbeszól. — Zaj.) Elnök: Pakots József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Györki Imre: T. Ház! Ott voltak például a Székesfehérvárott történt visszaélések, amelyeket egyik hírlapíró jóval korábban, egy fél évvel előbb felfedett mint azok napvilágra kerültek és hivatalos vizsgálat alapján megállapítást nyertek. Ezt az újságírót meglehetősen súlyosan elítélték, fél évvel később pedig hivatalos vizsgálat során állapíttatott t meg mindaz, amit az újságíró már jóval korábban felfedett. Az ilyen esetek egész sorát lehetne feltüntetni. Ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy mi történt? Hiszen Peyer Károly t. képviselőtársam azon adatai, amelyekkel a Házat megismertette, nem az ő egyéni adatai voltak, amelyekhez ő egyénileg jutott, hanem az Oti.-nak hivatalos vizsgálati megállapításai voltak és amint értesülve vagyok, az Oti. el van szánva arra, hogy azon visszaélések miatt, melyek az albertfalvai telekvásárlások és építkezések körül történtek, az ügyet bűnvádi útra kívánja terelni és a királyi ügyészséget kéri fel, hogy ebben az ügyben a nyomozást folytassa le. Mármost felmerül a kérdés, mi történik abban az esetben, ha a királyi ügyész meg fogja állapítani egy fél évvel vagy háromnegyed évvel később, hogy az albertfalvai telekvásárlások és építkezések körül súlyos visszaélések történtek. Akkor itt áll a t. Ház, amely jegyzőkönyvileg megróni kíván egy képviselőtársunkat azért, mert volt bátorsága, sőt mondhatnám (alkotmányos kötelessége volt rámutatni azokra a visszaélésekre, amelyek az albertfalvai telekvásárlások és építkezések körül elkövettettek. (Br. Podmaniczky Endre: Jó, de a «lopás» az imparlamentáris ' kifejezés.) Már ismételten megmondottam és gyengébbek kedvéért mégegyszer megismétlem az, hogy valamely bűncselekményt minek minősítek, lopásnak, hűtlen kezelésnek, vagy panamának-e, még nem imparlamentáris kifejezés. (Br. Podmaniczky Endre: Az nem, de a lopás!) A lopás sem imparlamentáris kifejezés (Bródy Ernő: Imparlamentáris cselekedet!) és ezért nem lehet senkit sem felelősségre vonni. De egyébként azok, akik visszaemlékezünk a január 27-én tartott ülésre, nagyon jól tudjuk, hogy a keresztény gazdasági párt akkor, amikor Peyer Károly képviselőtársunknak a mentelmi bizottsághoz való utasítása felett kellett szavazni, tartózkodott a szavazástól, az elnöki javaslatot nem fogadta el, sőt ugyanazon az ülésen, amikor a keresztény gazdasági párt képviseletében Túri Béla képviselőtársunk felszólalt, felszólalásában maga hangoztatta, hogy az elnöki intézkedést nem tartja helyesnek, sőt ugyanerre az álláspontra helyezkedett — legalább is a szavazásban való részt nem vételéből következtetve — Apponyi Albert gróf t. képviselőtársunk, és maga Ernszt népjóléti miniszter úr is, aki szintén nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy azért a kifejezésért, amelyet Peyer Károly a Képviselőházban használt, őt a mentelmi bizottságihoz kellene utasítani. De emlékeztetem a t. Házat azokra az adatokra, amelyeket Peyer Károly t. képviselőtársam előterjesztett. Ha ezeket méltóztatik megfigyelni, akkor ezekből az adatokból kétségkívül láthatják, hogy ő nem általános gyanúsítást tartalmazó kifejezéseket használt, — mint az elnök úr mondotta — mert Peyer Károly képviselőtársam konkrété felsorolta azt, hogy ugyanazokat a telkeket

f amelyeket az egyik bank, az Ingatlan Bank, a Neuschloss— Lichtig cégtől r 1927-iben hat, illetőleg nyolc pengőért megvásárolt, 1929-ben, tehát nem egészen két évvel később a népjóléti minisztérium felhívására az Országos Társadalombiztosító Intézet 50 pengőért vette meg. Peyer Károly adatokkal igazolta, hogy akkor, amikor ennek az építésnek a finanszírozása szóbakerült, ezzel ugyanazt a bankot bízták meg és ezen financiális tranzakció következtében az Országos Társadalombiztosító Intézetet 853.066 pengő terheli, ami azt jelenti, hogy itt igenis, hűtlen kezelés tényálladékával állunk szemben, enyhébb minősítést használva, ami azonban nagyon csekély eltérés, akár lopásnak, akár hűtlen kezelésnek tekinthetjük •aa ügyet. Peyer Károly képviselőtársam azt is állította, hogy magának az ingatlannak megvételénél az a többlet, amellyel a Társadalombiztosító Intézetnek, egy a munkások álltai fenntartott intézetnek túl kellett fizetni ezt a vételt, 2,016.218 pengőt tesz ki, sőt látjuk, hogy az építkezéseknél a mintaház és a tényleg felépített házak között a differencia 1,316.466 pengő volt, ami mind azt jelenti, hogy ebben is teljesen igaza van Peyer t. képviselőtársunknak, hogy nem három millió, mint a január 23-i ülésen mondotta, az a hiány, az a veszteség, az a hűtlen kezelés által előidézett hátrány, az a lopásnak minősíthető összeg, amelyet Peyer Károly i képviselőtársunk említett, hanem jóval több, mint három millió pengő. A január 27-én tartott ülés után, másnap alkalmam volt legfelsőbb bíróságunk egyik tagjával beszélni erről a kérdésről. Legfelsőbb bíróságunk egyik tagja, amikor erről a kérdésről beszélgetett velem, — és a témát nem én pendítettem -meg, hanem ő — és amikor én azt mondottam, hogy lehet, hogy talán a minősítés